Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-24 / 15. szám

IMft ság elnöke Magyarországra látogatott nekünk — másokkal együtt — lé­nyeges szerepet kell betöltenünk. Franciaország ezen munkálkodik. Nem enged szilárdságából, ha tör­vényes érdekeiről van szó, ha ve­szélybe kerül a népek joga, hogy maguk rendelkezzenek sorsuk felett, ha sérelem éri az emberi jogokat, de nyitott minden igazi párbeszéd előtt. Ragaszkodunk az egyensúly megőrzéséhez, mert tudjuk, hogy an­nak legkisebb megbomlása is hábo­rúhoz vezethet. Le kell tehát mon­dani minden uralmi törekvésről, el kell utasítani, hogy bárki is erővel lépjen fel másokkal szemben. S ez a szabály mindenkire érvényes. Ne legyen sem kereskedelmi, sem kul­turális háború, nem akarunk sem­miféle háborút. A mai feszült helyzetben meg kell őriznünk mindazt, amit elértünk. Mindegyikünk a maga szövetségi rendszerében védelmezze a világ­­politikai egyensúlyt. Kerüljük el, hogy azon a kis földrészen, amelyen élünk, túl sok fegyver halmozódjék fel. Kerüljük el a mások belügyeibe való beavatkozást. Ismerjük a leg­utóbbi világháború után kialakult realitásokat, és természetes, hogy valamennyi európai nép önmegva­lósításra törekszik. Eközben azon­ban szem előtt kell tartani, hogy ne tépjék szét azt, aminek egysége fontos, és ne siettessenek olyan ese­ményeket, amelyeket kézben kell tartani. Mi ragaszkodunk a madridi kon­ferencia folytatásához, s ahhoz, hogy sikeresen fejeződjék be. Nem mint­ha nem lennének szigorú észrevéte­leink bizonyos magatartásbeli meg­nyilvánulásokról, de ha azt akarjuk, hogy a helsinki tanácskozást követő értekezletek sikerrel járjanak, akkor először a helsinki záróokmányban foglaltaknak a megvalósítását kell elérnünk. A csomagok egy részét nem sza­bad útközben elveszítenünk, különö­sen, ha ezekben az emberi szabad­ság értékei rejlenek. Ügy véljük, hogy a madridi tanácskozás pótol­hatatlan Európa számára, mert egyi­ke azoknak a ritka helyeknek, ahol mindenki találkozik. Élénken he­lyeseltük — akárcsak önök — a két jelentős genfi tárgyalás megkezdé­sét, vagy ha úgy tetszik, felújítását. Az az óhajunk, hogy a tárgyaláso­kat komoly szándékkal folytatva si­kerre vigyék. Ez mindkét fél érdeke s a miénk is. A szükségletek és a törekvések e találkozása széles alapot nyújt a nemzetek, s a mi népeink közötti igazi politikai párbeszédre. Francia­­ország világosan szokta kifejezni magát. Most is egyértelműen sze­retném kijelenteni: Franciaország azt óhajtja, hogy a párbeszéd le­győzze az ellentéteket. Ez a párbe­széd nyílt szókimondást feltételez, beleértve azt is, hogy mindenki te­gyen eleget az emberi szabadság, a nemzeti függetlenség és a béke el­sőrendű követelményeinek. A béke veszélyben lehet és veszélyben van, ha a világ stratégiai színterén vagy akár csak Európában tartósan fel­borul az egyensúly, kiváltképpen a fegyverzetek területén. Magyarországi látogatásomról szól­va, el szeretném mondani, hogy kí­séretemben van a francia kormárty négy jeles tagja, két kiváló parla­menti képviselő: a francia—magyar baráti csoportok vezetői, az irodal­mi, a tudományos és a diplomáciai élet számos személyisége. Igaza volt, első titkár úr, amikor azt hangoz­tatta, hogy ez a látogatás is bizo­nyítja készségünket az önök orszá­gával folytatott párbeszédre. Ma­gyarország — úgy véljük — termé­szetes törekvéseinél fogva nyitott er­re a dialógusra. Remélem, hogy nem az egyedüli ilyen kelet-európai or­szág, de valamelyikkel meg kellett kezdeni a látogatások sorát. Azt hi­szem, hogy ez volt a jobb megér­téshez vezető legrövidebb út. Szeretnék néhány szót szólni két­oldalú kapcsolatainkról is. Ezek fej­lesztésére törekszünk, hogy rendsze­resebbek és gyümölcsözőbbek legye­nek a kulturális cserekapcsolatok, egymás nyelvének oktatása. A ma­gas színvonalú fordítások révén jól ismerjük Magyarország jelentős hoz­zájárulását a modern kultúrához. Találkozom néhány híres írójukkal, akiknek nevét határainkon túl is is­merik. Meg kell sokszorozni az üz­leti kapcsolatokat, az ipari együtt­működést, a közös kutatásokat, vagyis minden területen együttes erővel előre kell lépnünk. Ezt, ha­zatérve, én is figyelemmel fogom kísérni. Országaink között már több éve tart ez a kapcsolatépítés. Mégis van hol előrelépnünk, nem lesz ne­héz megtalálni ezeket a területeket. Közöttünk igazi, de kissé elszende­­rült barátság van. Minden arra ösztönöz tehát ben­nünket, hogy szoros kapcsolatok épüljenek ki a belső szervezetét nyugodtan, folyamatosan fejlesztő Magyarország és Franciaország kö­zött, amelynek kormánya megvaló­sítja a népe által óhajtott változá­sokat. Erről beszélünk majd a kö­vetkező két napon sorra kerülő tár­gyalásokon. Meg kell vizsgálnunk, hogy a múltban mi akadályozta szándékaink sikerre vitelét, hogy a jövőben leküzdjük az akadályokat. Még egyszer megköszönöm a meg­hívást, amely lehetővé tette ezt a látogatást. Kívánom, hogy tárgyalá­saink kapcsolataink fejlesztésének újabb kiindulópontjait alkossák. Él­ve a tömegtájékoztatási eszközök adta lehetőségekkel, ki szeretném fejezni a Francia Köztársaság elnö­kének nagyrabecsülését a magyar nép iránt. Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy ma ennek a népnek a vendége lehetek. TÁRGYALÁSOK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS BŐVÍTÉSE JEGYÉBEN Francois Mitterrand a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Em­lékművét, Kádár János és Francois Mitterrand négyszemközti megbeszé­lést tartott az Országház Nándorfe­hérvár termében. A hivatalos plená­ris tárgyalásokon Kádár János és Franqois Mitterrand egyetértettek ab­ban, hogy megbeszélésüket őszinte, nyílt, jó légkör, a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó témák felelős­ségteljes és konstruktív megközelí­tése jellemezte. Ugyancsak hasznos­nak minősíthetők a magyar és a francia vezető politikusoknak a négyszemközti találkozóval egy idő­ben megtartott eszmecseréi is. Mar­jai József, a Minisztertanács elnök­­helyettese és Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter Michel Jobert külkereskedelmi miniszterrel, Mé­hes Lajos ipari miniszter Jean- Pierre Chevenement kutatási, tech­nológiai és iparügyi miniszterrel, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Tétényi Pál, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának tit­kára pedig Jack Lang kulturális mi­niszterrel tárgyalt. Mindkét fél értékelése szerint ér­zékelhető volt az együttes szándék, a politikai akarat, s megvannak a lehetőségek is a kölcsönösen előnyös együttműködés további bővítésére, kiterjesztésére. Kifejezték mindkét fél érdekeltségét abban, hogy az utóbbi években erősödő — ám még számos kiaknázatlan lehetőséget rej­tő — gazdasági, kereskedelmi kap­csolatok az eddiginél is gyorsabban fejlődnek; így a termelési kooperá­ciók megvalósításában, a műszaki­tudományos együttműködésben. * Francois Mitterrand és kísérete fel­kereste a Pest megyei dunavarsánvi Petőfi Termelőszövetkezetet. Útjukra elkísérte őket Losonczi Pál és Púja Frigyes. A látogatás befejező napján Francois Mitterrand a budapesti ér­seki palotában találkozott Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsekkel. Felkereste a Magyar Nem­zeti Galériát is, ahol először a na­pokban megnyílt Géricault kiállítást tekintette meg, majd a magyar ér­telmiségiek, művészeti életünk kép­viselőivel folytatott eszmecserét. A francia elnök találkozott Illyés Gyu­lával is. DÍSZEBÉD ÉS SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Francois Mitterrand a francia nagykövet budapesti rezidenciáján díszebédet adott Kádár János és Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tiszteletére. A Francia Köztársaság elnöke a pohárköszöntőjében egye­bek között a következőket mondta: — Ügy véljük, eljött az ideje, hogy közösen építsük a jövőt. Népeinket a világ nemzetei közötti béke és megértés eszméi vezérlik. — Minisztereink és más magas beosztású személyiségeink megálla­pították, hogy vitás kérdések nem választanak el bennünket. Árucse­re-forgalmunk messze van a kívá­natos szinttől, és remélem, hogy nö­velni akarjuk és fogjuk azt. A fran­ciáknak fel kell fedezniük, vagy új­ra fel kell fedezniük a magyar kul­túra gazdagságát, eredetiségét. Kádár János a válaszában köszö­netét mondott a látogatásért, és hangoztatta, hogy azt jelentős ese­ménynek tartja. — Maga a látogatás is bizonyítja, hogy a kelet—nyugati kontaktusok működnek, érdemi módon lehet tár­gyalni egymással és megértésre tö­rekedni. Ezért nekem. úgy tűnik, hogy bizonyos nemzetközi kérdések­ben — ilyen például a helsinki fo­­lvemat továbbvitele, a madridi ta­nácskozás eredményes befejezése — együtt is tudunk dolgozni, föllépni. — Megállapodtunk a kontaktusok bővítésében a legkülönbözőbb terü­leteken. Ha a további találkozók so­rán is a mostani gyakorlatot követ­jük, s jó légkörben, nyíltan, reáli­san, konkrétan foglalkozunk a kér­désekkel, az eredmények nem fog­nak elmaradni. * Budapesti tárgyalásainak befejez­tével Kádár János és Francois Mit­terrand nemzetközi sajtóértekezletet tartott az Intercontinental-szállóban. 3

Next

/
Thumbnails
Contents