Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-13 / 23. szám

COPYRIGHT FERENCZY

Ferenczy József nem író, de neve szinte naponta olvasható az újságokban, heti-, képeslapokban, könyvekben és jóformán a legtöbb kommunikációs fórumon: Copyright Ferenczy. Vagyis a szerzői jog Ferenczyé.

Német nyelvterületen ma már ezt mindenki természetesnek tartja. Nemcsak az NSZK-ban, hanem Ausztriában és Svájcban ugyanígy. És ha hozzátesszük, hogy működési területe Londonra, Brüsszelre, New Yorkra, és Párizsra is kiterjed, joggal beszélhetünk Európa egyik legnagyobb tömegközlési vállalkozásáról, melynek megalapítója, irányítója és motorja Ferenczy József. Partnere és segítőtársa a feleségén, Katinkán kívül két felnőtt fia: Csaba és András.

A Ferenczy-cóg idén ünnepelte fennállásának 25-ik évfordulóját. Hogy ki mindenki vett részt ezen a jubileumi ünnepségen, ahhoz több mint 400 nevet kellene felsorolnunk, politikusokat, művészeket, írókat, kiadókat, a gazdasági élet vezetőit, mindazokat, akiknek valamilyen kapcsolatuk van a Ferenczy Presse Agentur KG-tal. Tíz vállalkozás tartozik hozzá, például a Ferenczy Television Produktions GmbH Münchenben; a Script Buchagentur GmbH Zürichben, a Ferenczy Verlag AG ugyancsak Svájcban; sajtóügynökség Londonban; az ipari kapcsolatokra alapított Devcontact Bécsben.

Jelentőségét a tájékoztató eszközökből tudjuk lemérni: az újságokban és képeslapokban időnként együtt láthatjuk Willy Brandt pártelnökkel, Genscher külügyminiszterrel vagy Franz Josef Strauss bajor miniszterelnökkel éppúgy, mint dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárral. Ferenczy Józsefnek szüksége van azokra, akiknek Ferenczy Józsefre szükségük van. Pontosabban, a sajtóra vonatkoztatva ő maga ezt így fogalmazta meg: „Az újságírók élhetnek nélkülem. De velem jobban élnek.”

Ferenczy nyugatnémet állampolgár, azelőtt osztrák, de volt hontalan is. Érzelmileg azonban magyarnak vallja magát. Ez nem csupán szavakban és külsőségekben nyilvánul meg. Ferenczy József és családja már hosszabb idő óta rendszeresen hazalátogat. A rokoni kapcsolatokon kívül a hovatartozás önként vállalt kötelessége hozza haza. Ez a kötelesség nem mentes persze némi nosztalgiától sem. Három évvel ezelőtt kizárólag azért látogatott haza, hogy felesége kívánságát teljesítse: újra megesküdtek a budapesti Bazilikában.

Mi sikereinek a magyarázata? A vele született hatodik érzék? Megsejtése az elkövetkezendőnek? Kétségtelenül megvannak ezek a tulajdonságai. A véletlen is gyakran segítette. Meg a szerencse. Tartósan — immár egy negyedszázada —, azonban nem lehet csak ezekre az adottságokra építeni egy „birodalmat”. Sok minden egyéb is kell hozzá. Mindenekelőtt képzelet és ötletgazdagság. Henri Nannen. a Stern főszerkesztője egyszer ezt mondta: „Az újságok és folyóiratok a szerkesztőik ötleteiből élnek. Ferenczy az ő ötletszegénységükből él.”

De ez is csak részben igaz. ö maga azt vallja: „Alapelvem, hogy az üzlettársamnak legyen ötlete”. Amit ő azután a megfelelő helyen valóra vált. És elhelyez a piacon. Azután az egyre nagyobb piacokon, egészen a nemzetközi vásárokig. Tehát az ötletből lesz novella, vagy folytatásos sorozat az újságokban, magazinokban, folyóiratokban, műfaja válogatja. A sorozat — siker esetén —, megjelenik könyvformában. És közben írják a forgatókönyvet a televízió vagy a filmgyár számára.

Ferenczy tevékenysége — mint cégei nevéből is látjuk, — nem csupán a szórakoztatóiparra, az emlékiratokra, a politikai vagy művészeti különlegességekre terjed ki, hanem a tömegkommunikáció szinte valamennyi területére. Piackutatással foglalkozik. Tudományosan kidolgozott módszerekkel újabb-újabb médiákat szervez. Összeköttetéseket létesít. Tanácsadói feladatokat lát el. Az iparban és a kereskedelemben felméri az üzletszerzés lehetőségeit. Magúik a politikusok is — pártállásra való tekintet nélkül — gyakran a Ferenczy-céghez fordulnak hírverési tanácsért. Mind a tíz Ferenczy-vállalkozásnak megvan a maga külön szerepe és működési területe.

Egy alkalommal magáról vallott, s egy kissé mélabúsan feltette a megválaszolhatatlan kérdést: „Vajon mi lett volna belőlem Magyarországon, ahol az anyanyelvemen beszélhetek?”

