Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
A kiröpítő fészek KOLLÉGIUM A HORTOBÁGYON 1. Az új iskola 2. És a még újabb kollégium 3. A kollégium tanulószobája FOTO: VENCSELLEI ISTVÁN Megállók az új kollégium emeleti ablakánál és nézem a falut. Üj, hatalmas épület az állami gazdaság központja, új az iskola, és újak a falu házai. Nyílegyenes utcák, cserepes, sátortetős házak, dús kertek-Ha itt valaki a pusztai romantikát keresi, csalódik. A Hortobágyon élő népek a realitás parancsa szerint alakították ki maguknak falujukat, amely 1966 óta önálló község. Egyetlen „tájjellegű” nádtetős házat sem látni. Az itt lakók nem akartak élő skanzenként idegenforgalmi látványosságul szolgálni, fontosabbnak tartották a maguk kényelmét, és cseréptetős, kétszobás, fürdőszobás, összkomfortos lakásokat emeltek maguknak. Az új családi fészekből pedig már nem maradhatott ki a megváltozott élet sok más kelléke sem: új bútor, szőnyeg, rádió, televízió, mosógép, porszívó, hűtőszekrény, gáztűzhely. És nemrég megnyílt az új tanyai kollégium! — Korábban négy „tanyai színvonalú” iskola működött a Hortobágy kisebb településein — vázolja a diákotthon történetét Thurzó György, az általános iskola és kollégium igazgatója. — 1970-ben végre megépült a központi, modem iskola, egyik szárnyában kollégiummal. Ekkortól kezdve valamennyi felsőtagozatos tanulót behoztuk ide. Később az alsósokat is, amint megszűntek a külterületi iskolák. Ahogy azonban a tanulók létszáma nőtt, úgy növekedtek a gondjaink is. Ekkor született határozat egy külön épületben levő, 120 férőhelyes, korszerű kollégium megépítésére. És íme, most már működik is. A kollégium ablakából messzire kószál a tekintet, nem botük akadályba, akár Pentezug, Malomháza vagy Szásztelek irányába fordul. — Ott születtem, Szásztelken — mutat a távolba a nyolcadikos Silye Róza, aki körömcipőjével, répanadrágjával, divatos pulóverjével olyan, mint bármelyik városi iskolás. — Melyik tantárgyat szeretted a legjobban? — Az irodalmat... Én vagyok a kollégium kultúrfelelőse. — És mik a további terveid? — Egészségügyi középiskolába megyek. — Miért nem választottál az irodalommal kapcsolatos pályát, ha egyszer azt szereted?! — Mert a gyerekeket még jobban szeretem! Az ajtón túlról üde gyerekhangok kórusa hallik: „Most búcsúzunk és elmegyünk . ■.” — Készülünk a ballagásra — magyarázza Róza, s hozzáteszi: — Nagyon hiányzik majd a kolesz ... Egy farmemadrágos, eleven szemű, vékony fiú, Nádasdi Imre, még csak hetedikes, ő még nem búcsúzik. — Honnan kerültél ide? — Kungyörgypusztáról. Három osztályt Tiszafüreden jártam. Aztán apám, aki juhász, elszerződött ide az állami gazdaságba. Azóta vágyók itt. — Szeretsz a kollégiumban lenni? — Jó itt. Minden szobában négyen vagyunk. Mindig van meleg víz. Jól főznek. Lehet sportolni, szórakozni... De azért a hét végén már vágyom haza. Otthon segítek apámnak a juhok körül. Mert ha jó is itt, azért nagyon szeretem azt a nagy szabadságot is odakint... De végképp nem maradnék ott... — Tehát nem folytatod apád mesterségét? — Nem. Apám is mondogatja mindig, hogy tanuljak tovább. Két bátyám is tanult, nem maradt a pusztán. — És hogyan tervezed, mi leszel, ha végzel? — Még nem tudom pontosan, 10
