Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
I A magyarországi munkásmozgalom a kezdeti bukdácsolás, a gyermekbetegségek leküzdése után a századfordulóra felnőtt, megerősödött. A mozgalom hőskorában sikeresen kiállta a hatalom üldözéseit, amelyek különösen a Bánffy-kormány alatt voltak kíméletlenek. Rövid néhány év alatt közel száz munkást öltek meg, több százat bebörtönöztek, kitoloncoltak a fővárosból, sok szakegyletet, falusi munkáskört feloszlattak. És éppen ezekben az években harcolt legszívósabban, áldozatosan a munkásság. 1897-ben nagy bányászsztrájk zajlott le a Resica és Anina vidékén, tízezer téglagyári és építőipari munkás sztrájkolt Budapesten. 1897—1898-ban a kasza is gyakran pihent aratáskor, és egymást követték a Nyírségben, a tiszántúli és a dél-alföldi megyékben a lázongások. 1904 áprilisában törtért a páratlan eset: az ország összes vonata megállt, a vasút megbénult, míg katonaság le nem verte az első vasutassztrájkot. 1905-ben hetekig sztrájkolt húszezer vasmunkás, őket követték nyáron a pécsi bányászok, a következő évben a salgótarjániak. Sok városra, Miskolcra, Temesvárra, Fiumére, Nagyváradra terjedt ki az általános munkabeszüntetés. Gyors ütemben haladt előre a munkásság szervezkedése. Minden szakmában megalakultak a szakszerveztek, amelyeket az 1899-ben. az első kongresszuson létesített Szaktanács fogott össze. A Szaktanács és a szervezetek a szociáldemokrata párt vezetése alatt álltak, s e vezetés a századforduló idején megszilárdult. Élén Garami Ernő, Weltner Jakab, Bokányi Dezső állott, s 1908-tól kezdve mindinkább a tanárból lett politikus, Kunfi Zsigmond határozta meg a párt arculatát. E vezető gárda kitartóan hirdette a forradalmi végcélt, a szocialista társadalmat, és a mozgalom forradalmi jellegét, a gyakorlatban lépésről lépésre, reformok útján kívánt haladni: centralista vonalat követett a nemzetközi munkásmozgalom jobboldali revizionista és baloldali forradalmi irányzata között. Programjának élén az általános választójog állott, ezt követték a polgári szabadságjogok, a nemzeti egyenjogúság követelése, a kiváltságok eltörlése, az egyházi birtokok, a bányák, az erdők szocializálása, a kötött birtokok megszüntetése. Ez a program a fejlett polgári országok testére volt szabva, Magyarországon is fölöttébb progresszív és mozgósító erejű volt, csak éppen hiányzott belőle az állásfoglalás a hazai fejlődés két alapkérdésére: az agrárkérdésre és a nemzeti kérdésre. A magyar szociáldemokrácia elvetette a földosztást, — ez, úgy vélte, ellentétben áll a termelőeszközök koncentrációjának tudományosan megállapított fejlődéstendenciájával. A pártvezetés akkor sem változtatott merev álláspontján, amikor a parasztmozgalmak országvilág előtt kinyilvánították a falusi szegény nép millióinak földvágyát. „A népnek nem föld, hanem kenyér kell” — mondogatta a századelő jelszava, amely inkább önigazolásra, mint a szegényparasztság megnyerésére volt alkalmas. A pártprogram nyíltan nem foglalt állást a köztársaság, a magyar nemzeti követelések, a nemzeti önrendelkezés, illetve a föderatív átalakítás Ausztriában ekkor már meghirdetett terve mellett. Szólt a „teljes önkormányzatról”, az „összes testületek és hivatalnokok választásáról”, „mindennemű örökölt hivatal és rang megT szüntetéséről”. Ez a fogalmazás azonban nem tette egyértelművé, hogy a követelés kiterjed-e Habsburg Ferenc Józsefre is, a magyar állam teljes önkormányzatára és a nemzetiségek önrendelkezésére is. És nemcsak a program hagyta homályban a magyarországi közélet eme alapvető kérdéseit, de a gya- 1 2 Történelmünk képekben 62. RHOI n JOG, on n Hnzn \ 12
