Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-24 / 15. szám
I 1 I ! l ! 1 Ii I BAKUCZ JÓZSEF Apolló Amerikában Csoóri Sándornak I. Bejöhettem volna bálnaháton a Bering vizén át fantasztikus farkasként északifény-köpennyel hátamon a nyolcméteres jégpáncél mammutcsoricjaiban mint enyhe rádióaktiv sugárzás Tsimsián asszonyokkal szedegetni érett bogyókat útjára engedve az utolsó foglyulejtett izzó lazacot — avagy az Andok látomásaiban tündökölvén szőke Quetzalcoatl Bejöhettem volna a spanyolokkal az első aranyláz isteneként vérengző keresztényekben egyensúlyozván a némileg fennköltebb pogányság elsorvadt művelt maradékát megmenthettem volna számtalan szobrot, írást épületet jónéhány ostobán lemészárolt ember életéről nem is beszélve — bejöhettem volna a hetedik világnyíláson letelepedhettem volna Hotevillában Oraibiben a kukorica kacsinájaként a havasok tetején lakhattam volna a legszebb Hopi leánykákkal békességben és élve imádhattam volna magam s örökké élhetnék a ciklikus ünnepségekben majd azokon is túl a sziklák arcán ékeskedő hieroglifákban II. mint a százemeletnyi magasban lábát lóbáló kanadai indián tériszony nélküli biokozmikus biztonságát. IV. Bejöhettem volna a nagyfejűekkel a harmadik háború után a hatujjúakkal akik még gyorsabban verik a kártyát és csak négyen vannak akik nagy ívben kerülik el a ragály metropolisait nem fogják ki a rákosodó halakat a megőszült őzeket futni hagyják őrizkednek a kardjogú nyulaktól és kiválasztják a karhosszúságú sárgarépák húsából a még használható karotint — vizet vizsgálnak füvet rágnak és elfelejtették régen a munkaidő rabságát — akik barlangban laknak a szörnyű ciklus végetértén akik megfogadják hogy nem harcol többé ember ember ellen akik kísértetek csupán akik álmodnak akik sziklafalra festik a kalendáriumot és az összes régi és új gúny tárgyává lett letűnt isteneket Bejöhettem volna az Angliából menekült telepesekkel hűvös egyszerűségük tartózkodó szerény szűkszavú népség ezermester leikeként mint a quaker-stílus a kézzelfaragott járom és a főzökanál tiszta mesterisége avagy a csiszolt bálnafogakra karcolt jeleneteken a matróz kezének aprólékos tökélye s talán mini a későbbi kováspuskák rézkakasának lángolása Rámtalálhatnál én lennék a Vörös Erik titokzatos templomfalai közepén a lejtős asztallapú oltár Mexicóban a véletlenül ottmaradt föníciai tárgyban egy földközi-tengeri álom Mesa Verdé-ben egy szépia sziklafestményen az Asanázi sámán — Bejöhettem volna az iramszarvasokkal Labradorba a Naskapi indián mellében én lehetnék a belső Hang a Barát az életet irányító individuális tanácsadó. III. Bejöhettem volna a svédekkel a dánokkal a hollandokkal az olasz és a keleteurópai munkástömegekkel a hányástól bűzlő hajókon megtalálhatnál az iparkapitányok százemeletes delíriumaiban az orosz hagymakupola hajnali aranyában a távoli szigeteken az aleutok közt a svéd autómunkás lelkében ahogyan természeti tárgyként tiszteli a karosszériát szerelő robotokat Lincoln ügyvédsége egyetemes igazság-keresésében a beszédekben a vasút- út- hídrendszer fém és betonszörnyetegei mögött a terv az elképzelés és kivitelezés lázában a bankrendszerben a határtalan pénzkeresés transzformációiban a gyilkosságokban és a perverziókban a puritán lélek mélyén kapszulában őrzött rabszolgaságból soha fel nem szabadított gyönyör vajúdásában a sanyargatott kitaszított Erosz átkától szenvedő nép tudattalan reménykedésében az egész modern kor folklór torzulatában Corregidor hazafiságában a plázsokon fehérlő csontvázak röhögésében mint egy kétezer méter mélységben heverő hajó kapitányai kajütjében csillangozó epolett villanását mint egy newyorki-szecsuáni leányka szénfekete haján a háromezeréves ecsetvonás emlékét HORVÁTH ELEMÉR Bartók sírjára Ha menni kellett isteneiket magukkal vitték mint ma fogkefét az utazó s a legvadabb vidék meglepő gyorsasággal haza lett Nyilvánvaló ezek az istenek tudták a dolgukat a nép hitét elejteni még nekik sem lehet anélkül hogy rájuk dőlne az ég Sírtak a behavazott népmesék amíg gyökeret vert a hiszekegy? Máriát nézem s látom Emesét Ez a költő azért telepedett Itáliába s New Yorkba ezért Az istenek halnak az ember él TŰZ TAMÁS Ha egyszer eljön az óra az első vihar az első lépés az éjszakába kivasal belőled mindent halott könyvekből ismered már Van Gogh festményeiről hatalmas csillagok forgó szelek örvénybe csavarodó felhők lejjebb ereszkedsz egész az anyaföldig közibénk ülsz ahol az Isten is jelen van és a takácsok kőművesek és a szénporos homlokú bányászok elcsöndesedsz ha egyszer eljön az óra te sem tudsz elmenekülni a szeretet körülzárt szigetéről BARÁNSZKY LÁSZLÓ Hajam hullik hajam hullik mint a víz koponyámról lepereg csontja látszik és varrata számlál szúette éveket egyre könnyebb mint az ég csuszamló fala rianás bőrfoltjain lenge szál munkáját végzi elmúlás kopasz fejjel mint nagyapám koporsómba majd úgy ülök látják a riadt unokák veres hold száll a völgy fölött 19
