Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
A NEUE ZÜRCHER ZEITUNG „MAGYAR FELELŐSE" Körkép Ami az olvasást illeti, mindig is rossz volt a lelkiismeretem. Legjobb igyekezetem ellenére inkább szaporodik, mint csökken a „restancia”, klasszikusok s a legújabbak kötetei állítanak újra és újra nehéz próba elé; melyik műhöz fogjak hozzá, behozva kissé a behozhatatlant. Genfben találkoztam valakivel, akit mintha nem gyötörnének hasonló fejfájások. Haldimann Éva irodalomkritikus egyre-másra emeli le a kortárs magyar irodalom műveit tekintélyes könyvtára polcairól, s én újabb szerzőket, címeket jegyezhetek be végenincs adósság rovatomba. Egyáltalán nem vigasztal, amikor ő is kijelenti: —Rossz a lelkiismeretem. És csakhamar az is kiderül, hogy ezt a „vallomást” nem is vethetem össze az enyémmel. Hiszen Haldimann Éva egytől egyig elolvassa a dedikált köteteket, melyeket magyarországi és külföldön élő magyar íróktól kap — talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy mindenkitől, akit jegyeznek. Ő azért érzi adósnak magát, mert olvasmányainak csak egy kisebb részéből lesz recenzió a Neue Zürcher Zeitung hasábjain. E kisebb hányad 155 magyar műről szóló ismertetést, tanulmányt jelent a zürichi világlapban, 1964-től napjainkig. — Azt hiszem, a világon egyedülálló, amire a lap irodalmi rovata vállalkozik — mondja Haldimann Éva. — Olyan művekről is közöl ugyanis recenziót, melyek az újság nyelvén, azaz németül, még nem jelentek meg. Ilyenkor egy rövid részletet le is fordítok az ismertetés mellé, mint azt legutóbb például Spiró György Ikszek című regénye esetében tettem. Mindannyiszor jóleső érzés, amikor a németre még le nem fordított mű után érdeklődés mutatkozik: olvasók, könyvkereskedők, kiadók részéről. Hiszen ezeknek a recenzióknak épp ez az egyik célja: az érdeklődés felkeltése. Olykor hoszszabb lélegzetű tanulmányoknak is helyt ad a lap: ilyet írtam például Rákóczi Ferenc memoárkötetéről és Mikes Kelemen Törökországi leveleiről, máskor meg a magyar drámairodalomról, Theater und Drama der Ungarn címmel. — De hogyan kezdődött recenzenst pályafutása, mely a világszerte ismert napilap vissza-visszatérő tárgyává tette a magyar irodalmat? — Francia—angol szakon végeztem a zürichi egyetemen, doktori disszertációmat Shakespeare-ről és francia fordítóiról írtam. 1962-ig tanárként dolgoztam. Amikor elkezdtem kriti-LITTRATUR UND KUNST kusi-recenzensi pályámat, Werner Weber, a zürichi egyetem irodalomprofesszora volt a Neue Zürcher Zeitung irodalmi rovatának vezetője. Az első magyar művekről szóló írásokat az ő asztalára tettem le. Érdeklődésem azután fordult a korábbinál intenzívebben a magyar irodalom felé, hogy kezembe került Németh László Égető Észtere. Németh Lászlóhoz személyes emlékek fűztek: iskolaorvosom volt az Áldás utcában. Arra azonban csak Svájcban ébredtem rá, milyen nagy író is ő... Nobel-díjat követeltem neki. — Kiket említene meg, akiket nagyra értékel a kortárs magyar irodalomból? — Vannak, akiket életművük, másokat egy-egy figyelemre méltó alkotásuk miatt emelek ki. A közelmúltban elhunytak közül Déry Tibort, Lengyel Józsefet, Örkény Istvánt említeném, mint szerintem világirodalmi nagyságokat. Több figyelmet érdemelne Szobotka Tibor életműve. Megbízható úriember című regénye nagy hatással volt rám, kitűnő műnek tartom. A ma élők közül Illyés Gyula, Mészöly Miklós, Illés Endre, Szabó Magda munkásságát vélem kiemelkedőnek. Az egyetlen regény egyébként, amit ez ideig németre fordítottam, Szabó Magda Katalin utcája. És emlékezetesek számomra Mándy Iván, Karinthy Ferenc, Bereményi Géza, Nádas Péter, Csalogh Zsolt, Tóth Eszter novellái, regényei, Hubay Miklós drámái. És lírikusokat — az egyetlen, univerzális