Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-13 / 23. szám
ARCKÉPEK JELENIDOBEN Megfejteni a növények titkait Gyakran esik szó napjainkban az értelmiségnek a mai magyar társadalomban betöltött szerepéről. Néhányan a cselekvési lehetőségek körének bővítését, mások a jobb anyagi megbecsülést tartják igazi hajtóerőnek. — Bizonyára a szerencse, és talán a véletlen is közrejátszott abban — indítja útjára beszélgetésünket Vincze Györgyné vegyészmérnök —, hogy e kérdés megvitatásában azok pártjára állok, akik nem panaszkodnak. Mindig is azt tartottam, hogy kinek-kinek cselekvőén ki kell venni a részét egy olyan munkahely megkereséséből, ahol kamatoztathatja tudását. Sosem kellett azért tusakodnom, hogy megvalósíthassam saját elképzelésemet, mert munkahelyemen igazán értékelik a kezdeményezőkészséget. Nézzük hát röviden ezt a sikeres életutat, amely a negyvenes évek második felében Szombathelyről indult. Beszélgetőpartnerem gyerekkora a napjainkban gyakran felemlegetett ötvenes évek elejére esett. Édesapja kefekötő kisiparosként kereste a család kenyerét. Abban az időben, amikor még korántsem övezte olyan elismerés a kisiparosok tevékenységét, mint napjainkban. És a gyerekkori emlékek sokáig kísérik az embert. — Időnként meglepődöm, hogy sok ember emlékezete milyen történetet őrzött meg azokból az időkből. Nem mondom, akkoriban nálunk is gyakran megfordult a végrehajtó, de az iskolában sosem éreztették velem, hogy kisiparos gyereke vagyok. Ez már egyébként is a régmúlt, és nem hiszem, hogy az ember képes előrelépni, ha örökösen a vélt vagy valós sebeit gyógyítgatja. Általános iskolás koromban előbb régésznek készültem, de amint megismerkedtem a kémia alapjaival, hamar módosítottam az elképzelésemet, és elhatároztam, vegyészmérnök leszek. A pályára való első nekirugaszkodás — a Budapesti Műszaki Egyetemen tett felvételi — nem sikerült. — Ezt azért nem nevezném egyértelműen kudarcnak — mondja erről a kísérletről —, mert bár elértem a fellebbezéshez szükséges pontszámot, helyhiány miatt nem vettek fel. Mondom, megfellebbezhettem volna a döntést, édesapám azonban kikötötte, csak akkor mehetek egyetemre, ha elérem a maximális pontszámot. Mivel ettől másfél ponttal elmaradtam, így egy rövid időre le kellett mondanom a tanulásról. Igaz, főiskolára felvettek volna, apám kikötése azonban megtanitott arra, hogy a sikernek akkor van igazán értéke, ha azt maximális tudással éri el az ember. Előbb úgy volt, hogy apám szakmáját folytatom, aztán mégis a gyógyszertári központba kerültem dolgozni. Már asszisztensképző tanfolyamra is beiratkoztam, de nem hagyott nyugton a sikertelen felvételi. A következő évben aztán veszprémi egyetemista lettem. — Sok szép élményt őrzök életemnek ebből a szakaszából. Nemcsak a fiatalkori élményeket, hanem jóval többet ennél. A felnőtté érés szakasza volt ez, amikor tanáraink önállóságra neveltek bennünket, mindig kíváncsiak voltak kendőzetlen véleményünkre. A pályára való felkészítésre se lehet panaszom, hiszen tanáraink nagy gondot fordítottak akkor a szakmai gyakorlatokra. Ennek köszönhetem, hogy ma sem jövök zavarba, ha oda kell állni a gép mellé. Fontosnak tartom ugyanis, hogy egy mérnök minden munkafolyamatot megismerjen. Régi igazság ez, ezért jogosnak tartom a mai egyetemisták aggodalmát, akik képzésükből a szakmai gyakorlatok mélységét, komolyságát hiányolják. Nehéz megérteni, hogy ma, amikor mindenki látja ennek jelentőségét, az egyén pályafutására gyakorolt kedvező hatását, társadalmi hasznosságát, miért oldjuk meg oly nehezen ezt a kérdést. Márpedig megfelelő színvonalú szakmai gyakorlat hiányában aligha képes egy mérnök arra, hogy reálisan megítélje beosztottai munkáját. Vincze Györgynének utolsó éves