Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-13 / 23. szám

ARANY ESTÉJE

Irodalmi séta a Margitszigeten Keresztury Dezsővel

A hosszúra nyúlt szeptemberi nyárban a Margitsziget lombsátra alatt, a híres Művész sétányon ballagunk Keresztury Dezső költővel, hogy felidézzük Arany János emlékét. Keresgéljük azokat a vastag törzsű tölgyfákat, amelyeknek talán Arany is nekivetette a hátát, amelyek árnyékában az öszikék valamelyikét vetette papírra.

Arany János költészetének legjobb ismerője, életének egyik legavatottabb kutatója Keresztury Dezső. „Így élt Arany János” című ismeretterjesztő művének harmadik kiadása a napokban került az üzletekbe, a ballada gyűjteményes kiadással egy időben.

— A költő, az irodalomtudós milyennek ismerte meg Aranyt, a művein, levelein, cikkein, lapszéli jegyzetein keresztül?

— Talán egy nagyon is élő tévhit eloszlatásával kezdjük. Arany János kitűnő ismerői — olyanok, mint Kodály Zoltán és Illyés Gyula — mondták róla, hogy Arany „maga a nép”. Ez tévedés, vagy képes beszéd. A Toldi Előhangja így kezdődik : „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon”. Arany így látta a nép életét: belőle származva is messziről... Petőfi sokkal többet ült pásztortüzek mellett, mint Arany János, aki egész életében városi ember volt. Nagyszalonta akkor már kisebbfajta mezőváros volt, Nagykőrös is, később pedig Pesten élt. És azt se felejtsük el, hogy 11 éves korától eltartotta magát, mint „vézna, ügyetlen testi dolgokra”, a tudományokra adta a fejét. Tanított, segédjegyző volt, később író, szerkesztő, az Akadémia titkára, majd főtitkára, tehát jellegzetesen értelmiségi foglalkozásokat űzött. Ez határozta meg a természethez való kapcsolatát is. Szerette a természetet meg a látványt, amelyekből csodálatos költői tájleírásokat komponált, de mindig kívülről szemlélte azt. „Ég

a napmelegtől a kopár szik sarja” írja a Toldi első énekében: egy művelt, a tájat, évszakot remek stilizálással fölidéző költő hangján. A Vásárban című öregkori versében ezt a mindvégig tartó vágyakozását a természet és a paraszti élet után, egy búzát szállító szekér kelti fel benne:

Gyékényes, abroncsos alföldi

szekér,

Honnan cipel a sors — se három

egér?

Hoztál-e pirosló új búza-magot? Mezők üde lelkét: friss szénaszagot?

majd ezt írja:

Rég nem látta bizony vidámnak

e nyájt, y

Minden nyara — új seb —

a régire fájt: De talán most e nagy mezei jószág Áldást hoz az egyszer: szép

Magyarország.

Tehát a megszépült emlék rémlik föl benne, a munka eredménye, a búza az ország jelképe lesz. Azt a paraszti mélyréteget, amelybe később Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, vagy Tamási Áron leszállt; Arany inkább csak messziről látta, mint a pásztortüzet.

— Kora egyik legműveltebb, legszélesebb látókörű költője volt, pedig jóformán nem is végzett felsőbb iskolákat. ..

— Arany mindent maga szerzett meg: tudást, vagyont, házat, hírnevet. A legpéldaszerűbb autodidakta volt, akit sosem az érdekelt, hogy újabb igazoló érveket szerezzen a gondolataihoz, hanem nyitott volt minden új eszme iránt! Utolsó éveiben a nagy angol viktoriánus lapokat olvasta, és széljegyzetelte. Műveiben és leveleiben nyomon követhető tájékozottsága a világ dolgairól. Hát hogyan lehetett volna különben a Magyar Tudományos Akadémia egyik legjelesebb főtitkára, aki angol nyelven levelezett Darwinnal? Ez a nagyszalontai szegény parasztgyerek, aki tökéletesen megtanult angolul, még azt is tudta és felismerte, kicsoda is Darwin! Ezt mind saját eszének és szorgalmának köszönhette. Miközben persze nagy költő, kiváló szerkesztő és példás hivatalnok! Bele is fáradt, hatvanévesen már öregembernek érezte magát, az akkori képről egy aggastyán tekint ránk. De ha alaposan megnézzük a képet, láthatjuk, hogy szúrós tekintete az elhasználódott testben még friss szellemről tanúskodik. És visszavonulva a közélettől, még egyszer föltámadt benne a költő, itt, a Margitszigeten hivatalnoki precizitással a Kapcsos Könyvbe másolta az őszikéket. Egy nyáron, valami csodálatos ihletésben — ahogy fia, Arany László mondta — többet írt, mint huszonöt esztendő alatt. Itt fejezte be a Toldi-trilógiát, hiszen még Petőfi unszolta: „Ha már az elejét és a végét megalkottad, írd meg a derekát is!” A Toldi szerelmét is itt írta a szigeti tölgyfák alatt, Rozgonyi Piroskát is itt „temette el”.

— Akkoriban a sziget nyilván nem volt ilyen gondozott liget. Miért ide jött Arany János?

— Fejletlen volt még az orvostudomány, de igen elterjedt volt a gyógyfürdőzés, amelyben Arany is gyógyulást talált testi kínjaira. Évente utazott Karlsbadba, kúrára. Csak egy adalék a jelleméhez: akkor még Bécsen át vezetett a vasút, de Arany egyetlenegyszer sem szállt ki, hogy megnézze a várost. Nemcsak monarchiaellenessége miatt, nemcsak a kedélyén egyre jobban eluralkodó közönyösség miatt, hanem sokkal inkább puritánságból: hogyan szórakozhatna ő, ha nincsen mellette a családja . .. Nos, 1877-ben, amikor Arany lemondott a főtitkári tisztségről, a sziget József főherceg birtoka volt. Volt itt egy kis fürdő is, amelynek ma már nyomai sincsenek, meg egy szálloda, abban lakott a családjával. „Ideszökött”, mert csendre és a természet közelségére vágyott. Meglehetősen elzárt terület volt a sziget, csak hajóval megközelíthető. Gyakorta elöntötte a Duna, olyan tölgyesek és bükkösök borították, amelyek bírták a mocsaras talajt. Itt lakott, üdült, sétálgatott, de hogy verseket is ír, azt csak nagyon kevesen tudták. Egyik költeményében azt írta, megszólal, ami „tizenkét éven át beléfagyott!” Ha alaposabban megnézzük ezt a pályaszakaszt, 1855-től 1877-ig néma volt a nemzet legnagyobb költője! Ismerve 1848- ról és a kiegyezésről alkotott véleményét, bátran állíthatjuk, hogy némaságával politizált! Az Őszikéket is kulcsra zárható Kapcsos Könyvbe jegyezte, hogy senki se láthassa azokat. Persze ebben a „tizenkét évben” igen sokat dolgozott. s nemcsak a hivatalában.