Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

Szinte a semmiből született az ország újjászületésével | egyidőben, megkapta és kinőtte az új viszonyok »gyermekbetegségeit«, és mára olyannyira belegyökerezett az ország képébe, tudatunkba, mintha mindig is ott lett volna.” — olvasom Miskolczi Miklós: Város lesz csakazértis ... című szociográfiájának fülszövegében.

De mi újság napjainkban a löszhátra települt egykori falu, Dunapentele helyén épült városban? Ottjártamkor a Dunaújvárosi Hírlap egyebek között beszámolt a városi pártbizottság üléséről, amelyen a lakásépítés, az egészségügyi hálózat helyzete, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások fejlesztésének lehetőségei kerültek a testület napirendjére. Ugyanakkor megtárgyalták a szabadidős-létesítmények gyarapításának lehetőségeit és a környezetvédelemmel kapcsolatos tennivalókat. A hetenként két alkalommal megjelenő lap tudósította olvasóit a Dunaújvárosi Kohász SE vezetőségében bekövetkezett változásokról, zárszóban foglalta össze a fiatal műszaki értelmiségiek helyzetéről folytatott vitát. A lap aznapi számában tíz vállalat és szövetkezet kínált állást a munkavállalóknak, harmincán akartak lakást eladni, cserélni, ajánlottak vagy kerestek albérletet. Beszámolt két gyermek halálos balesetéről, egy napközis tábor megnyitásáról, két garázda fiatalról, akik unalmukban higanygőz lámpákat csúzliztak, továbbá képeket közölt egy divatbemutatóról.

Ennyi hát néhány dunaújvárosi nap kivonatolt krónikája. Persze a 62 ezer lakost számláló városban sokkal több esemény történik a felsoroltnál.

A város létjogosultságát sokan és sokáig vitatták. Lakói azonban az elmúlt három évtizedben hagyományt teremtettek. Igazolják ezt azok az adatok is, amelyeket Sárosi Józseftől a városi tanács elnökétől tudok:

— A mögöttünk hagyott esztendőben a helybeliek 21 millió forint értékű kétkezi munkával és 6,5 millió forint hozzájárulással adták tanúbizonyságát szűkebb pátriájukhoz való ragaszkodásuknak. Felsorolni is sok lenne, mi minden létesült lakosaink kezemunkája nyomán. Például a megépült óvodák, iskolák eredményeképpen a demográfiai hullám csúcsán sem okozott gondot a gyerekek elhelyezése, és az iskolák is egy műszakban tanítanak.

A dunaújvárosiak joggal lehetnek büszkék a megépült óvodákra és a hatvan tanteremre éppúgy. mint a nemrégiben átadott 330 ágyas kórházi szárnyépületre, az uszodára meg a város gyáraiban és üzemeiben előállított évi 20 milliárd forintot meghaladó termelési értékre. Az eredményeknek örülnek, a hivalkodásnak azonban nyoma sincs a városban. Így aztán az sem lep meg, hogy beszélgetésünk kezdetén a tanács elnöke a városlakókat dicsen.

Mindenképpen ezt szeret-17