' VÁMOS IMRE

Körkép

Az Elnöki Tanács Nicolas Schöffer szobrászművésznek, művészi munkássága elismeréseként, 70. születésnapja” alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlóre,ndje kitüntetést adományozta.

*

Rettich Andor, az Uruguayi Magyar Iskolaszék vezetője leveléből tudjuk, hogy négy tanár vezetésével áprilisban megkezdték a nyelvtanítást, amelynek 30 hallgatója van. A 6 éven aluliakat Gaál Gizella tanítja (részt vett a IV. Anyanyelvi Konferencián Pécsett), a 6—12 éveseket Heckman Margit és Loparits Józsefné, az énekórákat Rettich Andor tartja. Az Uruguayi Magyar Otthonban júliusban megtartott összejövetelen a tanulók magyar versekkel, énekekkel és játékokkal szórakoztatták az egybegyűlteket.

A következő teadélutánt a Magyar Katolikus Egyházközség szervezésében tartják meg.

Ez évben az Uruguayi Szimfonikus Zenekar is megemlékezett Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról. Bemutatták Kodály Psalmus Hungaricus című művét, Gulyás Dénes operaénekes közreműködésével. Az előadás érdekessége volt, hogy a 80 tagú kórus

magyar nyelven énekelt! A magyar szöveget spanyol fonetikával írták le, a betanítást Molnár Lívia és Rettich Andor végezte. Képünkön a Uruguayi Magyar Otthon Szent István ünnepségre szóló meghívója.

*

Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségéhez rendre érkeznek a levelek, amelyekben a szülők köszönetüket fejezik ki a nyári Anyanyelvi Táborokban végzett jó munkáért. Legutóbb Veres László Freiburgból (NSZK) és a Kartofil család Franciaországból írt elismeréssel a pedagógusok munkájáról.

*

ÜZENET című kőnyomatos, időszaki folyóiratot hozott a posta Caracasból a Reformátusok Lapja szerkesztőségének — olvastuk a lap szeptember 26-i számában. Az Üzenet dr. Dómján Jánosnak, a venezuelai magyar evangéliumi keresztyének lelkészének munkája, aki ezzel a folyóirattal fogja össze az ottani kolónia protestáns tagjait. A Reformátusok Lapja ismerteti az Üzenet tartalmát és sok sikert kíván az egyházi közösségnek.

*

Dombay Lelly Kanadában élő festőművésznő kiállítást rendezett Vácott, a görög templom kiállítótermében. A művésznő műveivel részt vesz a decemberben nyíló Tisztelet a szülőföldnek kiállításon, amelyen a külföldön élő magyar művészek mutatkoznak be a hazai közönségnek.

JÜAN GYENES 70 ÉVES

A Madridban élő fotóművész 1912. október 21-én született Kaposvárott. Gyermekkorában hegedűsnek készült; apjától Gyenes Izsótól tanult, aki a Kaposvári Zeneiskola alapítója volt. A hegedűt 14 esztendősen cserélte fel a fényképezőgépre. A Színházi Élet fotóriportereként dolgozott 1936-ig. Akkor ment Londonba, majd Párizsba, 1938-tól pedig a New York Times fotótudósítója Kairóban. Innen költözött 1940-ben Madridba, ahol mint portréfotográfus, stúdiót nyitott. Felvette felesége spanyol állampolgárságát, s azóta Juan Gyenest mint „magyar származású spanyol fotóművészt” ismerték meg a nagyvilágban.

Műveiből eddig mintegy 60 önálló kiállítást rendeztek világszerte: Spanyolországon kívül többek között Londonban, New Yorkban, Párizsban, Bécsben, Manilában, Tokióban, Dél-Amerika nagyvárosaiban. A spanyol—kínai kulturális egyezmény keretében az első rendezvény Juan Gyenes kiállítása volt, amelyet Pekingben és Kantonban 140 ezer ember tekintett meg. Egy színházi felvételekből álló gyűjteményét a New York-i Columbia Egyetem vette meg állandó kiállításként. Műveiből eddig 10 album jelent meg, több nyelven. (Bátyjával, Reményi Gyenes István íróval közösen készített „Granadától Segoviáig” című könyvét a Corvina adta ki, két kiadásban, összesen 52 ezer példányban.)

Juan Gyenes személyében elsőként kapta meg fotóművész a madridi Képzőművészeti Kör aranyérmét. Nagy része van abban, hogy a fotóművészet hivatalosan is helyet kapott az új madridi Modern Művészetek Múzeumában. Az első fotóművész, aki tagja lett a Spanyol Képzőművészeti Akadémiának. A legnagyobb spanyol polgári kitüntetés, a Katolikus Izabella Rend parancsnoki keresztjének tulajdonosa.

Beethoven emlékére készített fotókompozícióit 1976-ban Bécs után Budapesten és szülővárosában, Kaposvárott is kiállította — nagy sikerrel. Részt vesz a „Tisztelet a Szülőföldnek” külföldön élő magyar művészek alkotásaiból a Műcsarnokban ez év végén megnyíló tárlaton.

6