Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-27 / 24. szám
1 CfoMlfc Kultúra — tudomány Illyés Gyulát 80. születésnapja alkalmából a Magyarok Világszövetsége nevében a lakásán köszöntötték, egyúttal átadták a Világszövetség üdvözlő levelét, amelynek szövegét a Magyar Hírek már közölte. Képünkön balról jobbra: Hubay Miklós, az írószövetség elnöke, dr. Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetsége főtitkára, Lőrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége elnöke, Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke, Illyés Gyula és Keresztury Dezső akadémikus, a Magyarok Világszövetsége alelnöke FOTO: NOVOTTAFERENC A Kodály-évforduló keretében magyar zenei heteket rendeznek a délfranciaországi Toulouse-ban, a Párizsi Magyar Intézet közreműködésével. — Kodály Zoltánról emlékeztek meg Tokióban is. A nagy magyar zeneszerző és zeneoktató születésének 100. évfordulója alkalmából a japán Kodály-társaság, valamint a Japán—Magyar Baráti Társaság az ország egyik legnagyobb példányszámú lapjával, az Aszahi Simbunnal együttműködve rendezte a nagyszabású emlékünnepségeket. — Az uruguay-i oktatási és kulturális minisztérium Kodály-emlékestet tartott, amelyen dr. Julio Novoa ismert zenekritikus tartott előadást, majd a Centro Para Los Artes kórusa adott elő Kodály-dalokat. — Kodályról szóló dokumentumfilm készül Budapesten, Kis József rendezésében. * Az Egyesült Államokban vendégszereplő Kodály-vonósnégyes nagy sikerű hangversenyt adott a New York-i Tuly Hallban. A hangversenyterem előcsarnokában kiállították Dómján József Székelyfonó című fametszeteit. A Gergely-naptár életbe léptetésének 400. évfordulója alkalmából a szombathelyi Savaria Múzeumban „Régi órák, régi mesterek” címmel iparművészeti és helytörténeti kiállítást rendeztek FOTÓ: CZIKA LASZLÖ — MTI KODÁLYRA EMLÉKEZVE ..Kodály körönd következik” — mondja be a kis földalattin a szerelvény vezetője. A sarokházon, amelyben Kodály lakott: állványok; tatarozzák, csinosítják az épületet. Hazafelé menet mindig erre járok. És ez nemcsak „térbeli” találkozás. Megkezdődött a Magyar Televízióban a Liszt Ferenc-film vetítése és a képernyőre figyelve, eszembe jut, mit mondott Kodály annak idején a Liszt és Bartók közötti szoros eszmei kapcsolatról. — Minden külső különbség ellenére életük és művűk szorosan egyezik. Bartók egész életében küzdött Lisztért, mint előadóművész és mint író. Leginkább saját műveivel kapcsolódik Liszthez, később egyenes folytatója. Saját eredetisége kifejlődésével is mintegy Liszt sejtéseit valósítja meg. Ily szoros kapcsolat lélekrokonságra vall. A Magyar Híreknek nemrég interjút adott a 80 éves Illyés Gyula. A minap a rádió egyik Illyést köszöntő műsorában hangzott el az a vers. amelyet a költő Kodály Zoltánnak ajánlott. Címe: „A zene szava”. Szép a vers. különösen egy részlete kapott meg: ahogyan a művész keresi a mindent kifejező szót — zenében és költészetben: Egy ég-sugallta, egy távoli, talán még isteni ős szót szeretne ejteni, egy villámfényű hirtelent arról, hogy mit jelent annyi ^--ággyal a szívben, annyi hittel csak embernek maradni. Sokféle bajjal viaskodik világszerte a szellem. Válságos időket él át a pedagógia is. Cikkeket olvasok arról, hogy minden a gyerekkorban dől el: a gyerekeket kell megtanítani arra, hogy tanulni kell egész életünkön át. Ehhez az is szükséges, hogy a gyerekekhez szóljanak a legjobb művek. A cikk szerzője nyomatékül Kodályt idézi: „Senki sem túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen reá”. Kodály Zoltán egy évtizeden át — haláláig — a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja volt. Esztendőkön át élvezhettük aforizma rövidségű, tömör megjegyzéseit, amelyek mindig — a gyógyítás szándékával — érintették a legfájóbb pontokat. 1961. november 15-én jelent meg lapunkban Kodály Zoltán írása, „Távol élő magyarokhoz” címmel. Ma, visszatekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy Kodály mozgósító erejű soraival indult el az az eszme, amely végül az anyanyelvi mozgalomban nyerte el kereteit. Érdemes visszaidézni immár huszonegy esztendős írásának gondolatait, melyek időszerűsége csak hangsúlyosabbá vált az idő múlásával: — A nyugati magyarság oldott kéve gyanánt él: a magyarok második nemzedéke már alig, a harmadik már sehogysem tud magyarul. Nem ismerik, nem követik az itthoni fejlődést . .. Szétszóródtak, annál inkább kellene ápolniok az összetartozást kis sejtekben. Erre legjobb eszköz a nyelv, az irodalom, a zene. — Mi úgy gondolunk rájuk, mint kiszakadt testrészre. Érezzék ők is, hogy akarhova vetődtek, a gyökerük itt van, és ha elsorvad, megszűnnek magyarok lenni, anélkül, hogy igazán másvalamivé válhattak volna. — Hazánk most épül újjá. De itt ma nemcsak a két világháború, hanem ötszáz év rombolását kell kiheverni. Móricz Zsigmonddal egyszer soká töprengtünk; miért ne lehetne itt jobb élet? Népünk jó, kenyerünk terem annyi, hogy mindenkinek s kevésbé szerencsés szomszédainknak is juthatna. Hát miért ne lehetnénk újra boldog magyarok? Csak rajtunk áll. (Laczkó Géza önéletrajzi regényének egyik epizódjában együtt szerepelt a nagy zeneköltő és Balázs Béla. A jelenetben némán sétál a két barát az erdőben. Megszólalt a kakukk és Balázs — mintegy folytatva — Beethoven Pastorale-ját kezdte fütyülni. Kodály felmordult: „Hamis!”. Balázs elhallgatott. Kodály megállt, figyelt, felemelte mutatóujját: „Kvintben szól. Ritkaság. Rendesen tercben szokott”. Ez volt a leghoszszabb magyarázatok egyike, amelyet valaha Kodálytól hallottak.) FOTO: VÁMOS LASZl.O A kortársa voltam és társa lehettem egy nehéz korszakban, amikor kiformálódott az a humanista, a nemzeti felelősség alapján kimunkált politika, amely a szórványmagyarság tömegeivel való megértés útjára vezetett. Őszintén megvallom, nem mindig fogtam fel első hallásra Kodály sürgető, messze előttünk járó gondolatait. Én is elmondhattam híres tanítványával, Doráti Antallal együtt: „Kétszer voltam tanítványa: először, amikor tanított, és másodszor, amikor megértettem, hogy mire tanított”. Most az a feladatunk, hogy Kodályra emlékezve megszívleljük és a valóságba ültessük át eszméit. Mikor elment tőlünk, egy Ady-vers megzenésítésén dolgozott. Már nem fejezhette be. A vers: „Az Isten harsonája”. Parancsa ez: mindenki éljen. Parancsa ez: mindenki örüljön! E szorongató időben, amikor az emberiség békéje felett árnyak sűrűsödnek, világméretű és a nemzet jövőjét egyaránt magában foglaló nagy program ez: Kodály Zoltán végakarata. SZÁNTÓ MIKLÓS 3
