Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-13 / 23. szám
KÖNYVESPOLC LEMEZ GABOR ISTVÁN BUDAPESTI KÉPESLAPOK Hogy miért lett a patinás zenepalota Vigadó, miért nem kéjvárda, lejtvárda, rajonda, vigoda, üdlelde, gondilla, bálház, élvezde, gyönyörde, bájlak, városi tivornya, idénylő? — ahogyan az egykori nyelvújítók javasolták? Szerencsénkre Arany János lapja, a Koszorú is a Vigadó elnevezés mellett foglalt állást. 25 budapesti épület múltjával és jelenével ismerkedünk meg Gábor István Budapesti képeslapok címmel a Gondolat Kiadónál megjelent könyvében, amelyből kiderül, hogy milyen óriási pusztításokat okozott ezekben az épületekben is a második világháború, és az is, hogy a felszabadulás után milyen rengetegbe került (és kerül) — anyagiakban, szellemiekben ■— ezeknek az újjáépítése és jövőbeni fejlesztése, bővítése. Nemcsak a könyveknek, az épületeknek is megvan a maguk sorsa — írja a szerző, s ennek legjobb bizonysága a 13 ostromot átélt Budavári Palota. (Emlékeztetőül: Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet egykori főszerkesztője 1957. november 25-én megjelent cikkében azt javasolta, hogy legyen a Vár a kultúra háza.) Ma számos kulturális intézmény otthona. A Dísz tér 3., a volt Batthyány-palota mai élete aligha különbözik más fővárosi lakóház épületétől. Az Országház utca 28., melynek története a XV. századig követhető nyomon, a Magyar Tudományos Akadémia intézményeinek ad otthont. Az egyik legszebb szecessziós épületnek, a Gresham-palotának, színháztörténeti érdekessége: itt működött Nagy Endre irodalmi kabaréja és a Pódium kabaré, Békeffy László vezetésével. A Magyar Tudományos Akadémia alapításának története minden tankönyvben szerepel, de azért ideírjuk most is, amit Arany János az avatáson mondott: „A legmélyebben átérzett hazafiság örök emlékéül, ősz Dunának partján áll immár fiatal szépségében, de századokra kiható erővel is.” Ellátogatunk a Népművészeti Múzeumba, az egykori Kúriába, az Országházba, a Magyar Nemzeti Bankba, a Károlyipalotába s benne a Petőfi Irodalmi Múzeumba, az Eötvös József Gimnáziumba, az első budapesti reáliskolába, a Nemzeti Zenedébe, az Országos Kaszinóba, melyből a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza lett. És folytatódik az izgalmas kutató-nyomozó út az egykori Üj Városháza falai közt, a Vigadóban (amelyről már szóltunk; részletes történetéről Gábor Istvánnak 1978-ban kötete jelent meg), az Operaházban, a Zeneművészeti Főiskolában, a Fészek Művészklubban, a Korányi Kórház új szárnyában, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az ELTE Természettudományi Karán, a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Uránia moziban, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Több száz forrásmunka (egyikük szerzője Bonfini, s a cikk címe: tlerum Ungaricorum Decades quattuor et dimidia, Bázelben jelent meg 1568-ban) áttanulmányozásával megszületett Budapesti képeslapokat számos korabeli és új fényképfelvétel szemlélteti. —i. —a. A Hungaroton Hanglemez Heteket ötödször rendezte meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, középpontba állítva a két nagy zenetörténeti évfordulót: a Kodály- és Haydnjubileumot. A zenei felvételek mellett azonban találunk egy tizenegy Arany-balladát tartalmazó lemezt is, amely a költő halála 100. évfordulóján jelent meg. Arany János dúsgazdag költészete gyakran ihleti legjobb színészeinket arra, hogy akár egész estét betöltő pódiumműsort vagy színpadi produkciót állítsanak össze. Sinkovits Imre Kossuth-díjas kiváló művészünk nagy szeretettel nyúlt •— Keresztury Dezső, a lemez szerkesztője és Bozó László rendező társaságában — Arany János balladáihoz. A jól ismert balladák (Ágnes aszszony, Tetemre hívás. Vörös Rébék, A walesi bárdok) mellett Sinkovits elmond néhány kevésbé ismertet is. Iskoláskori emlékezetünk frissítése is lehetne a lemez. De a kiadvány célja nemcsak az, hogy „becsempéssze” otthonunkba a nagy magyar író-költő bölcsességét és a magyar nyelv szeretetét, hanem az is, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a tanításban. BALLADÁK ARANY JÁNOS BALLADÁI Harminckilenc Arany-balladát tartalmazó kötettel gazdagította a Szépirodalmi Könyvkiadó az idei évfordulót. Az első balladát, A varró leányok címűt 1847-ben írta Arany, az utolsót, A kép-mutogató című énekes históriát harminc esztendővel később, 1877. november 25-én. Pazar időtöltés: föltenni a lemezjátszóra a kötettel egyidejűleg megjelent Hungaroton-hanglemezt, föllapozni a kívánt verset, és akárcsak a koncertteremben, ..partitúrával” a térdünkön nyomon követni a művészt, és figyelni, miként értelmezi a szöveget. A ballada fogalmáról, amely a mai közönség tudatában elválaszthatatlan Arany János nevétől, a többi közt így ír a bevezetőben Sőtér István irodalomtörténész: „A ballada a sűrítés, a tömörítés ritka művészetét igényli, s amit a népballada eleve, természetszerű könynyűséggel valósít meg, azt a műballada csak különleges leleménnyel érheti el.” .. . „Aranynak már pályakezdetén birtokában vannak mindazok a művészi eszközök, eredeti hajlamaival csodálatosan egyeznek mindazok az alkotói módszerek, melyek annyira szükségesek a balladaköltéshez.” A tanulmány részletesen elemzi Arany balladáit, a derűsebb színezetűeket és az azokat felváltó komorabbakat. létrejöttük körülményeit, a költő balladakorszakait: a nagykőrösit, valamint élete alkonyán az Öszikék korszakot. Képzőművészeti életünk egyik kiválóságát, Borsos Miklós szobrászművészt is megihlették Arany balladái; tusrajzai megörökítik néhány gyakrabban hallottolvasott vagy kevésbé ismert ballada egy-egy mozzanatát; A honvéd özvegye, Ráchel siralma, Szent László, Ágnes asszony, Pázmán lovag, A walesi bárdok és a Tetemre hívás című balladákat illusztrálta. — h — 22
