Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

SZILI SZÁLAK „Tanár néni! Fejhallgatózzunk!” — négy esztendeje kérlelik e szavakkal nyelvtanámő­­jüket a rábaközi Szil község általános isko­lásai, s a tanárnő minden órán szívesen tesz eleget a közkívánatnak. Forog a magnó, sor­jáznak a példamondatok, a gyerekek látha­tóan élvezik a modern technikát. — Most végez az első olyan osztály, amely ötödiktől nyolcadikig a nyelvi laborban tanul­hatott. Lényegesen jobb a beszédkészségük s a kiejtésük, mint a korábbi évfolyamoknak — mondja a tanárnő. A nyelvoktatás e korszerű módszere egy rö­vid hírt mindenképpen megérdemelne, hiszen évek óta vizsgáljuk, hogyan tehetnénk haté­konyabbá az idegen nyelvek tanítását, s e ha­gyományosnál drágább metódus még koránt­sem általános iskoláinkban, különösen nem az a Szilhez hasonló, kétezer lelkes községek­ben. Mégsem emiatt forgatott itt néhány éve a televízió, jelentek meg itt is, ott is cikkek a szili iskoláról. Az érdeklődést elsősorban az keltette fel, hogy a helyi Győzelem Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet rendezte be a nyel­vi labort. Korábban ők fedezték a fizikai-ké­miai, az irodalmi-történelmi szaktanterem és a politechnikai műhely felszerelését is, jelen­leg sportpályát építenek az iskolának — s mindez több milliós kiadás a szövetkezet szá­mára, nem számítva a karbantartási-felújítá­si munkálatokat, melyeket szintén a szövet­kezet szakemberei végeznek el. Mivel egy termelőszövetkezet mindenkép­pen gazdasági vállalkozás, logikus a kérdés­­felvetés: milyen bevételt remélnek e tetemes kiadásokból? Varga Éva, az iskola igazgatója így indokol: — Érdeke a szövetkezetnek, hogy jó legyen 2 20

Next

/
Thumbnails
Contents