Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
1. Tisza István 2. Kristóffv József belügyminiszter 3. Fejérváry Géza miniszterelnök 4. Március 15-i felvonulás az Andrássy úton, 1903-ban 5. Az ellenzék a képviselőház összetört berendezésével 1904. december 13-án 6. A megyefőnök fogadtatása Komáromban 7. A „vörös péntek”, 1905. szeptember 15. S. Választás Budapesten 1905 januárjában SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI tervet a magyarországi hadtestparancsnokságoknak. Október 10-én azonban semmi sem történt. Az ellenzéki koalíció vezérei hangoskodtak, de az alkotmányosság megőrzésére, a békés kibontakozás támogatására hívták fel híveiket, és elítélték azokat a kilengéseket, amelyekkel a radikális népi elemek hangot adtak harci készségüknek. Az úri ellenzék láthatóan egyezkedni kívánt. Ezt az alkukészséget támasztották alá az oroszországi f orradalom eseményei, az októberi cári manifesztum az általános választójog megadásáról és a decemberi moszkvai felkelés, ezt erősítették az egyidejű bécsi tömegtüntetések, amelyek végül is kivívták a választójogi reformot Ausztriában. A koalíciós „vezérlő bizottság” először mérsékelte igényeit, megelégedett a katonai követelések „elvi” jogosságának elismerésével, majd amikor az uralkodó 1906 februárjában katonai erővel feloszlatta a parlamentet, és az abszolutizmus bevezetésével fenyegetőzött, letette az „ellenállás” veszélyes fegyverét. 1906 áprilisában kötötte meg a koalíció a királlyal a titkos paktumot, amely teljes kapitulációját tartalmazta. Az ellenzék hatvanhetes alapon vállalkozott a kormányalakításra, feladta a katonai és egyéb nemzeti követeléseit. Vállalta az új kiegyezés megkötését Ausztriával, amit 1907-ben tető alá is hozott, továbbá a választójog demokratikus reformját, amelyet sohasem valósított meg. Az 1905—1906. évi kormányzati válság látszólag minden eredmény nélkül oldódott meg: sem nemzeti vívmány, sem demokratikus reform nem született belőle. Mégis, volt egy negatív eredménye: a kapitulációval, s ezt követően négyéves kormányzati tevékenységével lelepleződött a földbirtokosok és a dzsentri középosztály ellenzékisége- Kitűnt, hogy a hagyományos nemzeti jelszavakkal manipuláló ellenzék voltaképpen miben sem különbözik a régi kormánypárttól, éppolyan népellenes és soviniszta, tőle sem várhatnak semmit sem az ország elnyomott népei, nemzetiségei. A válság tehát egy pozitív eredménnyel is zárult: megszerveződött, megerősödött, valamelyest összekovácsolódott a demokratikus tábor, a rendszer valóságos nemzeti és szociális ellenzéke. HANAK PÉTER 13
