Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-02 / 20. szám
A Mundiál ma már csak emlék ... Emlék, de rendkívül kellemes emlék például Franciaországban is. Nem csoda, hiszen Hidalgo legénysége a hosszabbítás során már 3:l-re vezetett a későbbi ezüstérmes Breitnerék ellen, de a 11-es rúgásoknál mégis elbuktak, nem jutottak a döntőbe. Az ilyen kiváló játékerejű francia labdarúgásnak a világbajnokság után hat héttel megkezdődött bajnokságában pedig az újonc Toulouse csapata szolgáltatott szenzációt. Az újonc Toulouse, ahol a magyar szurkolók körében „Báró” előnévvel tisztelt Bálint László a védelem oszlopa, s a tatabányai Csapó Károly, a fáradhatatlan „Csárli” az 1978-as világbajnokság első magyar góljának szerzője a középpálya karmestere. Nos ez a Toulouse nem utolsósorban a két magyar vezérletével és góljaival (!!) az első három forduló után egyedül volt százszázalékos, a francia táblázat élén állt. A France Football a világhírű párizsi szaklap szalagcímekben visszhangozta a Toulouse és a két magyar dicséretét. Magyar labdarúgó — külföldi csapatban ... Mindez ma már épp olyan természetes, mint volt az első világháború befejezése után, a 20-as vagy 30-as évek derekán vagy éppen a második világháborút követően. Schaffer Alfréd, a híres Spéci, annak idején egyetlen jól szabott öltönyért rúgta a gólokat Nürnbergben és Berlinben. A nemrég Bécsben elhunyt Guttmann Béla, a későbbi világhírű edző, fél Európát „becsavarogta”. Volentik Béla több mint két évtizedet töltött Svájcban játékosként, edzőként. Sebes Gusztáv az aranycsapat világhírű szövetségi kapitánya, a párizsi Renault autógyár csapatát erősítette a hazai gazdasági válság idején, a szervezett munkások számára oly nehéz évek alatt. Utódai, Sárosi György dr., vagy az újpesti Ábel, azaz Zsengellér Gyula, a zseniális összekötő jó néhány társával együtt a hírnév, s valljuk meg őszintén a jobb kereseti lehetőségek, a kecsegtető hivatásos szerződések reményében indult külföldre a 40-es évek végén. Több évet, majd három évtizedet kellett várni a magyar szövetség által engedélyezett, újabb külföldi szerződésekre. A hatvanas években — jól emlékezünk az ausztrál St. George Budapest képviselőinek budapesti tárgyalásaira — még arra sem nyílt lehetőség, hogy a pályafutását már befejezett labdarúgó, mint például Mátrai Sándor vagy Albert Flórián Ausztráliában magyar klubban szerepeljen játékosedzőként. Az élet változásaihoz azonban, ha talán kicsit megkésve is, de a sport Magyar focisták külföldön *1 is alkalmazkodott. Hiszen, ha egyegy művész, zenész vagy éppen tudós, orvos, vagy akár kiválóan felkészült szakmunkás vállalhatott külföldi megbízatást, teljesen érthető volt Szepesi György szövetségi elnök kívánsága: „A labdarúgók számára is teremtsük meg a külföldi munkavállalás, a szerződés lehetőségét.” A kezdeményezést tettek követték, s Bálint László 1979 nyarán még csak afféle „kísérleti nyúlként”, de már aláírhatta szerződését a korábbi bajnok belga FC Bruges csapatához. — A játékosok külföldi szerződéseit kísérletnek szánjuk — mondta akkoriban Szepesi György. — Szeretnénk ha az ismert klubokba beilleszkedve tapasztalatokat szereznének a mai, korszerű labdarúgásban való helytálláshoz szükséges edzésről, felkészülésről. S adott esetben jó játékukkal segítenének a magyar futball tekintélyének helyreállításában, s hazatérve kamatoztatnák tapasztalataikat. A kísérlet a jelek szerint bevált. Évről évre több játékos kap engedélyt külföldi szerződéskötésre. Ä világbajnokságon is öt, úgynevezett légiós, azaz külföldről hazahívott labdarúgó szerepelt a csapatban. A kapus Mészáros (Sporting Lisszabon), a hátvéd Martos (Waterschei), a már említett Bálint (Toulouse), a középpályás Müller (Hercules Alicante), és