Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-27 / 24. szám
KODÁLY-MÓDSZER - BRAZIL NÉPDALOKKAL EGY VESEMŰTÉT TÖRTÉNETE Geszti György 1936-ban végezte el a budapesti Zeneakadémiát. Egymásután következtek koncertjei idehaza, Ausztriában, Csehszlovákiában, Romániában. 1957 óta Brazíliában él. — A zeneértők és zenét tanulók jól ismerték a Geszti-féle énekiskolát. Külföldön is folytatta a zenepedagógiát? — Minden emigrációban csak az első harminc év a nehéz, szokták mondani. Én hozzáteszem, hogy a második harminc év még nehezebb. Amikor az ember egyenesbe jut, utána keresni kezdi a gyökereit. Azt az országot, baráti kört, amit otthagyott. Mert egy idegen országot nagyon nehéz megszokni. Én például majd három évtized alatt nem szoktam meg a brazil nemzeti eledelt, a babrizst. S kissé profán hasonlattal így van ez a kultúrával is. Én is abból építkezem, ahhoz ragaszkodom, amit gyermekkoromban magambaszívtam. Tehát a kérdésére felelve: nem lehetett nem folytatni azt. amit idehaza elkezdtem. A tanár, a művész csak akkor él, csak akkor érvényesül, ha van közönsége, ha van, akinek átadhatja mindazt, amit ő maga megtanult. — Milyen lehetőségek nyíltak erre Brazíliában? — Magyarországon megvan az a hagyomány, amire fel lehet építeni a zenei tudást. Brazíliában mindez hiányzik. Ha zenéről van szó, akkor mindenki Roberto Carlosra gondol, a népszerű sanzonénekesre. A zene ott elsősorban szórakoztató zene. A zenepedagógiai intézmények buzgón dolgoznak ugyan, de nincsenek egymással szoros kapcsolatban. A tanár és művészképzés is jóformán csak mostanában kezdődött. Villa Lobos az egyetlen nagy zeneszerző, aki áttörte az ismeretlenség korlátáit. Ö az egyetlen brazil zeneszerző, aki a gyerekeknek is tudott írni. — önnek mégis sikerült eredményeket elérni a zeneoktatásban. — A brazil muzsikusok nagyon kedvelik a magyar zenét, mindenekelőtt Lisztet. Az ő műveit azonban csak igazán virtuóz zongoristák képesek eljátszani. A zeneoktatás céljaira csak Bartók és Kodály művei alkalmasak. Igazi pedagógushoz méltóan Bartók zongorázható műveket írt, olyanokat, hogy a hatéves gyerek is elkezdheti tanulni őket és fokról fokra előbbre jutva elérhet a művészi fokozatig. Bartók végigkíséri minden zongorista életét, pályafutását. A Kodály-féle relatív szolmizációs módszer, amely a nemrég elhunyt Adám Jenő metódusára épült, szintén olyan elvi és gyakorlati zenepedagógia, amely nélkül elképzelhetetlen bármiféle dal- és zeneoktatás. Egyszóval Brazíliában közreműködtem a rádióban, televízióban. Kísértem neves énekeseket, és számos diákkoncerten is részt vettem. Dolgoztam a riói Nemzeti Színház operaelőadásainak az előkészítésén. Magam is sok koncertet adtam. Rióban számos tanítványom volt. A Kodály-módszerről és Bartók Mikrokozmoszáról Brazília-szerte számtalan előadást tartottam. Manausban, az iskolában, ahol tanítottam, kötelezően bevezették a Mikrokozmosz oktatását. A Kodály-módszert. érthető módon, nem magyar FOTO: APOSTOL ANDRAS népdalokon mutattam be, hanem brazil népdalokra építettem. így szervesebben beépült a tanítványok kulturális és nemzeti hagyománykincsébe. — ön mit őrzött meg a magyar hagyományokból? — Az emlékeket mindenekelőtt. A Madách gimnáziumba jártam Budapesten, ahonnan egy csomó híresség is kikerült, Solti György, Engel Iván és a többiek. A humán tantárgyak oktatása terén egyben humanista nevelés is volt. A családom révén hamar bekerültem a zenei életbe. Apóm hegedült, s az otthoni zenéléseket soha nem felejtem el. A zeneakadémiai koncertek, az Opera bérleti előadásai mind-mind hozzánőttek az életemhez. Már akkor szerettem zenélni. A könnyűzenében is mindig megéreztem a jó muzsikát. Egyformán szívesen játszottam a Vöi'ös bort ittam az este és a Mesék a bécsi erdőről dallamát. Az itthon kapott kultúrát magammal vittem. Az már más kérdés, hogy különösen kezdetben, igen nehéz volt mindezt érvényesíteni. — És a családja, a gyerekei? — A szülőktől, a családtól függ, hogy ki. mennyire sajátítja el a szülők, nagyszülők nyelvét. Ügy vélem, külföldön a magyar nyelv használata csak akkor igazán létjogosult, ha teljes irodalmat, teljes kultúrát tudunk nyújtani a gyerekeknek. Ismerek olyan családot, ahol a gyerekek három nyelvet beszélnek. