Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-24 / 15. szám
HATÁR GYŐZŐ s a kalcit hídpallásán: Hiú Sztalaktikon! VERSEK TALÁLKOZÁSA Nyolc nyugati magyar költő egy-egy versével találkozhat itt az olvasó. Valamennyi vers hazai folyóiratban (a pécsi Jelenkorban, a debreceni Alföldben és a budapesti Vigíliában) látott napvilágot. Határ Győző Londonban, Gömöri György Cambridge-ben, Békés Gellért Rómában,Thinsz Géza Stockholmban, Tűz Tamás Torontóban, Baránszky László New Yorkban, Horváth Elemér a New York melletti Machopackban, Bakucz József ugyancsak New York közelében, New Rochelle-ben él. Verseik hazai folyóiratokban találkoztak magyarországi költők verseivel. Ma már mind gyakoribb az ilyen találkozás: irodalmi kapcsolatok fejlődése, illetve a tavaly megrendezett IV. Anyanyelvi Konferencia eredményesen járult hozzá ahhoz, hogy a Nyugat-Európában és a tengerentúl élő magyar költők Pécsett vagy Budapesten találkozzanak hazai pályatársaikkal, s verseik is rendre hazai folyóiratokban kerüljenek az olvasó elé. Szükségesnek tartjuk ezeket a személyes és irodalmi találkozásokat: az egyetemes magyar irodalom és a magyar nyelvűek közössége egyaránt sokat nyer velük. A költészet mindig magányos szellemi küzdelem dolga: a költőnek egyedül kell megküzdenie tapasztalataival, felismeréseivel. A vers azonban már közös ügy: a közös nyelv szólal meg benne, a közös kultúra lesz gazdagabb általa. Hadd tekintsük ezt a kis válogatást jelképnek, amely arra utal, hogy a költők találkozásának időről időre meg kell ismétlődnie. POMOGÁTS BÉLA THINSZ GÉZA r Almokon innen, álmokon túl Behunyt szemmel méregetem magamat, mondhatnám józanul: a táj (benső tükörkomplexum? ráma nélküli, ember alakú festmény?) mozgástana felderíthetetlen. Feléd tágulok, befelé. Két álom között, vízszintes műkritikusként megpróbálom szóvá tenni a látottakat: az eredmény csapnivaló. Ebben a gazdaságban minden magyarázat hamis. Kalandozom. Szemhéjam alatt újabb meglepetés leselkedik. GÖMÖRI GYÖRGY Két bekezdés Comeniusból Hite van a földművesnek a magban: hiszi, hogy jó erővel terméssé érhet. Hite van a kőmívesnek a házban: hogy fel tudja építeni olyanra — alkalmatos lészen a ház a hajléktalannak. Csak a toportyán féregnek nincs hite. Nem bizonyos, hogy a mag beérik. Nem bizonyos, hogy a faragott kőnek s fának lészen jó találkozása, mely megbír árvize'c s minden vihart — csak a farkas gonoszsága bizonyos. Hanem tenéked mégis legyen hited minden igaz utadban, mint a várandós anyának ő magzatában van erős hite. Kövek halál után a lélek kristályüvegpalást lehagyja tenger lének só háborgásait kijár a jóslatoknak a meghazudtolás: nem jő sem ez sem az — csak kristállyá változik kristályüvegpalástban a lélek újra kő a túlontúli Másban formáját fellelő ha baj mi volt megrázta: rovátkás erezet s az elkéklő barázda a jól hurcolt kereszt a lét viselt keresztje! szüléje-vádoló dühének sűrű gesztje a felgyémántoló érzékeny granulákban! A kín: a diorit Tettenértén a pátban itt sújtatott porig itt átpillog a télérén a csorbult akarat — csodálkozása vérén a megfolyt kvarc alatt Kik egy-holtágban éltek egymást körülközik de lápisszá maratva: maga volt a derű epés volt keserű Jáspis ha csalafintán Jegyzi lelke-smaragdja: ha gőgös volt a lélek az itt a markazit alakította magát s Gonoszra vall ha mintán csikart a csík agát Csillagzafírt a tékoz kegyosztó kerubim s öreghez-ivadékhoz jó — az ma rubin Lányiélek: szende holdkő Berill: kamasz-komor fél-férfi! Lelke-öltő fekete karneol: a gürc megfáradása! s ha még hazátlan is? lelkes topáz-omlásba’ szikrázó szárdonix Az első nagy üvegség még fojtó szüntető de áldja Atalestét s megérti: újra kő a kő üvegkristálya! tüzét már úgy veti: a prizma átáljárja s törése kőzeti A Fösvény lélekásvány: viaszkép kalcedon A tengő turmalinban tar lelkek szerteszét — a gnájszon viasszalobban a görcs érzékiség — ametiszt a Gyanakvó — krizoberill a Vad — a Léhácska a napkő az örök áldozat gyűrödnek-ülepednek Prédák és Orozok Lápiszlazuli medrek akvamarinja zúg: a kőmerev merengés átlókkal szabdaló homálya megdereng — és már mind: Magánvaló Mi lélek volt: kristályba ürült emlékezet már geometriája más szemcseszerkezet már annak sem tudója kőtérben-térközön özön könny kicsapódva mint lesz özön közöny a kristálytérbe térve ha elnehezkedett: zárvány az ömledékbe’ titkával erezett leszálló mágnes élet delejtű-álomig: lapok villognak élek — alá a tárna éjnek! halál után a lélek kristállyá változik BÉKÉS GELLERT Kék sugárzás sugárzás kozmikus sugárzás feleselő hullámverés sugárzásod hatalmával hasztalan a feleselés de izgatott szél fut a vizen és hajszol szétfoszló habot csapkod az ősi nyugtalanság feleselek: ember vagyok hullámhegy omlik hullámvölgyre szétfröccsen a merész taraj a szikla áll a tenger zajlik és nincsen más csak vízrobaj és kék sugárzás — kék sugárzás feleselő vizek felett mi átjár láthatatlanul lázongó tengert és szívet a kékség kozmikus ölében vergődnek a foszló habok hasztalan a feleselés átsugárzol: tiéd vagyok
