Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-30 / 22. szám
Nagy nekiveselkedés kell, ha Illyés Gyula több mint húsz esztendeje papírra vetett gondolatai nyomán Rácegrespusztára indul az újságíró, hogy fölkeresvén az író szülőhelyét (falunak ugyanis még ma sem nevezhető, sohasem lesz az), leltárt készítsen a legutóbbi két évtized változásairól. Ne szóljunk most a nyomasztó súlycsoportkülönbségről, mikor a hírlapíró megköszörüli a torkát, hogy most Illyés után szóljon — a feladatot az teszi szokatlanul nehézzé, hogy a költő-szociográfus „Puszták népe”-kötete és Rácegresi füzete a lényeglátás és lényegkeresés magyarországi iskolapéldája : fürdőkádakból és villanyvezetékekből, az erre való áhítozásból „az élet szakadatlan teljesedni akarását” vezeti le. Nincs más mód tehát megszólalni, mint szikáran végigsorolni az 1961 óta eltelt változásokat — s talán még fölemlíteni, hogyan lesz a pusztai mezítlábas suttyó, párizsi „hun” Jules Illyés, Kossuth drámai megszólaltatója, s az ugyanerről elnevezett díj tulajdonosa egy kisebb közösség számára a patriarkálisan befogadott „Gyula bácsi”. Nem a hírlapíró 2 szól itt tehát: néhány száz paraszt írja ezeket a sorokat. Akivel csak találkoztam Rácegrespusztán, öreggel és középkorúval (a fiatalja már nagyobb helységekben él), mindenki pontosan tudta az Illyés-szülőház helyét. Mindenki tudta a téeszelnök nevét is, akinek utasítására annak idején a házat lebontották, de senki nem volt hajlandó kimondani a nevet. „Az akkori elnök” — ez az illető közmegegyezéses mai megnevezése. De mindenki tudván tudja, hogy „Gyula bácsi” egy életre megbántódott a ház lerombolásán; hogy a Rácegresi füzet bevezetőjének utolsó passzusa keserű belenyugvás inkább, mint őszinte kitárulkozás. Ungerbiller Erzsi néni, Illyésék egykori szomszédja a cselédházban, hozzáteszi megfigyelését: — Azóta ritkábban is jár haza, mint azelőtt. Pedig sokszor volt itt. Többnyire nem egyedül jött: csak úgy nyüzsögtek itt a nagy fekete autók. Mióta nincs meg a ház, csak kétszer járt itt. Egyszer Flóra asszony kísérte. Elment a házhoz, vagyis a helyéhez, sokáig nézte a három megmaradt orgonabokrot. Másodszor 16 Rácegres, 1982 SZÉLJEGYZETE
