Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
NYUGAT f pOszemearrO: IGNOTUS sznxESrröK: FENYŐ MIKSA ÉS OSVAT ERNŐ T AH ALOM: MÖMCZ 2SMMONO . A ex (itovaiU) k TÓTH A** An v«uk LUKACS GYÖRGY IMur MLOÓ nnA Ki WWv* 3 é 4 K«l»rtr«i Unt riidirliki|lléiiittl. [Í^W^ri engedély, ídjotorttom *rra, hnflr a aajkSIroJában. vJ lamint rclnden nyilYánoa ünnepélynél, temetéseknél, híreseteknél « italában mindennelmü kósérdekü esemény alkalmával a helvsrinen a rendón«* által netán alakítandó Uárronalon belül is megjelenhessen, a mint art a kórrend cs a kórbutonság érdekei f^eaeng^lik, s ült a srüksegher képest ax inlcrkedó rendőrtisx(vi»eló által kijelölendő, helyen tartózkodjék. kién engedély másra át nem nihlárhakS.^a elvesztése 54 óra alatt a főkapitányságnál, a sajtóiroda vezetésevei megbifrott rendöw^miselőncl bejelentető. Nagyváradon, 100A. évi főkapitány. 1. Áchim András választói között 2. A szociáldemokrata párt vezetői 3. A Nyugat címlapja 4. Ady Endre újságíróigazolványa 5. Jászi Oszkár, Lesznai Anna, iászi Aliz és Szabó Ervin 6. Justh Gyula 7. Nagyatádi Szabó István SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI korlat sem bolygatta a magyar függetlenség és a nemzetiségi autonómia kényes problémáit. A párt ténylegesen az általános, titkos választójog kivívását állította egész agitációjának és taktikájának középpontjába, ennek rendelt alá minden egyéb célt, tervet, vágyat, még a munkásság gazdasági harcait is, amelyeket egyébként többnyire szervezett, támogatott. Habár a program és a gyakorlati mozgalom nem ölelte fel az időszerű demokratikus átalakulás és nemzeti önrendelkezés egész kérdéskörét, a szocializmus korszakos tudatformáló, mozgósító hatást gyakorolt. A hivatalos óliberális nacionalista és jobboldali konzervatív soviniszta politika és eszmerendszerrel szemben szocialista ellenkultúrát alakított ki: új eszmékkel, munkásszolidaritással, szocialista irodalommal, színjátszással, zenével, dalokkal, egyleti társas élettel. Ez az ellenkultúra százezreket vonzott a bűvkörébe, habár a szervezett mozgalom tagjainak száma a legnagyobb fellendülés idején sem érte el a kétszázezret. Nagy hatást gyakorolt a munkásmozgalom a századelőn eszmélődő radikális értelmiségre. Fiatal szociológusok, jogászok, politikai közírók alapították meg 1900-ban a Huszadik Század folyóiratot és egy év múlva a Társadalomtudományi Társaságot. Céljuk a magyar társadalom tudományos vizsgálata, elmaradottságunk okainak felderítése és a fejlődés irányának kijelölése volt. A Társaság színvonalas vitákat rendezett, meginditotta a Magyarország felfedezése szociográfiai sorozatot, feltárta a nagybirtokrendszer és a nagybirtokos arisztokrácia uralmának súlyos következményeit, a népnyomort, a kulturális elmaradottságot, a nemzetiségi elnyomás igazságtalanságait. Ez a csoport alapította a legradikálisabb szabadkőműves szervezetet, a Martinovics páholyt, ez bábáskodott a Galilei Kör születésénél, ez szervezte a munkások, dolgozók szabadoktatását, ez támogatta a szellemi élet megújhodását és lázadását. Vezető intellektuális személyisége Jászi Oszkár volt, mellette állottak nagy műveltségű társai, Szende Pál, Rácz Gyula, s a tudós Szabó Ervin. A csoport szervezett formában 1914 júniusában, röviddel a háború kitörése előtt lépett színre, Országos Polgári Radikális Párt néven. Programja a feudális maradványok eltörlését, földreformot, szabadságjogokat, önálló vámterületet, az ország érdekeinek és a nemzetiségek egyenjogúságának biztosítását foglalta magában. A radikálisok, a felvilágosodás e kései hívei, távlati célként elfogadták a szocialista eszményt, és együttműködtek a munkásmozgalommal. Együttesen alakították ki a hazafiasság új értelmezését: „Ahol a jog, ott a haza!” Vallották, hogy a nemzeti önállóság elsikkasztott és jelszóként használt eszméjét össze kell kapcsolni társadalmi megújhodás programjával. Újrafogalmazták a „haza és haladás” reformkori ideálját: a hazán az egész nép hazáját, a haladáson a szociális haladást értették. Ezért nevezzük őket „második reformnemzedéknek”. Századunk első évtizedének végén csatlakoztak hozzájuk a Függetlenségi Párt konzervatív nacionalista vezetőiben csalatkozott baloldaliak, akik nem politikai karrierre, nem miniszterségre pályáztak, hanem valóban az 1848-as hagyományt képviselték. Vezérük, Justh Gyula, régi függetlenségi harcos volt, ő tette meg a történelmi lépést a földbirtokosok, a dzsentri tisztviselők és papok koalíciójától a népi hazafiság, a baloldali gondolat felé. Ezt az irányváltást követte a fiatal arisztokrata, gróf Károlyi Mihály, aki az 1910-es években lépett a küzdőtérre, és csakhamar a függetlenségiek elnöke lett. Lassan formálódott ki a baloldali függetlenségiekből, a szocialistákból és a radikális értelmiségiekből a magyar nemzeti demokrácia tábora. Lassan és megkésve ahhoz, hogy a ránkzúdúlt háborút és következményeit elhárítsa, de még időben, hogy a nemzet józan, haladásvágyó részének a fennmaradás és megújulás távlatait megmutassa. IIANÁK PÉTER 13
