Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-13 / 23. szám

évekig tartó húzavona miatt — igen feszes volt. 1887. május 1-re kellett volna beküldeni a terveket, később ezt 1887. október 1-ig elhalasztották. A pályázati hirdetmény szerint — melyet Trefort Ágoston és Beöthy Zsolt, az Arany-szoborbizottság elnöke és titkára írt alá — csak magyar művészek nevezhettek. Előírták, hogy Aranyt tökéletes élethűséggel, férfikorában, egyéniségének megfelelő arckifejezéssel, ülő alakban ábrázolják. A talapzatot lehetőleg a költő műveiből vett alakok, féldomborulatok vagy szabadon álló alakok díszítsék. Érdekes a kiírásnak a díjra vonatkozó részlete. Eszerint az első díj maga a megbízatás elnyerése, és csak a második, illetve a harmadik helyezést jutalmazták 1500, illetve 1000 forinttal.

Tíz pályamű érkezett be, ezeket a városligeti Műcsarnokban „társadalmi zsűri”, a nagyközönség is megtekinthette. Ahogyan a helykijelölés körül, most a pályázatok fölött lángolt fel a vita. A bíráló bizottság Stróbl Alajost kiáltotta ki győztesnek. (Stróbl már a szobor aránymintáját is kiállította, a múzeum homlokzatának megfelelő léptékű másolatával együtt.) A második helyezett Zala György elképzelései azonban szintén igen

nagy tetszést arattak. Így történhetett, hogy az Arany-szoborbizottság a kebeléből kiküldött, és műértőkkel „megerősített” bíráló bizottság döntését felülbírálta, és Stróbl, valamint Zala között újabb pályázat kiírását tervezte. A szűkített pályázat ötlete nagy vihart kavart. Vadnai Károly kijelentette, hogy példátlan eset lenne, ha felülbírálnák a kiküldött albizottság döntését. Többen, így Keleti Gusztáv, Lotz Károly, lemondtak társadalmi megbízatásukról, a kétszemélyes pályázat eszméje azonban győzedelmeskedett. A művészvilág érdeklődéssel várta a „második menetet”. Stróbl kissé átalakította a kompozícióját. Terve szerint a költő magasan ül, kezében kapcsos könyvével. Tőle jobbra Toldi, balra mint népies figura, Piroskája néz fel. (Toldi modellje Porteleky László vívóbajnok, Piroskáé gróf Széchenyi Alice volt.)

Zala György szobortervében a költő fölötti gúláról a géniusz koszorút tart a gondolataiba mélyedt Arany fölé. Ö is szerepeltette volna Toldit.

A zsűri egyhangúlag Stróblra szavazott. A közönség ezúttal is különvéleményt fogalmazott meg, sőt, 21 magyar művész a lapokban tiltakozott „a nyilvánvalóan téves és illetéktelenekre bízott döntés” ellen.

Az Arany-szoborbizottság azonban most már szerette volna lezárni az emlékmű ügyét. A 21 aláíró művész panaszát elkésettnek nyilvánították, és gyorsan megkötötték a szerződést Stróbl Alajossal. Stróbl 1892 őszére köteles volt befejezni a szobrot. (A fennmaradt számlák szerint Stróbl 35 000 Ft-ot kapott. Riválisa, Zala György kétszeri pályázatával öszszesen 2000 Ft-ot „keresett”.) Elkészültek a kiegészítő szerződések is. A talapzat elkészítését Schickedanz Albert műépítészre bízták, az öntvényeket Turbain Károly mű- és ércöntőtől rendelték meg.

A „szoborprobléma” azonban tovább borzolta a fővárosiak kedélyét. A Turbain-öntödében tűz ütött ki, amely a becses mintákat csaknem el emésztette. Majd, az öntés szerencsés befejezése után a jeles mű- és ércöntő ellen meginduló csődeljárás során a bíróság lefoglalta a kapcsos könyvét tartó, gondterhelt Arany János szobrát. Hogy ebből a helyzetből a szobor milyen erők közbenjárására menekült meg, ma már nem tudjuk. Eötvös Loránd, az Akadémia elnöke teljes titoktartás mellett intézkedett. Végül egy bécsi cég vásárolta meg a Turbain-üzemet, amelyben Turbain üzemvezetőként folytathatta a munkát. A lelkiismeretes Eötvös Loránd ásványszakértőkkel Turbain minden öntvényét ellenőriztette, hogy a szobor valóban időtállónak bizonyuljon.

És 11 évvel Arany halála után, 1893 egy szép májusi délelőttjén az Akadémia ünnepi közgyűlése — példátlan eset a testület történetében — kivonult a Múzeumkertbe. Eötvös Loránd, az Akadémia elnöke leplezte le a szoborcsoportot, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Csáky Albin és a polgármester, Gerlóczy Károly, végül Szász Károly emlékezett a költőre.

Az Arany-szoborbizottság azonban a szobor elkészültével még nem fejezte be küldetését. A majd 100 000 forint felhasználásáról jelentés készült a „nemzetnek”, a megmaradt pénzt mint az „Arany-szobor maradékát” az egyetem kapta meg, Arany Jánossal kapcsolatos pályadíjak jutalmazására.

SZ. GY.

19