Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-24 / 15. szám
Francois Mitterrand, a Francia Köztársa Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására július 7. és 9. között hivatalos látogatást tett hazánkban Frangois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és Losonczi Pál köszöntötte az elnököt. Este az Országház Vadásztermében díszvacsorát adtak a tiszteletére. Kádár János és Francois Mitterrand pohárköszöntőt mondott. Kádár János ÚJ SZAKASZ NYÍLIK A KÉT ORSZÁG KAPCSOLATAIBAN Szívből, régi ismerősként köszöntőm Frangois Mitterrand urat, a Francia Köztársaság elnökét. Köszöntőm minden francia vendégünket. Megtiszteltetés számunkra, hogy a Francia Köztársaság elnöke ellátogatott Magyarországra. Önök szívesen látott vendégeink, s legfőbb kívánságunk, hogy érezzék jól magukat nálunk. Ennél az asztalnál két nép képviselői találkoznak. Mi jól ismerjük a francia nép dicső történelmét, amely az emberiség számára is sokat jelentett. A nagy francia forradalom eszméi hozzánk is eljutottak, élénk szellemi kapcsolat volt a magyar és a francia progresszió között. A magyar nép legjobbjai — Batsányi János szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor ma este a Kossuth téren a Marseillaise-t hallottam, eszembe jutott, hogy munkásmozgalmunk saját himnuszunkon kívül jól ismerte a Marseillaise-t is. Ismerjük a francia nép hősies harcát a porosz militarizmus és a Hitler-fasizmus ellen. Tudjuk azt is, hogy Franciaország ma is az európai és a világpolitika jelentős tényezője. Ma is pozitív várakozással tekintünk Franciaországra; közvéleményünkben, népünkben mély rokonszenv él Franciaország és a francia nép iránt. Mi — „a másik fél” — egy kisebb lélekszámú nemzetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer éve él itt, a Duna és a Tisza partján, s az utóbbi évtizedekben új országot, új társadalmat épít: a szocializmust. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatokon kívül sok minden más is összeköti népeinket. Államközi kapcsolataink a történelem során nemegyszer bonyolultak voltak, most mégis örömmel állapíthatom meg, hogy a két ország és a két nép kapcsolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különböző társadalmi rendszerű országban élnek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, mégis úgy gondoljuk, hogy vannak közös érdekeink: mindenekelőtt az, hogy mindkét nép békében akar élni, és békében szeretné élvezni munkájának gyümölcsét. Gazdasági kapcsolataink volumene még nem nagy, de azért megállapíthatjuk, hogy az utóbbi öt évben külkereskedelmi forgalmunk megkétszereződött. Kapcsolataink kiterjednek az élet úgyszólván minden területére, beleértve ebbe a lakosság közvetlen kapcsolatait is. Meggyőződésem, hogy az ön látogatása még nagyobb lendületet adhat a magyar—francia kapcsolatok fejlődésének. Az ön látogatása, elnök úr, kiemelkedő jelentőségű a magyar— francia kapcsolatok történetében, hiszen francia államfő első ízben jár Magyarországon. A jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben ez a látogatás — véleményem szerint — nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából jelentős. A nemzetközi politikában ma különböző tö-Az Orstágházban megrendezett díszvacsorán Kádár János mondott pohárköszöntőt FOTO: SOŐS LAJOS — MTI rekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverkezési hullámot, gazdasági bojkottot, sőt, akár kereskedelmi háborút is hozhatnak. Természetesen vannak pozitív erők is, amelyek a feszültség csökkentésére, a fegyverkezési verseny megfékezésére, a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti normális kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére törekszenek. Az emberiség többsége Európában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelkiismeretes és felelős politikusoknak, akiknek jelentős a befolyásuk országaik életére, bármilyen társadalmi rendszerű országban dolgoznak, az a kötelességük, hogy népük óhaját és akaratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — ha lehet — két kézzel szavaz a békére és az enyhülésre. Szövetségeseinknek hű szövetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi helyzetben, még ha fontos kérdésekben véleményeltérések is vannak, nagy a jelentősége a kapcsolatok fenntartásának, a találkozóknak, a tárgyalásoknak, az eszmecseréknek, amelyek megkönnyítik, hogy jobban megértsük egymást, és megtaláljuk egymás érdekeit, figyelemhe véve a közös találkozási pontokat. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés, a Francia Köztársaság a NATO tagállama. Ebből következik, hogy az ön magyarországi látogatásának a kétoldalú kapcsolatokon túlmenő jelentősége van. Mi, magyarok, azt valljuk: közös célunknak kell tekintenünk, hogy nagyobb, szilárdabb nemzetközi biztonságot teremtsünk a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ma reálisan ezt a célt lehet kitűzni. A gyümölcsöző, közös érdekeknek megfelelő, széles körű kapcsolatoknak vagyunk hívei. Meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Az ön magyarországi látogatása — bárhogy nézzük — Kelet- és Nyugat-Európa, Kelet és Nyugat találkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Mitterrand urat, a Francia Köztársaság tisztelt elnökét régebbről ismerem. Nem először találkozunk, s többi francia vendégeink között is vannak, akiket nem először látunk. Az elnök úrral való korábbi találkozóimról és tárgyalásaimról — jómagam erről szólhatok — elmondhatom, hogy kellemesek az emlékeim: nyíltan, érdemileg, baráti légkörben, hasznosan tudtunk beszélgetni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk folytatni. Arra törekszünk, hogy vendégeink bepillanthassanak népünk életébe, találkozhassanak a magyar társadalom különböző képviselőivel. Francois Mitterrand HASONLÓ NÉZŐPONTBÓL SZEMLÉLNI A VILÁGOT Köszönöm első titkár úr szavait. Mélyen átérzem annak a kiváltságos helyzetnek a jelentőségét, hogy itt vagyok Budapesten, Európa szívében, és hivatalban levő francia államfőként először léphettem magyar földre. Öh, Európa, hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az önök nagy költője, József Attila. Európa két része között valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Márpedig mi egy közös történelem, kultúra és civilizáció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok nagy jelentőséget magyarországi látogatásomnak. A franciák emlékeznek arra, hogy francia pápa küldte a koronát Szent Istvánnak, Anjouk uralkodtak Magyarországon, s a kereszténység, a reformkor, az enciklopédisták, a szabadságharcosok mind, mind szoros szálakkal fűzték össze népeinket. Szent István és IX. Lajos egyaránt megalapozták nemzeteink jövőjét. De az Európa két távoli részén élő és sok tekintetben különböző Magyarország és Franciaország mégsem lépett elég szoros kapcsolatba egymással, s voltak idők, amikor viszonyunkat a szembenállás jellemezte. De beszéljünk inkább a máról és a holnapról. A magyarországi kedves meghívásnak azzal a szándékkal tettem eleget, hogy viszontlássam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az eredeti és bátor nemzettel, amely történelme során oly sokszor helytállt, hogy megismerjem azt az államot, amely az adott helyen és feltételek között szavát hallatva megbecsülést vívott ki magának, önnel, első titkár úr, most harmadszor találkozom, és munkásságának értelmét világosan látom. Mint ön is emlékeztetett rá, utazásomra olyan időpontban került sor, amikor a világ állapota és a vezető hatalmak közötti kapcsolatok helyzete súlyos aggodalomra ad okot. Több alkalommal is módomban állt kifejteni Franciaország álláspontját. Ez természetesen eltér az önökétől, hiszen önök is mindenekelőtt — s ki tenne ezért szemrehányást — saját nemzetük és szövetségeseik érdekeit tartják szem előtt. Mi is hasonló elvekből indulunk ki, de a kor parancsa önöktől és tőlünk is azt követeli, hogy keressük, miként tudnánk fokozatosan, de minél hamarabb hasonló nézőpontból szemlélni a világot. Franciaország sajnálattal állapította meg, hogy a folyamat, amelyet egy elfogadott kifejezéssel enyhülésnek neveznek, kárt szenvedett. Teljes mértékben értékelem azokat a jelentős előnyöket, amelyekkel az enyhülés sok ország számára járt. Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jól ismerem a németeket, és megértem az önök törekvéseit is. Ki ne óhajtaná, hogy azok az egyensúlyi feltételek, amelyek lehetővé tették a tényleges egymás mellett élés gyakorlati megvalósulását, ismét érvényesüljenek. Erre van szüksége Európának, amelyben önöknek és
