Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-07 / 16. szám

í

i

Ii

«

I

I

j

i

II

1

!

i

;

1. A BIOGAL

„mesterségének

címere"

2. Szökőkút vagy vízhűtő?

3. A kiszerelő üzemrész

4. A laboratórium

5. A lázkeltő hatást tapsifüleseken vizsgálják

L titka

re volt méretezve. Mégpedig minden tekintetben: épületekben, gépekben és fölszerelésben, munkaerő-létszámban és — talán ez a legdöntőbb — fölfogásban, gondolkodásmódban, szemléletben is.

Az épületeket könnyű bővíteni, a gépeket egyszerű korszerűbbre cserélni, a munkáskezek számát is lehet növelni — mindez csupán pénz kérdése. És bár anyagiakkal sem álltunk és állunk bőviben, pénzt azért csakcsak lehet szerezni. De a tudat igen-igen nehezen késztethető gyors váltásokra.

A közvetlenül géppel dolgozó emberekkel könnyebb volt. (Nem könnyű, csak könynyebb!) A gyors ütemű fejlesztés számukra azt jelentette, hogy vagy a kézi munkáról kellett áttérniük a gépire, vagy pedig a korszerűtlenebb gép mellől át kellett állniok a modernebb mellé.

A vezetőknek azonban egyrészt gyökeresen szakítaniuk kellett a kisüzemi szemlélettel, másrészt azzal az elképzeléssel, hogy a Biogal megelégedhetik a hazai piac ellátásával. Más irányítási, szervezési módszerekre kellett (és részben kell még ma is) átállniuk. Hogy ez „sínen van”, azt mutatja, hogy a majdhogynem 400 százalékos termelésiérték-növekedés időszakában a dolgozók létszáma alig tíz százalékkal gyarapodott.

Újmódi ösztönzés

A tudat megváltoztatásának fontosabb eszközeit és főbb állomásait az igazgató így vázolja :

— Szerződést kötöttünk egy angol szervező társasággal, a METRA-val, hogy egy korábbinál korszerűbb munkaszervezéssel 20— 25 százalékos termelékenység-növekedést érjenek el. Ehhez a korszerűbb munkaszervezéshez természetesen ki kellett alakítanunk az anyagi ösztönzés korszerűbb formáit is. Aztán megalakult, de úgy is mondhatnám, hogy felnőtt nálunk is a szervezési osztály, amelyiknek emberei ma már nagy önállósággal és eredményesen csinálják azt, amit a METRA elkezdett.

Az ösztönzés új módjáról érdemes néhány szót külön is ejteni.

Ha a Biogal teljesíti éves tervét — benne a tervezett nyereséget is —, akkor a dolgozók bére öt százalékkal növekedhet.

— Ennek elosztása — ahogyan Kéri Tibor mondja — hagyományos módon történik: figyelembe vesszük a részlegek közt kialakult bérarányokat, azt, hogy egy vagy több műszakban dolgozó üzemről van-e szó és így tovább. Lehetőségünk van azonban további négyszázalékos bérfejlesztésre, de csak akkor, ha a gyár többletnyereségre tesz szert. Erre azonban ösztönözni kell az embereket. Ezt a négy százalékot tehát már aszerint osztjuk el az üzemrészek között, hogy menynyi plusznyereséget hoztak. Pontosabban nem egyszerűen többletnyereségről, hanem magasabb hatékonyságról van szó. Mi megadjuk az üzemeknek a szempontokat, hogy a hatékonyságot mivel növelhetnék. Aztán már maguk az üzemrészek mérik föl, állapítják meg, mit tudnak letenni az asztalra, és így, alapos megfontolás után, megpályáznak egy bizonyos összegű többletbért.

Nem árulok el titkot: az az üzemrész számíthat a leginkább arra, hogy pályázatát elfogadják, amely a nyugatra eladható termékék mennyiségét növelni, illetve az onnan importált nyersanyagok mennyiségét csökkenteni tudja.

Ellenségekből barátok

így történt, hogy a vállalati szervezőket, akiket kezdetben ellenségként fogadtak azért, mert megjelenésük együtt járt kialakult módszerék, szokások megváltoztatásával, két éve — az új ösztönzési rendszer bevezetése óta — barátként üdvözlik, hiszen hozzásegítik az üzemrészt, hogy az ott dolgozó emberek

— a vezetők is — többet keressenek.

Kéri Tibor fontosnak tartja, hogy az emberek elégedettek legyenek, hogy kedvük teljék a munkájukban, hogy jól érezzék magukat a gyárban. (Ehhez egyik — de csak egyik

— eszköz az, hogy ha jól dolgoznak, jól is keressenek.) Mert ha elégedettek, akkor nem állnak tovább; ha nem állnak tovább, akkor van idő arra, hogy képezzék őket; és ha képezik őket, akkor teljesíteni lehet a GMP-t, azt a követelményrendszert, amely előírja, hogy a gyártás a legszigorúbb higiéniai körülmények között folyjék, hogy lehetetlen legyen a gyógyszercsere stb.

