Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 13. szám
ÉM-g-Mlg BUDAY GYÖRGY KIÁLLÍTÁS SZEGEDEN A döbbenetes erejű fametszeteiről világszerte ismert művész 75 esztendeje született. Ez az évforduló szolgált alkalmul arra, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik földszinti termében április 29-én megnyissák a Buday György életét és munkásságát bemutató kiállítást. A tárlat négy részre tagolódik, s e részek határait négyzetméteres fotók jelölik, elhatárolva így a művész legjelentősebb életszakaszait: Kolozsvárott, a szülővárosban töltött gyermekéveket; a tanulás és a művésszé érés szegedi etápját; az időtartamban ugyan rövid, de a grafikusi fejlődésben hallatlanul jelentős római ösztöndíjas időszakaszt; végül pedig Londont, ahol a mester 1938-ban végképp letelepedett. A négy városhoz kötődő négy életszakasz — a kiállítás rendezőjének leleményét dicsérve — jól áttekinthető „emeletekre” tagolódik. A legfelső a magánéleté. Itt a Kőkert utca 24. számú szülőház fotója, aztán egy másik fénykép: a háromesztendős Buday György szüleivel — és a másik oldalon, az utolsó tablón a művész napjainkban: jellegzetes kis kör szakállas portréja; műteremháza és híressé lett nyomdagépe, az „Albion Press”, aztán levelei Szegeden élő húgához, dr. Buday Margit nyugalmazott főorvoshoz, aki a gyűjtemény anyagát a múzeumnak ajándékozta. A középső „emelet” a közösségiközéleti embert hozza közelebb a szemlélőhöz. Az 1924-ben kezdődő szegedi szakasz kezdetén például egy füzetet láthatunk, rajta nyomtatott a fölirat: „A szegedi magyar királyi állami Klauzál Gábor főgimnázium. Magyar dolgozat.” Alatta kézzel: „Írja Buday György VIII. oszt. tan.” Tovább fotók és dokumentumok az egyetemista Budayról, aki vezető egyénisége volt a Szegeden kibontakozó haladó diákmozgalomnak, a Bethlen Gábor Körnek. A harmadik „emelet” a művészeté. Megmaradtak és ide kerültek gyermekkori rajzai Kolozsvárról. Szegeden készültek már a színpadtervek Berczeli Anzelm Károly: A lángész című drámájához. Itt vannak talán legismertebb fametszetei: a Buday—Ortutayféle Székely népballada gyűjtemény illusztrációi, aztán metszetek Radnóti Miklós: Űjhold című kötetéhez, Tamási Áron: Ábel trilógiájához, illusztrációk a Bátorligeti mesékhez. Majd a londoni életszakasz remekei következnek: az Athéni Timon illusztrációi 1939—40-ből, a Magyar íróportrék sorozat, amely Balassitól Adyn át Nagy Lászlóig irodalmunk legnagyobbjait mutatja be. A kiállítás csak nemrég nyílott, és máris több ezer név sorakozik a vendégkönyvben. Idevalósiak és távolról érkezők jegyzik a sorokat, s nemcsak és nem is elsősorban a képzőművészetekben járatos értelmiségiek. Gyönyörködött a kiállításban a mohácsi Szabadság úti általános iskola 5/a és 5/b osztálya, a kiskunhalasi állami gazdaság Martos Flóra brigádja, és Gazsó Szilvia Száj ólról, ebből a Szolnok megyei községből itt járva, ezeket írta: „Gyönyörű a kiállítás.” Valóban gyönyörű. És mivel nem időszaki, hanem állandó része lesz a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, még hosszú-hosszú időn át gyönyörködtetheti a látogatókat. —i. —ó. Illusztráció Buday György és Ortutay Gyula 1935-ben közösen kiadott Nyíri és rétközi parasztmesék című kötetéből, amelyet fakszimile kiadásban hamarosan megjelentet az Európa Könyvkiadó GESZTI ANNA REPRODUKCIÓJA RAJZOLT „FOTOGRÁFIÁK" Családi idill Simándy József portréi A múlt esztendő rangos képzőművészeti eseménye volt a Diósgyőrött megrendezett XI. Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítás, ahol hazánk művészetkedvelő közönsége újabb, eddig ismeretlen tehetségeket fedezhetett fel magának. Sebők Alajost — az egyik kiállítót — ezt követően a televízió kulturális magazinja is bemutatta. Az 1943-ban Újpesten született és jelenleg is ott élő amatőr grafikusművész számára az első nagy sikert hozta az országos tárlat: a kiállításra beküldött három toll-, illetve ceruzarajzával elnyerte a grafikai nagydíjat. Egyéni hangvételű, virtuóz vonalvezetésű, a valóság hű tükrözésére törekvő táj-, állat- és emberábrázolásaival szinte „berobbant” a hazai képzőművészeti életbe. A kortárs magyar grafika egyik nagyszerű tehetségét fedezte fel. A széles érdeklődési körű, több szakmát kitanult autodidakta rajzművész 1958-ban, még ipari iskolás korában kezdett rajzolással foglalkozni a Népszínház utcai Vasutas Képzőművészeti Körben, majd az Újpesti Munkás Képzőművész Kör tagja lett. A mindennapi munkavégzés után a rajzolásban felüdülést lelő Sebők Alajos fotografikus hűséggel örökíti meg a hozzá közelálló embereket. Arcképeiben mély lélekábrázolást sikerül elérnie, rejtett emberi tulajdonságokat felszínre hoznia. Tájképei bravúros technikáról vallanak. Tigriseket, medvéket, majmokat és más egzotikus állatokat megörökítő alkotásain szinte érezzük a bunda vastagságát, melegét. A diósgyőri tárlat óta Sebők Alajos egyre-másra kapja a meghívásokat, vállalatoknál, intézményeknél mutatkozik be műveivel. Retrospektív kiállítását ősszel rendezik meg Diósgyőrött, első sikere színhelyén. SÁRI KATALIN 26
