Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

amit Teheránból hozott édesapja, amikor legutóbb hazajött.

— És abban rossz — folytatja —, hogy többnyire ketten vagyunk csak az anyuval. Igen, ez nagyon rossz!

*

Valamit — valamiért. Az újdonatúj egy szoba plusz két félszobás, étkezős, összkomfortos lakást gyönyörűen berendezték. A nyugati márkájú kékezüst kocsival minden esztendőben hosszú túrára indulnak: két éve Bulgáriában voltak, tavaly európai körúton, idén Görögországba készülnek, természetesen hármasban. A garderobe tele nemcsak divatos, hanem ízléses és finom holmikkal.

De az igazi öröm mégis csak az, ha Wigner László hazajön, és itthon tölt néhány napot. (Legutóbb nem így volt. Megjött, és másnap már indult is vissza, valamelyik napkeleti országba. Ezért is hiányzik ő a riportból. Mert ugyan kinek lett volna szíve hozzá, hogy akár

egyetlen negyedórácskát is ellopjon abból a kevés időből, amit családjával tölthet?!)

— Akkor tele vagyunk programokkal, járunk mindenfelé, moziba, színházba, csavarogni. És mindig hármasban, csak este nyolc után, ha Anikó már lefeküdt, megyünk el néha-néha kettesben — mondja a feleség.

— Akkor én rengeteget mesélek apunak. Az első, hogy bemegy a fürdőszobába, de még akkor is kiszól: „Na, meséld csak, mi volt!”

— Jaj, nagyon sokat tudnak egymással beszélgetni! Meg elmennek ketten kerékpártúrára: egyszer Fótra, máskor Fonyódra. Fogják magukat és eltűnnek. Én meg csak idegeskedek itthon — mondja a feleség.

Azt hiszem, ilyenkor, ha a családfő itthon van, Csini még Krisztát, a legjobb barátnőjét is elhanyagolja, meg azt a titokzatos Lacit is, akinek Anikó (dehogy is Csini!) vagy négy havernál is üzenetet hagyott, amikor nyakoncsíptem egy kis beszélgetésre.

Anikó ugyanis, amint már említettem, nagy lány. A kulcsot sem a nyakában hordja, mint a legtöbb gyerek, hanem a zsebében vagy a farmernadrágjára csatolva. És vigyáz rá nagyon: ha iskolában van, általában a tanórák végén, a szünetben, ha vakációzik, akkor a kerékpárról le- vagy fölszálláskor megnézi: megvan-e még.

Ezért, meg megbízhatósága miatt nála maradhat majd akkor is a kulcs, ha megszűnik igazi kulcsos gyerek lenni. Ha ugyanis minden úgy fordul, ahogyan Wignerék szeretnék, akkor jövőre Anikó már nem lesz napközis, édesanyja pedig néhány éven át odahaza marad. Ahogyan mondani szokás: GYES-en — gyermekgondozási segélyen — lesz. Pontosabban: jövőre már azon szeretne lenni.

És Anikó alig várja már, hogy csak „tiszteletbeli” kulcsos gyerek legyen.

— ami

FOTÖ: KOVÁCS SÁNDOR

26