— Ehhez pedig nem elég a korszerű épület, a modem gép, ehhez megfelelő emberek is kellenek — hangsúlyozza ismét az igazgató, bizonyítandó, hogy az úgynevezett humán célok és beruházások legalább annyira gazdasági jellegűek, mint amennyire az a termelékenység vagy a nyereség növelése.

A jelszó: együttműködés

Ez a jelszó vonatkozik a belső és a külső kapcsolatokra egyaránt. A cél az, hogy 1990- ig — ez a kormány gyógyszeripari fejlesztési

programjának a határideje — a gyár nemzetközi színvonalúra nőjön föl, azaz tegyen eleget a GMP feltételeinek, a termékszerkezet legyen korszerű, és a termékeket keressék a világpiacon. Az igazgató állítja:

— Az együttműködés révén megsokszorozhatjuk azokat az erőforrásokat, amelyek e cél eléréséhez feltétlenül szükségesek.

Erre jó példa a B+ZA betűnév eredete: Biogal+Zyma. Ez utóbbi egy svájci cég, amely a világszerte igen-igen keresett májgyógyszer, a Catergen gyártására szerződött a Biogallal. A Zyma adja a beruházáshoz szükséges tőke 49 százalékát, a készítmény licencét, gyártási technológiáját. A magyar fél adja a pénzalap 51 százalékát, a kivitelezést, és az embereket, akik a gyógyszert gyártják. A terv szerint az új üzemben — a közös vállalkozásban — mindössze húsz ember munkálkodik majd január elsejétől, hogy a tervezett mintegy ötmillió dolláros értéket előállítsa. A készterméknek több mint a felét a Zyma vásárolja meg, a többit a Biogal veszi át, és a gyógyszert mindkét cég — osztozva a piacon — forgalomba hozza.

— Ebben az egészben egy a nagyszerű, a nálunk valóban szokatlan — mondja az igazgató, és hangjában most érzek először büszkeséget: — éppen ezekben a napokban lesz három éve, hogy a közös vállalkozás ötlete egyáltalán megfogant a fejünkben, és mégis, néhány hónap múlva már termel!

A Biogal egyébként nemcsak a Zymával dolgozik szoros együttműködésben, hanem más nyugati és szocialista cégekkel, üzemekkel is. Most legújabban egy olasz céggel tárgyal arról, hogy létesüljön Debrecenben egy farmakológiai kutatóbázis, amelyik vegyületvizsgáló feladatokat látna el. Az együttműködés a későbbiekben a kutatási eredmények közös hasznosításában folytatódhatna.

Gondok „kívül" és „belül"

Az „előrenyomulás” tehát tény, mint ahogyan az is, hogy ehhez a terep nem könnyű. „Kívül” elkeseredett a verseny, „belül” pedig azért a bizonyos szemléletváltozásért kell napról napra újra és újra megküzdeni. És még valami: dr. Bálint János kandidátus, a kémiai kutató részleg vezetője elmondta, hogy nehéz idők járnak „a humán farmakológiára”. Hallatlanul szigorúak a kipróbálásra, az új gyógyszerek bevezetésére és alkalmazására vonatkozó nemzetközi és hazai szabványok és szabályok, márpedig nem lehet minden hatást és főleg mellékhatást, valamennyi később jelentkező következményt az állatkísérletek során megismerni. Ezért is hallani viszonylag keveset a gyár önálló-originális kutatási eredményeiről, gyógyszerszabadalmairól. (Bár többek között éppen Bálint Jánosnak van egy eredeti gyógyszerkészítménye, a Magyarországon igen népszerű Maripen, amely névben a szó első része elárulja a kutató feleségének a keresztnevét, a második rész pedig azt, hogy egy penicillinszármazékról van szó.)

A gyógyszerkutatásban részt vesznek az itteni egyetemek — van belőlük három is: orvosi, tudományegyetem és agrárszakembereket képző intézmény —, illetve neves kutatóik. Az együttműködés tehát a városon belül is vezérelv.

És az eredmények?

— Korai lenne még akármit mondani — kerüli meg a választ, most először, az igazgató. — Tény, hogy vannak világszabadalmazott vegyületeink, de hosszú kísérletezés, kutatás kell, hogy alkalmazható gyógyszerékké váljanak.

*

Vannak tehát mégis titkai a Biogal Gyógyszergyárnak. Titkok, vagy inkább remények, amelyekről itt-ott azért elejtenek félszavakat. Például egy memóriát erősítő-serkentő készítményről meg egy daganatellenes gyógyszerről. De tekintsük ezt egyelőre csupán pletykának. GARAMI LÁSZLÓ

9