Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
I A HARMADIK A Hortobágyi Galériát két évvel később, 1980-ban nyitották meg, s léte nem független Holló Lászlótól. — Ezt az egészet, mármint a galériaalapítás gondolatát, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke indította el azzal, hogy tíz Holló-festményt ajándékozott a megyének — ismerteti a „születés” körülményeit Szőlősiné Kürti Katalin. — Ezek a festmények mind az Alföldet ábrázolták, s ebből egyenesen következett a gondolat, hogy létesítsünk egy állandó tárlatot a Hortobágyon, amelynek minden darabja alföldi ember- vagy táj ábrázolás legyen. Így került hát a Hortobágyi Galéria a kilenclyukú híd és a már régebben létesített Pásztormúzeum közelébe, közvetlenül a Hortobágyi Csárda mögé, az egykori tanácsháza épületébe, s helyezték el benne azoknak az alkotóknak a képeit, akik a magyar rónát, az alföldi tanyavilágot, a táj embereit, állat- és növényvilágát megörökítették. A NEGYEDIK Hasonlóan a Holló—Hrabéczy házhoz, új háztömböktől körülfogva — az TJjkert és a Vénkert határán — áll Borsos József, a neves debreceni építész egykori villája, amely 1981 óta a debreceni Irodalmi Múzeumnak ad otthont. Ez az épület is afféle „utolsó mohikán”, amely a századelő és közelebbről az építész, Borsos József stílusjegyeit őrzi. És őrzi Debrecen irodalmi-kulturális fejlődésének a dokumentumait. 1. Festőállvány Holló László 1973-as önarcképével 2. A hajdúböszörményi Káplár-ház 3. A Hortobágy Galéria 4. Arany János pecsétes levele a Koszorú megszüntetéséről az Irodalmi Múzeumban 5. A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum 6. Csarnok, Medgyessy 1915 és 1951 között készült valamennyi lovasszobrának bemutatására FOTO: GARAMI LASZI.Ö ÜS VENCSELLEI ISTVÁN műemlékvédelmisek, hogy meghagyják a kerítést, is, mert így lesz igazán korhű, hangulatos ez a debreceni cívisház, és így helyezhetők el udvarán azok a nagy szobrok, amelyeket körül kell járnia a nézőnek, hogy szépségüket maradéktalanul befogadhassa. — Végső soron maguk a Medgyessy-szobrok verekedték ki maguknak a bővítést, ők harcoltak magukért, Medgyessy utóéletéért, a nagyobb térért — állítja határozottan a muzeológusnő, s láthatóan nincs ellenére, hogy e szobrok oly harcias kedvűek voltak. És a legtöbb Medgyessy-alkotás ilyen: vérbő, izmos, parancsoló erejű- Még a nekem legszebb, azt hiszem, legközismertebb, talán legkecsesebb műve, a Táncosnő is, az az 1934- ből való remeklés, amely a táncolok termében csodálható meg elődjével, az 1923-^ban mintázott Kis táncosnővel együtt. De hosszú lenne sorolni a Medgyessy-életmű darabjait, amelyek nemcsak a hat teremben és a két csarnokban helyezkednek el, hanem az egészen nagyméretű kiállítási terepen, Debrecen városában szerte gyönyörködtetik a járókelőt. A művész, noha Budapesten élt, sohasem szakadt el debreceni hozzátartozóitól, maAZ ÖTÖDIK És most a nékem legkedvesebbről, a Medgyessy Ferenc-emlékmúzeumról. — A Déri Múzeum 1977-ben kapta meg a minisztériumtól a Medgyessy-hagyatékot — foglalja össze Sz. Kürti Katalin. — A megyei és a városi tanács a létesítendő múzeum céljára odaadta és felújíttatta a Péterfia utca 28. szám alatti műemlék házat. Ennek a régebbi, XVIII. századi része hat kicsiny boltíves helyiségből áll, Ehhez épült a XIX. században egy úgynevezett „katonaszoba”, hogy a beszállásolt katonákat szinte légmentesen elkülönítsék , a ház leányaitól, asszonyaitól. Eredetileg úgy indultunk, hogy ennyiből áll majd a Medgyessy-múzeum___ . De az óriási anyag helyet követelt magának, s így lett múzeummá az ugyancsak XIX. századból való börtön és istálló, majd a velük szemben lévő kaszárnya és kancellária. Aztán úgy döntöttek a muzeológusok és a gától a szülővárostól — amelyben az Erdélyből elszármazott Medgyessyek az ezerhétszázas évek óta éltek és a tájtól, amely a várost körülveszi. E kapcsolat alkotói dokumentumai azok a szobrok és dombcrművek, amelyek Debrecen terein, épületein díszlenek. Termékeny alkotó volt a művész: maga a hagyaték, amit a Déri Múzeum 1977-ben átvett, ötszáz szoborból, hatszáz grafikából és 53 vázlatfüzetből áll, ezen kívül már ezt megelőzően is jelentős anyag volt a múzeum birtokában és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában is. Az összefogás, amely a Medgyessy Ferenc-emlékmúzeumot létrehozta, jó példa arra, hogyan lehet egy alkotói életművet megóvni, egybefogni és közkinccsé tenni, méghozzá méltó és stílszerű környezetben. És szép példa arra is, amint a muzeológusnő mondta, „hogyan lehet egy műemléket a maga teljes környezetével együtt megmenteni és újjáéleszteni”. —ami 25