tehetségű Illyés Gyulán kívül — nem is említettem, mert bár szeretem a költészetet, mint kritikus, elsősorban a próza vonz. — Verseskötetei között ott látom a nyugat-európai és tengerentúli magyar költők Magyarországon kiadott antológiáját, a Vándoréneket is ... — Néhány alkotóját Nyugaton megjelent köteteiből is ismertem már. Ez a válogatás számomra azért is volt érdekes, mert azt a szerintem egyedülálló kapcsolatot testesíti meg, amely az óhaza, egy keleteurópai ország és Nyugaton élő költő-fiai között kialakult. Százötvenöt magyar tárgyú recenzió egy német nyelvű világlapban: szerepük, értékük nyilvánvaló. 1977-ben ezt ismerte el kulturális kormányzatunk az Ady Emlékéremmel, s ennek a missziónak szólnak a folyvást érkező dedikált kötetek, melyek ott sorakoznak, tornyosulnak Haldimann Éva genfi otthonában, állandósítva a kritikus „rossz lelkiismeretét’ ’ BALÁZS ISTVÁN A szerző felvétele A Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet lapjában, a KÜRT-ben olvastuk, hogy ez év márciusában a Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet meghívására családjával együtt Torontóba érkezett Herjeczki A. Géza volt jánoshalmi lelkész, akit már beiktattak új tisztségébe. Az ünnepélyes beiktatáson megjelent a lelkészcsere koordinátora, Rév. dr. Haraszti Sándor, a Konferencia elnöke és felesége is. A clevelandi Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet istentiszteleten iktatta be új tisztségébe a Magyarországról érkezett dr. Almási Mihály lelkipásztort. Dr. Almási Mihály Magyarországon végezte teológiai tanulmányait, a Debreceni Teológiai Akadémián szerzett diplomát. Egyházi szolgálatai mellett sajtóügyekkel is foglalkozott. Jelenlegi új tisztségében is közreműködik a Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet lapjának, a KÜRT-nek a szerkesztésében. Dr. Almási Mihály közreműködésével nemrégiben magyar nyelvű Baptista Teológiai Szemináriumot indítottak. * A Torontóban (Kanada) élő Polgár Tibor zeneszerző 75. születésnapjáról gálakoncerttel emlékeztek meg ott élő honfitársaink. * A Magyarok Világszövetségének művészcsoportja sikerrel szerepelt Svédországban élő honfitársaink előtt. Képünkön Hankiss Ilona és Maros Gábor operaénekesek. A zongoránál Dénes Erzsébet. * ötvenéves érettségi találkozójukhoz keresi Hollós András osztálytársait, akik 1932-ben érettségiztek a budapesti Bolyai Főreáliskola 8/b osztályában. Címe: Andre Hollos, 16, Alléé Youri Gagarine, 92 300 Levallois Perret * Tavaly ünnepeltük Kondor Ernő nótaköltő születésének 100. évfordulóját. Kondor Ernő volt az első magyar irodalmi kabaré, a Bonbonier megalapítója, számtalan híres nóta szerzője. Szülővárosában álló szobrát Búza Barna szobrászművész alkotta. A nótaköltő port- réját Gábor Móric festette meg. Hat angliai magyar egyesületben, a Londoni Kultúrkör, a Bradfordi Egyesület, a Manchesteri Kossuth Egyesület, a Lutoni Kossuth Egyesület, a Bristol és Környéke Baráti Club, valamint a Croydoni Magyar Egyesület nézői előtt nagy sikerrel szerepelt a Magyarok Világszövetségének művészküldöttsége. Képünkön a Londoni Magyar Kultúr Kör meghívója. * „Arcok az utcáról” címmel kiállítást rendezett Polonyi Elemér festőművész (USA) New Yorkban, a 17. utcai Galériában. Képünkön a kiállítási meghívó előlapja. ELEMER POLONY Faces From the Street March 7-April 11 SEVENTEENTH STREET GALLERY * Sólyom János Svédországban élő zongoraművész 25 éves művészi jubileumát kétórás előadásban ünnepelte a svéd televízió. A filmben megszólaltak Sólyom János magyar és svéd barátai, valamint Kovács Béla, a Magyar Állami Operaház első klarinétosa. Az est befejező száma Sylvia Lindestrand operaénekesnő fellépése volt. Képünkön Sólyom János és Lasse Holmquist műsorvezető.