egyetemistaként kutatómérnöki állást ajánlottak, ő azonban — nyilván sokak meglepetésére — a diploma kézhezvétele után a Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben vállalt állást. — Valóban többen meglepődtek e döntésen. Voltak, akik azt kérdezték, mit keres egy vegyészmérnök a tsz-ben? Nem tagadom, a munkahely megválasztásában a véletlen is szerepet játszott. Férjem ugyanis akkor már itt dolgozott, és mondták, akkor kaphatunk előbb lakást, ha én is a szövetkezetben vállalok munkát. De ne értsen félre, bármilyen nehéz is napjainkban a pályakezdőknek lakáshoz jutni, mégsem ez vonzott, hanem az, hogy itt akkoriban egy érdekes kísérletbe kezdtek. Napjainkban, amikor az emberek rengeteg szintetikus gyógyszert szednek, melyek közül soknak már ismerjük a káros mellékhatását is, itt arra voltak kíváncsiak, miként lehetne a szintetikus gyógyszereket helyettesítő gyógycseppeket készíteni. Ehhez a munkához volt szükség vegyészmérnökre. És nekem önálló munkát ígértek. Felsorolni is sok lenne, hányféle gyógynövénykivonatot készítettünk azóta. Példaként talán elég, ha a kamillacseDpeket, a száj- és torokápoló szereket, az izomnyugtató cseppeket említem, vagy a legújabb készítményünket, a meggyes teát. amely az eddigi tapasztalatok szerint a fogyókúrát segíti. A munkám izgalmas, és szépnek tartom. Persze, azért senki ne gondolja, hogy olykor nekünk nem kell megvívnunk a magunk csatáit. És sok feitörést okoz. de hajtóerőt is jelent, hogy nyereségesen kell dolgoznunk. A piac versenyfeltételeit nekünk is teljesíteni kell Keresnünk kelt annak lehetőségét, miként lehetne ízlésesebb csomagolásban forgalmazni termékeinket. Ügy kell hát dolgoznunk. hogy a gvógycsepnek a leffisényescbb vásárlóink igényeit is kielégítsék, hiszen a világgazdasági feltételek nekünk sem mindig kedveznek. Reménvkedünk. hogv megoldiuk feladatunkat. — Feladat tehát van bőven, és nem hiszek abban, hosv tennivalóinkat, meglevő nehézségeinket csak úgv oldhatjuk meg. ha az anvaffi V erkölcsi megbecsülés fogyatékosságairól panaszkodunk. Értelmiséginek lenni napjainkban többet jelent annál mintsem valaki egv irodában fehér köpenyben dolgozhasson Abban smp hiszek hocrv az embert a betöltött tisztségek és az elért címek minősítik. A munkára szavazok. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Álom és valóság Azt mondják: az építészmérnök — szakmája jellegzetességénél fogva — későn érő alkotó. így azután nehéz eldönteni, hogy Palotai Tamás esetében pályakezdő vagy már a biztos úton haladó építészmérnökkel van-e dolgunk. 1950-ben született Budapesten. Az általános iskola elvégzése után Egyetemről egyetemre Az egyetemeknek manapság Magyarországon jócskán kijut a bírálatból. Kifogásolják az oktatás színvonalát, a képzés fogyatékosságait, az egyetemi oktatók kirívóan alacsony fizetését. Mégis aligha van olyan végzős hallgató, akinek ne dobbanna meg a szíve, ha az egyetem befejezése után valamelyik tanszékre invitálják oktatónak. Halmai Gábor is ezen szerencsések közé tartozott. A jogi egyetem elvégzése után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékén kezdte pályáját. Ennek már hat éve. — Ha az egyetem után egyenesen egy tanszékre vezet az ember útja, akkor az á Veszély fenyeget, hogy könyvtártudós lesz belőle. Hiszen csak arra támaszkodhat, amit könyvekből megtanult, azt próbálja visszaadni. De ez kevés. Különösen akkor érzi elégtelennek ezt a tudást az ember, ha mint én, esti egyetemre járóknak tart órákat, olyanoknak, akik munka után ülnek be hetente két-három délután a padsorokba és akik dolgozó emberek lévén, sokszor nálam jobban ismerik a gyakorlatot. Ezért is éltem örömmel azzal a lehetőséggel. hogy az egyetem mellett az Országos Tervhivatal jogi főosztá-12
