Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-24 / 15. szám

Francois Mitterrand, a Francia Köztársa Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására július 7. és 9. között hivatalos látogatást tett hazánkban Frangois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és Losonczi Pál köszöntötte az elnököt. Este az Országház Vadásztermében díszvacsorát adtak a tisz­teletére. Kádár János és Francois Mitterrand pohárköszöntőt mondott. Kádár János ÚJ SZAKASZ NYÍLIK A KÉT ORSZÁG KAPCSOLATAIBAN Szívből, régi ismerősként köszön­tőm Frangois Mitterrand urat, a Francia Köztársaság elnökét. Kö­szöntőm minden francia vendégün­ket. Megtiszteltetés számunkra, hogy a Francia Köztársaság elnöke ellátogatott Magyarországra. Önök szívesen látott vendégeink, s leg­főbb kívánságunk, hogy érezzék jól magukat nálunk. Ennél az asztalnál két nép kép­viselői találkoznak. Mi jól ismerjük a francia nép dicső történelmét, amely az emberiség számára is so­kat jelentett. A nagy francia forra­dalom eszméi hozzánk is eljutottak, élénk szellemi kapcsolat volt a ma­gyar és a francia progresszió kö­zött. A magyar nép legjobbjai — Batsányi János szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor ma este a Kossuth téren a Marseillaise-t hallottam, eszembe jutott, hogy munkásmozgalmunk sa­ját himnuszunkon kívül jól ismerte a Marseillaise-t is. Ismerjük a fran­cia nép hősies harcát a porosz mi­­litarizmus és a Hitler-fasizmus el­len. Tudjuk azt is, hogy Francia­­ország ma is az európai és a világ­­politika jelentős tényezője. Ma is pozitív várakozással tekin­tünk Franciaországra; közvélemé­nyünkben, népünkben mély rokon­­szenv él Franciaország és a francia nép iránt. Mi — „a másik fél” — egy kisebb lélekszámú nemzetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer éve él itt, a Duna és a Tisza partján, s az utóbbi évtizedekben új országot, új társadalmat épít: a szo­cializmust. Az évszázados szellemi és kultu­rális kapcsolatokon kívül sok min­den más is összeköti népeinket. Ál­lamközi kapcsolataink a történelem során nemegyszer bonyolultak vol­tak, most mégis örömmel állapítha­tom meg, hogy a két ország és a két nép kapcsolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különbö­ző társadalmi rendszerű országban élnek, különböző szövetségi rend­szerhez tartoznak, mégis úgy gon­doljuk, hogy vannak közös érde­keink: mindenekelőtt az, hogy mind­két nép békében akar élni, és bé­kében szeretné élvezni munkájának gyümölcsét. Gazdasági kapcsolataink volume­ne még nem nagy, de azért meg­állapíthatjuk, hogy az utóbbi öt év­ben külkereskedelmi forgalmunk megkétszereződött. Kapcsolataink ki­terjednek az élet úgyszólván minden területére, beleértve ebbe a lakosság közvetlen kapcsolatait is. Meggyőző­désem, hogy az ön látogatása még nagyobb lendületet adhat a ma­gyar—francia kapcsolatok fejlődésé­nek. Az ön látogatása, elnök úr, ki­emelkedő jelentőségű a magyar— francia kapcsolatok történetében, hi­szen francia államfő első ízben jár Magyarországon. A jelenlegi bonyo­lult világpolitikai helyzetben ez a látogatás — véleményem szerint — nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából jelentős. A nemzet­közi politikában ma különböző tö-Az Orstágházban megrendezett díszvacsorán Kádár János mondott pohárköszöntőt FOTO: SOŐS LAJOS — MTI rekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverkezési hul­lámot, gazdasági bojkottot, sőt, akár kereskedelmi háborút is hozhatnak. Természetesen vannak pozitív erők is, amelyek a feszültség csökkenté­sére, a fegyverkezési verseny meg­fékezésére, a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti normális kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére törekszenek. Az emberiség többsége Európában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelkiismeretes és felelős politikusoknak, akiknek jelentős a befolyásuk országaik éle­tére, bármilyen társadalmi rendsze­rű országban dolgoznak, az a köte­lességük, hogy népük óhaját és aka­ratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormá­nya és népe — ha lehet — két kéz­zel szavaz a békére és az enyhü­lésre. Szövetségeseinknek hű szö­vetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi helyzetben, még ha fontos kérdésekben véle­ményeltérések is vannak, nagy a jelentősége a kapcsolatok fenntartá­sának, a találkozóknak, a tárgyalá­soknak, az