Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
DUNAÚJVÁROSI KÉPEK ném hangsúlyozni, hiszen valójában többről van szó, mint a társadalmi munka eredményeiről. A városért végzett munka azt is bizonyítja, hogy az ország különféle tájairól érkezett emberek otthonuknak tekintik a települést. És ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy az anyagilag szűkösebb idők ellenére sem reked meg a település fejlődése. Az emberek tenniakarásában szerepe van annak is, hogy a város vezetői mindig az érintettek véleményének ismeretében hoznak döntést. Az emberek minden létrehozott új értékben érzik a saját munkájuk eredményét, sajátjuknak is tekintik. Bár a fejlődést jól érzékelteti, hogy két évtizede még sokan ba-2 FOTÓ: MTI 3 rakklakásokban éltek, s ma a lakások 98,5 százaléka összkomfortos, a környékről beköltözőknek hosszabb-rövidebb ideig ma is várniuk kell az önálló otthonra. A lakóépületek zöme panelből épült, de mind többen szeretnének családi házban lakni. Számukra az évtized közepe táján alakítanak ki közművesített telkeket a várostól hat kilométerre fekvő Nagyvenyim társközségben. A várost és lakóit nem csupán a lakáskörülmények jellemzik, hanem a település szellemi és kulturális élete is. A kulturális életet nyilván nem lehet a számokból megítélni, de mégis sokat mondanak azok az adatok, amelyeket Bognár József tanácselnök-helyettestől hallottam. Tavaly a Bartók Művelődési 2. A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes 3. Pölöskei József szobrai a Munkás Művelődési Központ kiállításán Központ zenei előadásainak 13 ezer hallgatója volt, a színházi előadásokat 22 500 dunaújvárosi látta. És nemcsak akkor van teltház, amikor neves művészek szórakoztatják a publikumot, hanem akkor is, amikor a város amatőr művészei lépnek színre. A dunaújvárosiak büszkék szimfonikus zenekaruk, énekkaruk és a Vasas Táncegyüttes előadásaira. Más jellegű az 1972-ben átadott Munkás Művelődési Központ tevékenysége. Molnár Andrásné igazgatónő elmondja: Munkájukkal arra törekszenek, hogy látogatóiknak minél több ismeretet adjanak. Működik itt szabásvarrás tanfolyam, divatbemutatók és előadások kíséretében. Az érdeklődők megismerkedhetnek a honi népművészet motívumvilágával, mun-1. A város szakmunkásképző iskolájának tanműhelyében káikból kiállításokat rendeznek. Élhetnek szenvedélyüknek a bélyeggyűjtők, és tanácsokat kapnak a cukorbetegek is. A 255 ezer kötetesre becsült könyvtár szolgáltatásai ingyenesek. Az igazgatónő szavait jegyzem: — Mindig arra törekedtünk programjaink összeállításakor, hogy messzemenően figyelembe vegyük a kisközösségek igényeit. Ha az előadások nyomán hallgatóinkban újabb kérdések fogalmazódnak meg, igyekszünk azokat a lehető legjobb tudásunk szerint megválaszolni. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg az önképzésnek, a nemes hobbiknak, a tartalmas szórakozásnak. És az sem baj, ha kezdetben csupán a játéktermet látogatják, mert ha ügyesek vagyunk, előbb-utóbb csak felfedezik a művelődési központ egyéb lehetőségeit is. A város mái tizen- és huszonéves lakóin múlik, milyen lesz az ezredforduló Dunaújvárosa. A jövő építését napjainkban kell megalapozni. A 316-os számú szakmunkásképző intézetben Schnemailich Rezső igazgatóhelyettes arról tájékoztat, hogy iskolájukat évente 19 szakmában 250—300 diák végzi el. A fiúk közül legtöbben a villanyszerelő és a forgácsoló szakmákat, a lányok közül pedig a francia női szabók munkáját tanulják. Az igazgatóhelyettes borongását nem az elégedetlenség, hanem sokkal inkább a jövő féltése diktálja: — Legfőbb feladatunk, hogy diákjainkkal életre szólóan megszerettessük választott szakmájukat. Több tényező közrejátszik abban, hogy ez nem mindig sikerül. Olykor az, hogy anyagi biztonságuk néha már túlzott mértékű. És bizony a túlzott biztonságnak is megvannak a maga veszélyei. Talán többen ezért keresik boldogulásukat könnyebb pályákon. Másrészt pedig az kelti fel elégedetlenségüket, hogy míg mi valamennyi szakmában az alkotómunka folyamatát igyekszünk megszerettetni a gyerekekkel, a gyakorlatban sokszor csak gépies feladatokkal találkoznak. Jónéhány helybelit megkérdeztem, mit emelne ki az elmúlt időszak eredményeiből. Vannak, akik a város sajátos arculatát említik, mások meg — nincs ellentmondás — éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy a sokfelől összesereglett lakosság mind nagyobb hányada képes megőrizni szülőföldjének hagyományait, szokásait. Dunaújvárosból a település határában egy park mellett halad el a látogató. Közepén pici domb magasodik, a zöld fűben pedig virágokból készült a felirat: Viszontlátásra. A város virágbetűkkel köszönti és búcsúztatja vendégeit. CS. N. L. 18