a csatár Fazekas (Royal Antwerpen) személyében. Mindebben semmi különös sem volt, hiszen a velünk egy cipőben járó szomszédaink közül az osztrákok és a jugoszlávok egyaránt hat-hat külföldi klubhoz szerződött játékost hívtak haza csapatuk megerősítésére, szerepeltettek már a selejtezőkön is. Más kérdés, hogy amíg Ausztriában a külföldi szerződés engedélyezését nem kötik korhoz, addig Jugoszláviában huszonnyolcadik, Magyarországon a harmincadik évük betöltése után engedik külföldre a labdarúgókat. S így amint ez a felsorolásból is kiderül, tulajdonképpen csak az egykori fenegyerek Bubu, azaz Mészáros kapus Huszonhat ország másfélszáz íjásza indult Kecskeméten, az idei Európa-bajnokságon. A színvonalas verseny három szovjet és egy belga győzelemmel végződött. A magyarok a vártnál gyengébben szerepeltek, a szervezést, rendezést viszont mindenki, még Francesco Gnecchi-Ruscone, a nemzetközi szövetség olasz elnöke is dicsérte fotö: záhonyi iván rúgókról még nem kell lemondani, amint ezt egyes klubok tették. S azt is bevallhatjuk, hogy a külföldi szerződés lehetősége ösztönzően hat a játékosakra. Ennek ellenére akadnak vitatott kérdések elsősorban jobban tisztában kell lennünk a játékosok értékével, s jobban el kell tudnunk igazodni a hivatásos labdarúgás útvesztőiben. Ennek érdekében a sportvezetés a közejövőben menedzseri iroda létrehozását tervezi, egyrészt a játékosok ügyeinek intézése, másrészt a túrák szervezése érdekében. S a kísérletet a többi sportágra is kiterjesztik, nem is beszélve a határainkon túl dolgozó edzők, szakvezetők népes hadáról. KÜLFÖLDÖN SZEREPELNEK Bálint László, a Ferencváros védője az FC Toulouse, Bene Ferenc újpesti gólkirály a finn Sepsi 78, Fazekas László, a válogatott újpesti kapitánya a Royal Antwerpen, Gujdár Sándor a Honvéd kapusa, a PAOK Szaloniki, Halmosi Zoltán, a szombathelyi válogatott, és Karsai László a Videoton csatára az Eisenstadt, Kocsis István, a Honvéd védője, a Lierse, Martos Győző, a Ferencváros hátvédje, a belga Waterschei, Mészáros Ferenc, a Vasas kapusa, a Sporting Lisszabon, Mucha József a Ferencváros fedezete, a belga Waregem, Müller Sándor, a Vasas középpályása, a Hercules Alicante, Csapó Károly a Tatabánya kö-' zéppályása, a Toulouse, Pusztai László a Ferencváros csatára, az Eisenstadt, Tóth András az Újpest középpályása, a belga Lierse, Török Péter, a Vasas hátvédje a spanyol Uella, Zombori Sándor, a Vasas középpályása, a francia Montpellier színeiben szerepel. GYENES J. ANDRÁS 1.Csapó Károly Tatabányáról Toulouse városába költözött. Bálint László után még egy magyar játékost szerződtetett a francia együttes 2.Tichy Lajos, a Honvéd válogatott csatára, majd edzője Kuvaitban folytatja ... FOTO: ZÁHONYI IVAN szerepel az európai labdarúgó tőzsdén is jegyzett élcsapatban. Bálint csapata most jutott fel, Mülleré most esett ki. A már eddig is külföldön szerepelt, illetve most nyáron külhonba szerződött játékosok a középmezőnyben kergetik a labdat. De ez nem csupán a játékosok életkorával, hanem a magyar labdarúgás pillanatnyi színvonalával is magyarázható. A játékosok többsége ilyen körülmények között becsülettel helytállt. Fazekas szerződését, most a volt újpesti csatár 35 éves korában hosszabbították meg újabb két esztendőre. De akadnak olyanok is, mint Kozma Mihály, a Honvéd volt gólkirálya, akit idő előtt hazaküldtek Belgiumból, vagy mint Pintér Sándor, a válogatott egykori kiválósága, akinek kiújult sérülése miatt bontották fel szerződését. Még szerencse, hogy pályafutása alatt gondolt jövőjére, s már meg is nyitotta autófényező műhelyét Pomázon — A külföldi szerződések engedélyezése sok tanulságot hozott — említette még Szepesi György. — Mindenekelőtt bebizonyosodott, hogy a harmincéves labda26
