Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
ÖT ESZTENDŐ, ÖT MÚZEUM öt esztendő alatt Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében összesen öt új múzeum nyitotta meg kapuit. Akadnak azonban olyanok, akik szerint ez az öt tulajdonképpen hét, hiszen újnak számít még a hortobágyi Boromisza emlékház és a debreceni Delizsánsz kiállítóterem is (ez utóbbi postatörténeti és -bélyegkiállításnak ad otthont), de ha megmaradunk az ötnél, ennyi is elegendő ahhoz, hogy Szőlősiné Kürti Katalintól megtudjuk: hogyan születnek a múzeumok? AZ ELSŐ Az öt múzeum közül a Holló László emlékház az „elsőszülött”: 1978-ban létesült. A szecessziós stílusban épült villa — amelyben a magyar expresszionizmus jeles művésze 1916- tól sógorával, Hrabéczy Ernővel együtt festett; amelyben kikeverte csodálatos-utánozhatatlan kékjeit, vöröseit, narancsait -r- a tízegynéhány régi épület egyike, amely az egykori Tócoskertből megmaradt. Csak homlokzatának fehére villan elő a hatalmas kert öleléséből. De hogyan lett a tusculanumból múzeum? — A mester ugyan kiskunfélegyházi eredetű, ott látta meg a napvilágot 1887. március 6-án, kérésére oda is temettettük, de hálából Debrecennek a befogadásért, a megbecsülésért, 1974-ben fölajánlotta a városnak életműve legszebb darabjait; kétszáz olajképét, öt freskóját és freskótanulmányát, ezen felül egykori lakrészét is. Egy évre rá kaptunk még tőle százhetven grafikát. Mindezt második felesége, özvegye, Hollóné Maksa Olga 1978-ban értékes dokumentumokkal egészítette ki. A villát, illetve annak a kiállítást magában foglaló részét a városi tanács 1977-ben tatarozta, a Déri Múzeum pedig berendezte a Holló-hagyatékkal. A MÁSODIK A Holló-kiállítással egyidős — ugyancsak 1978-ban született — a Káplár-múzeum. Káplár Miklós a Hortobágy festője volt. Még ötven évig sem élt, de mennyi mindent élt meg rövid 49 esztendő alatt! Pásztorkodott a hortobágyi rónán, pincérkedett, mészároskodott, pincérként ismerkedett össze a fővárosban Rippl-Rónaival, Vaszaryval és körével. Csók Istvánnal. A nagyok fölismerték tehetségét, Rippl-Rónai rábeszélte, hogy tanuljon. Káplár hajlott a tanácsra: elvégezte a képzőművészeti főiskolát, majd szülőhelyétől távol, a dunántúli Kaposvárott, Rippl-Rónai Rómavillájában lett igazán jó művésszé. A Káplár-művek ezer közül is egy pillantásra fölismerhetőek: a naivokra emlékeztető, de nagyon is tudatos-míves módon dolgozta föl hortobágyi élményeit. E pásztorfejekből, tájképekből hozták létre Hajdúböszörményben, egykori szülőházában emlékmúzeumát. Szinte magától értetődő volt, hogy ebben az eredeti szépségében megőrzött parasztházban legyen a Káplár-emlékkiállítás. Valóban: úgy tűnik, hogy a képek itt (vagy ide) születtek, és éppen úgy itt a helyük, mint annak a dikószerű fekhelynek a ház kisszobájában, amelyről mintha éppen most tápászkodott volna föl a művész, hogy festőállványa elé üljön, s folytassa, amit 1935-ben mindörökre abbahagyott. 24
