Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-30 / 22. szám
3 PÁRIZSI BESZÉLGETÉS HIERÓ ISTVÁN PLÉBÁNOSSAL Körkép Nem messze a Köztársaságról elnevezett tértől, egy bérház kapualjában magyar nyelvű táblácska szerénykedik: Katolikus Magyar Miszszió. A kapucsengő sűrűn szól — látogatók, beszélgetni vagy elmélyült áhítatra vágyók, néha magyarországi vendégek keresik fel a missziót. A kapucsengő alatt még egy felirat, amely a nap bizonyos óráiban csendet kér a látogatóktól: a reggeli órákban még csengetni is tilos. Ez az ima ideje. A plébános dr. Hieró István. Évtizedekig a Német Szövetségi Köztársaságban élt, nemrég vette át a katolikus misszió vezetését. — Tisztelendő úr, a párizsi magyar misszió egy időben igen nagy és szép szerepet töltött be a történelemben. A német megszállás idejére gondolok . . . — Igen. Nemrégiben hunyt el Uhl Antal baranyaszentgyörgyi plébános, aki a német megszállás ideje alatt missziónkat vezette. A fajüldöző törvények miatt bujkálni kényszerülő franciaországi magyarok százainak szerzett hamis okmányokat — ezzel megmentette őket az internálástól, a koncentrációs táboroktól. Tevékenységére a Gestapo is felfigyelt és letartóztatta, majd kiutasította Franciaországból Uhl plébánost. Halála után nagy tisztelettel emlékeztünk meg róla. — Mi a misszió mai tevékenységi köre? — Négyes feladatunk van. Legelsősorban magyar plébániaként működünk, a Párizsban élő katolikus magyarok vallásos központja akarunk lenni. Másodszor magyar kulturális tevékenységet is folytatunk. Műsorainkra, klubösszejöveteleinkre szeretettel fogadjuk azokat is, akik nem katolikusok, nem hívők: a magyar kultúra ápolásának jegyében vendégül látunk minden jó szándékú magyart. Nem akarunk politikai tevékenységet folytatni, csupán magyaros közösséget szervezni nagyon sok magányos, vagy idegen közegben élő embernek. Estjeinken fellépett már sok ismert művész: például a Romániában élő Illyés Kinga előadóművésznő, vagy a Dél-Amerikában élő Ferdinándy György író. Harmadsorban bizonyos segélyezési tevékenységet is folytatunk az arra rászorulóknak. Negyedszer: igyekszünk barátokat szerezni francia egyházi és világi körökben. — Kapcsolatban állnak a magyarországi egyházzal? — Mi tulajdonképpen szervezetileg a franciaországi egyházhoz tartozunk, Rómában, a magyar kápolna felavatásakor találkoztam dr. Lékai László bíboros érsekkel, a magyarországi egyház fejével. Tisztelettel köszöntöttem. Második alkalommal Párizsban találkoztunk, ahol a francia püspökség kívánságának megfelelően misét koncelebráltam vele, és meghívtam missziónkra. A bíboros érsek úr elfogadta meghívásunkat és kellemes órákat töltött missziónkon. — ön évtizedek óta nem volt Magyarországon, az otthoni életről való információit legalábbis másodkézből szerzi. Magyar pap Párizsban, magyar gyülekezetei vezet: magyarnak érzi magát? — Feltétlenül. Hisz én itt magyarság-megtartó munkát is végzek. Ugyanakkor nem feledkezhetem el a realitásokról sem. Hadd mondjak el egy példát, talán ez megvilágítja helyzetem — és sok más társam helyzete — kettősségét. Nemrégiben egy ünnepségen valaki el akarta szavalni a Szózatot. Nem engedtem. Azok a sorok, hogy „a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely-’, vagy „itt élned, halnod kell” értelmetlenül csengenek itt, külföldön, ahol végül is helyet kaptunk szülőhazánk elhagyása után. Ezen kívül sérthetik is azokat, akik befogadtak minket. Ugyanakkor élénken figyelek minden otthoni híradásra, kulturális eseményre, és amit csak tudok, eljuttatok itteni honfitársaimnak is. Még a magyar borokat is beleértem ebbe: vasárnapi közös ebédjeinken, vagy ünnepi alkalmakkor az otthonról hozott borokkal koccintunk. — Tisztelendő úr. köszönöm a beszélgetést. A SZERZŐ FELV. S. P. J. Antoinette Köves Steiner (New York), Endrődi Sándor író (1850—1920) unokája nagyapja hagyatékából származó autográf kéziratokat, könyveket, eredeti családi fényképeket ajándékozott a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Az adomány jól egészíti ki a múzeum tulajdonában lévő Endrődi Sándor íróra vonatkozó anyagot. * Dr. Wojatsek Károlyt, a kanadai Bishop’s University történész profeszorát a nemzetközi iskolai kapcsolatok terén, valamint az összehasonlító irodalomban és nyelvészetben kifejtett tudományos tevékenységéért az irodalomtudományok tiszteletbeli doktorává (doctor honoris causa) választották. * A Német Szövetségi Köztársaságban élő Szecsődi János kislánya idén részt vett a Sárospataki Nyári Kollégiumon, amelynek záróünnepségére a szülök is ellátogattak. Így számoltak be tapasztalataikról: „A legnagyobb elismerés illeti a tanárok, nevelők áldozatkész munkáját, akik hivatásuk magaslatán állva, a nyári szünetben is, fáradságot nem ismerve, szívvellélekkel végezték munkájukat.. . Mindent összevetve szerintem igen eredményesnek bizonyult a Magyarok Világszövetségének és az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kezdeményezése, szervezőkészsége. A fent leírt sorokat nem szántam ’nyájaskodásnak’ mögöttük az áldozatos munka elismerése húzódik meg. (Magam is pedagógus vagyok)”. * Már beszámoltunk arról a Magyar Hírekben, hogy az Albany-ban magyar nyelvet tanító Galántai Ambrus tanár autóbalesetet szenvedett. Gábor Gergő az University of Bridgeport tanára verset írt a magyar pedagógushoz, ebből idézzük: „Fürge megértésed átszalad az óceánok tetején Hogy a kontinensek völgyeibe betekintsen . .. * A rotterdami Volksuniversiteit magyar nyelvtanfolyamának záróünnepségén részt vett Lakatos Emil, hazánk nagykövete. Képünkön Assendelft Krisztics Ilona tanárnő, Lakatos Emil nagykövet és a záróünnepség egyik szervezője. Budapesten járt Hufnägel János, hoszszútávú turista. A hetvenes éveiben járó sportember többször keresztülgyalogolt már Európán: észak-dél és keletnyugat irányban is átszelte a kontinenst. Ezúttal „kisebb” túrákra vállalkozott csak: az NSZK-ból Magyarországra gyalogolt, s itt bebarangolta a Börzsönyt és Debrecen környékét FOTO: KOPPÁNY GYÖRGY Dr. Skultéty Gyula Baselban élő tanár, szobrász néhány felvételt küldött szerkesztőségünknek műveiről. ízelítőül bemutatunk egyet. tk „Áhítattal ejtsétek a szót! A nyelv ma néktek a végső menedéketek, a nyelv ma tündérvár és katakomba, vigyázzatok jól, ha beszéltek”. Saját szavaival, gondolataival búcsúztatták el Gyermek Kálmánná, Monori Ilonát a sáo pauló-i temetőben. 1937 óta tanította a brazíliai magyar gyerekeket. Egyik levelében — még nem is olyan régen — ezt írta magánól: „Nem akarok egyebet, mint. hírül adni annak az országnak, ahol születtem, hogy még vagyok, én itt vagyok, itt dolgoztam, és még mindig igyekszem hasznossá lenni. A régi időkben azt mondták a tanítókra, hogy a nemzet napszámosai, nos én elég hosszú időn át betöltöttem — a legjobb tudásom szerint — két nemzetben.” 81 éves korában halt meg. Párizsban a közelmúltban elhunyt Petrik György neves üzletember. A háború előtt Budapesten az Oberländer Filmkereskedelmi Vállalat igazgatója volt. A háború alatt tevékenyen részt vett a francia ellenállás fegyveres osztagában, 1945-ben kitüntetett, rokkant tisztként tért vissza a polgári életbe. A Szövetségesek ügyének tett szolgálataiért Eisenhower tábornok külön köszönőlevéllel tisztelte meg. Gyászolják özvegye, szül. Fuchs Nelli, közeli rokona, Gabriel D. Hackett (N. Y.), valamint számos barátja és tisztelője. * Reméljük olvasóink nem neheztelnek, hogy verseiket helyhiány miatt nem tudjuk közzétenni. Többségük, az úgynevezett „honvágy-költészet” témakörébe sorolható. 6