eszmecseréknek, amelyek megkönnyítik, hogy jobban megért­sük egymást, és megtaláljuk egymás érdekeit, figyelemhe véve a közös találkozási pontokat. A Magyar Népköztársaság a Var­sói Szerződés, a Francia Köztársa­ság a NATO tagállama. Ebből kö­vetkezik, hogy az ön magyarországi látogatásának a kétoldalú kapcsola­tokon túlmenő jelentősége van. Mi, magyarok, azt valljuk: közös cé­lunknak kell tekintenünk, hogy na­gyobb, szilárdabb nemzetközi biz­tonságot teremtsünk a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ma reálisan ezt a célt lehet kitűzni. A gyümöl­csöző, közös érdekeknek megfelelő, széles körű kapcsolatoknak vagyunk hívei. Meggyőződésünk, hogy a vi­tás nemzetközi kérdéseket tárgyalá­sok útján kell megoldani. Az ön magyarországi látogatása — bárhogy nézzük — Kelet- és Nyugat-Európa, Kelet és Nyugat találkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Mitterrand urat, a Francia Köz­társaság tisztelt elnökét régebbről ismerem. Nem először találkozunk, s többi francia vendégeink között is vannak, akiket nem először látunk. Az elnök úrral való korábbi talál­kozóimról és tárgyalásaimról — jó­magam erről szólhatok — elmond­hatom, hogy kellemesek az emlé­keim: nyíltan, érdemileg, baráti lég­körben, hasznosan tudtunk beszél­getni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi be­szélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk folytatni. Arra törekszünk, hogy vendégeink bepillanthassanak né­pünk életébe, találkozhassanak a magyar társadalom különböző kép­viselőivel. Francois Mitterrand HASONLÓ NÉZŐPONTBÓL SZEMLÉLNI A VILÁGOT Köszönöm első titkár úr szavait. Mélyen átérzem annak a kiváltságos helyzetnek a jelentőségét, hogy itt vagyok Budapesten, Európa szívé­ben, és hivatalban levő francia ál­lamfőként először léphettem magyar földre. Öh, Európa, hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az önök nagy költője, József Attila. Európa két része között valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Márpedig mi egy közös történelem, kultúra és ci­vilizáció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok nagy jelentőséget ma­gyarországi látogatásomnak. A franciák emlékeznek arra, hogy francia pápa küldte a koronát Szent Istvánnak, Anjouk uralkodtak Ma­gyarországon, s a kereszténység, a reformkor, az enciklopédisták, a sza­badságharcosok mind, mind szoros szálakkal fűzték össze népeinket. Szent István és IX. Lajos egyaránt megalapozták nemzeteink jövőjét. De az Európa két távoli részén élő és sok tekintetben különböző Magyar­­ország és Franciaország mégsem lé­pett elég szoros kapcsolatba egy­mással, s voltak idők, amikor vi­szonyunkat a szembenállás jelle­mezte. De beszéljünk inkább a máról és a holnapról. A magyarországi ked­ves meghívásnak azzal a szándék­kal tettem eleget, hogy viszontlás­sam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az eredeti és bátor nemzettel, amely történelme során oly sokszor helyt­állt, hogy megismerjem azt az ál­lamot, amely az adott helyen és feltételek között szavát hallatva megbecsülést vívott ki magának, ön­nel, első titkár úr, most harmadszor találkozom, és munkásságának ér­telmét világosan látom. Mint ön is emlékeztetett rá, uta­zásomra olyan időpontban került sor, amikor a világ állapota és a vezető hatalmak közötti kapcsolatok helyzete súlyos aggodalomra ad okot. Több alkalommal is módom­ban állt kifejteni Franciaország ál­láspontját. Ez természetesen eltér az önökétől, hiszen önök is minde­nekelőtt — s ki tenne ezért szemre­hányást — saját nemzetük és szö­vetségeseik érdekeit tartják szem előtt. Mi is hasonló elvekből indu­lunk ki, de a kor parancsa önöktől és tőlünk is azt követeli, hogy ke­ressük, miként tudnánk fokozatosan, de minél hamarabb hasonló néző­pontból szemlélni a világot. Franciaország sajnálattal állapítot­ta meg, hogy a folyamat, amelyet egy elfogadott kifejezéssel enyhülés­nek neveznek, kárt szenvedett. Tel­jes mértékben értékelem azokat a jelentős előnyöket, amelyekkel az enyhülés sok ország számára járt. Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jól ismerem a németeket, és megértem az önök törekvéseit is. Ki ne óhajtaná, hogy azok az egyensú­lyi feltételek, amelyek lehetővé tet­ték a tényleges egymás mellett élés gyakorlati megvalósulását, ismét ér­vényesüljenek. Erre van szüksége Európának, amelyben önöknek és

Next

/
Thumbnails
Contents