Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-13 / 23. szám

1. Életünket és vérünket! 2. Roham Volhiniában 3. Folynak a harcok 4. Vonultak be így is 5. Sorbanállók 6. I. Ferenc József temetése 7. A visszatérők REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC sét, ami viszont mindinkább erősí­tette a dolgozók antimilitarista tu­datosodását. Károlyi Mihály 1916 végi háborúellenes parlamenti fel­lépését rokonszenv fogadta a mun­kások körében. A katonai fegye­lem ellenére sok helyütt sztrájk tört ki, 1917-ben pedig a háború alatt először megünnepelték má­jus elsejét. A lakosság minden ré­tegét eltöltő békevágy 1917-ben a februári, majd az októberi orosz forradalom és a nekibátorodó szo­cialista agitáció hatására ellenáll­hatatlanul terjedt a hátországban, és „megfertőzte” immár a frontka­tonákat is. Ez békekezdeményezé­sekre indította a hadviselő kormá­nyokat. 1916. november 21-én elhunyt a császár-király, Ferenc József. Te­metése szenvtelenül rideg, csak­nem bürokratikus volt, mint egész élete. A lélekharang vele együtt egy birodalmat s egy korszakot búcsúztatott. Utóda, IV. Károly gyenge, ingatag jellem volt. Bár belátta, hogy a kilátástalan hely­zetből birodalmát csak széles körű reformokkal és gyors békekötés­sel mentheti meg. a jószándék ke­vés volt ilyen döntő fordulathoz. A reformok inkább csak ígéretek maradtak, az erőtlen, tétova bé­kekísérletek pedig csak kudarcot vallottak. Legnagyobb tette a tö­megek szemében gyűlöletes, min­den változást mereven elutasító Tisza István menesztése volt. Utó­dai azonban, ha hajlékonyabbak is, Tisza háborús irányvonalát folytatták, s végül is a Monarchiá­ban az összeomlásig semmilyen ér­demi változás nem következett be. Az utolsó esztendőben, 1917—18 telén, a hatalmas tömegtiltakozá­sok ellenére, folytatódott az öldök­lés. A katonák a fronton, hozzá­tartozóik otthon éheztek, szenved­tek, pusztultak. A sztrájkokat, a katonai zendüléseket és a hátor­szág mozgalmait, akárcsak koráb­ban, elnyomták, leverték. A béke szerzésének fő módszere a háború folytatása volt, a belső nyugalom biztosításáé a csendőr, a karhata­lom. 1918-ban azonban e hagyo­mányos módszerek egyre hatásta­lanabbá váltak. A katonai cenzú­ra által elkobzott levelek iszonya­tos nyomorról, elkeseredettségről, tettrekész békevágyról tanúskod­nak. „Ez az élet nem élet” ■— írta egy mezőgyáni parasztasszony 1917 őszén hadifogságban sínylődő férjének. „Sírva alszunk el, sírva kelünk fel, sírva eszünk, akik fel­gondoljuk az életünk sorját, hogy mért nem nyílik már meg a főd, nyelné el a sok szegínt.” A gazda­gokra „meg a jó isten adna egy háborút, ha mégsem elégelték meg a vérontást, még csak a maradé­kát is tegye földönfutóvá, aki még nem elégelte meg.” 1918 forró nyarán érett a harag vetése. HANÁK PÉTER 11

Next

/
Thumbnails
Contents