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekeink már brazilnak születtek. A családom? Klári, a feleségem szőnyegművész, saját maga tervezi és készíti a szőnyegeket, amelyekkel már Észak- és Dél-Amerika számos kiállításán szerepelt. Gábor fiam nemrég járt idehaza, a Magyar Hírek is bemutatta. Részt vesz a ..Tisztelet a szülőföldnek” elnevezésű budapesti képzőművészeti kiállításon, amelyre a külföldön élő magyar és magyar származású művészek küldték el alkotásaikat. Juli lányom szintén festő. János fiam, muzsikus, tanít, filmzenét ír. Egyébként ő arra kért meg, hogy mostani utamról minél több Kodály-kottát vigyek magammal. — a — Nemrégiben tért haza az Egyesült Államokból a kis Kádár Jóska, akin a New York-i Mount Sinai kórházban áprilisban sikeres veseátültetési műtétet hajtottak végre. Ezt megelőzően, idehaza, a most 12 éves kisfiút több mint két éven keresztül vesegép segítségével — úgynevezett vese-dialízissel — tartották életben. Ez a módszer azonban gyermeknél nem alkalmazható korlátlan ideig. Veseátültetést pedig gyermekeken itthon még nem hajtanak végre. Az orvosok így legfeljebb további két évet jósoltak Jóska életben maradására. Ilyen előzmények után került sor a műtétre az Egyesült Államokban. A szükséges 36 ezer dollárt — ennyibe került maga a műtét, illetve az ezt követő kezelés — a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő New York-i Magyar Jótékony Egylet gyűjtötte össze adakozásból. A gyűjtésben sokat segített a Molnár Travel Agency, személy szerint a magyar származású Barbara Bollok szervező és hírverő munkája. Augusztus közepén rövid időt Budapesten töltött Louis Burrows professzor, aki — közreműködő orvostársaihoz hasonlóan — mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalta el a veseátültetést. Burrows professzor a szervátültetés nemzetközileg elismert szaktekintélye. — Professzor úr! A veseátültetést — legalábbis azt, amelyet felnőttön hajtanak végre — szakmai körökben ma már számos helyen rutinműtétnek tekintik. Ez a sebészeti beavatkozás azonban nem mindennapi nehézségeket rejt magában és megannyi komplikációval járhat. Minek tulajdonítható ez az ellentmondás? — Veseátültetés esetében a nehézségek az eljárás szokatlan jellegével függnek össze azzal, hogy az egyvalakiből kivett anyagot egy másvalakibe teszik bele. Az emberek és más élőlények felépítése is olyan, hogy erre az anyagra úgy reagálnak, mintha az teljesen idegen szövet volna. Ezért az átültetett vesét is megkísérlik elpusztítani. Ezt nevezik kivetésnek. Különböző gyógyászati eljárások és gyógyszerek segítségével megpróbáljuk elfojtani a szervezetnek ezt a védekezési mechanizmusát. Ezzel azonban egyszersmind azt is gátoljuk, hogy más külső — jórészt káros — hatásokat képes legyen kiküszöbölni illetve legyűrni. Ezért tehát a kivetés mellett a másik fő veszély az, hogy a szervezet sokkal fogékonyabbá válik fertőzésekre. — Gyermekek esetében további nehézségekkel is számolni kell... — Igen. A helyzet az, hogy a veseelégtelenségben szenvedő felnőttek akár életük végéig is elélhetnek dialízisen, amelynek során szervezetüket egy gép segítségével tisztítják meg a felgyülemlő mérgező anyagoktól. Gyermekek esetében azonban más a helyzet, ők nem viselik el a dialízist — nem fejlődnek fizikailag, és a vesegéphez való kötöttség óriási pszichológiai terhet jelent számukra. Itt tehát az átültetés az egyetlen igazi megoldás. Amikor Joe — ahogyan mi hívjuk őt — kiérkezett az Egyesült Államokba és elkezdtük a műtétet megelőző kivizsgálásokat, úgy találtuk, hogy kitűnő alany lesz. Nem számítottunk semmiféle komplikációra. Az egyetlen problémát az átültetés céljainak megfelelő vese megtalálása jelentette. Az idő sürgetett, hiszen sok gyermek évekig vár megfelelő vesére. Joe azonban nem amerikai állampolgár, számára mielőbb donort kellett találni. Ezért elsősorban az apját vettük számításba. Kiderült azonban, hogy az apa nem ideális donor, mivel neki is vannak bizonyos veseproblémái Egy héttel a veseátültetés kitűzött időpontja előtt azonban, amikor a kis Joe-t bizonyos immunológiai kezelés révén már felkészítettük a műtétre, a kórházban meghalt egy kislány. Miután a szövetegyeztetés megfelelő volt. végül is az ő veséjét ültettük át Joe-ba. A műtét kitűnően sikerült, és a gyógyulás folyamata is kielégítő. — A beültetett vese együtt nő a gyermeki szervezet egészével? — A dialízisen levő gyermekek esetében az egyik fő probléma, hogy nem fejlődnek kellőképpen. Noha szervezetük normális mennyiségű növekedési hormont termel, az — nem tudni miért, de — nem hat. Sikeres veseátültetés esetében azonban — amikor a vese normálisan működik — a hormonok egyszerre csak hatni kezdenek. Más szóval: a gyermek nőni kezd, és vele együtt nő a vese is. Joe — a hosszú vesebetegség következtében — korához képest meglehetősen alacsony. Számításaink szerint — a műtét eredményeképpen — most már nőni fog. Noha a közepes testmagasságot sohasem éri el, azért normális méretű felnőtt lesz — feltéve, hogy az átültetett vese továbbra is jól működik majd. Itt-tartózkodásom során alkalmam volt találkozni Miltényi professzorral, az I. sz. Gyermekklinika igazgató főorvosával. Ő beszélt nekem azokról a nagyszabású tervekről, amelyeket Magyarországon az elkövetkező években kívánnak megvalósítani. Mindezek alapján semmi kétségem sincs afelől, hogy itt is lehetőség nyílik majd gyermekeken végzett veseátültetésre. KOLLÁR ISTVÁN 6
