Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-26 / 13. szám

nak a Piroska és a farkast („Mert ezt rettentően szereti!”), aztán, hogy a gyereket álomba mesélte, megbeszéli a házaspár, mi történt aznap, mit kell másnap tenni, vásárolni.

És a családé a vasárnap. Kivéve, ha olyan helyen dolgozik, ahol szét van bontva a lakás, vagy ahol az ő közreműködése nélkül megromolna az étel a hűtőszekrényben, hideg és sötét maradna az otthon.

*

Már ez is mutatja: nem csak a pénzért és a majdan érte vásárolható vagy építhető lakásért csinálja, amit csinál. Egyszerűen szereti a szakmáját. Rájött, hogy a villanyszerelést csak „féloldalasán” gyakorolhatja az

érintésvédelmi csoportban. A szakma gyakorlati részével kisiparosként foglalkozik. Aztán: a kétféle szakmai gyakorlaton túl más tapasztalatokat, ismereteket szerez munkásként, és másokat kisiparosként.

— Nagyon jó, hogy munkám során olyan üzemekbe is eljutok, amelyeket másképp sohasem ismerhetnék meg. Láttam például a siófoki hajógyári területet és a javítóblokkot. Voltam a Corvin áruház hátsó traktusában, a raktárban. Megnézhettem a Magyar Televízió trükkfilmstúdióját, ahová megint nem lehet csak úgy besétálni. Jártam a Magyar Vegyi Művek Kén utcai üzemében, ahol olyan autoklávok voltak, hogy tátva maradt a szám. Rengeteget dolgoztam az utóbbi időben a ruhaipari szövetkezeteknél, láttam milyen egy gomblyukazó gép, egy gombvarró gép, egy Neumann vasalógép. . .

Az üzemeknél, a vállalatoknál tehát a technikát csodálja meg, a gépekkel, felszerelésekkel ismerkedik. A lakásokban — kisiparosként — pedig az emberi találkozások érdeklik.

— Nagyon sok a barátkozó ember, talán mert én is ilyen vagyok. Nem is nagyon tudnék dolgozni, ha nem teremteném meg magam körül azt a bizonyos légkört. Ha valaki például megkérdezi, mit miért és hogyan csinálok, szívesen válaszolok. Mivel szeretem a szakmámat, örülök, ha más is érdeklődik iránta. Ha néznek, ha beszélgetnek velem, egyáltalában nem zavar, éppen ellenkezőleg, sarkall. És nagyon sok helyen megfordulok.

Az érdekes emberekkel érdekes dolgok történnek. Például az, hogy az egyik helyen, miután befejezte a villanyszerelést, megkérte a háziasszony Kilbertus Vilmost, rakjon már föl a falra, „oda, ahol az a nagy üresség” van, három képet, „ott találja őket a szekrény tetején”.

— Leszedtem a képeket a szekrény tetejéről, leporolgattam őket, megnéztem közelebbről, aztán megkérdeztem a nénit: honnan vannak a képek. Mondta, hogy az édesapjától vagy a nagybátyjától örökölte, már nem is tudom. De azt tudtam, láttam, hogy Czóbel-festmény mindhárom. Mondtam is a hölgynek, hogy nagy értéket hagyott porosodni ott a szekrény tetején.

*

Ezt is szereti, azt is szereti. De melyik áll közelebb a szívéhez? Azt feleli rá: mindkettő, illetve mikor melyik. Amikor valamelyiket soká csinálja, például a villanyszerelést, akkor alig várja, hogy eljusson egy üzembe és a felülvizsgálattal foglalkozzék. És megfordítva.

Igen, igen, de meddig lehet ilyen feszítetten dolgozni, meddig bírja ezt egy ember? A válasz:

— Azt hiszem, olyan ez a szakma, mint a tengerészeké. A hajósok még kevesebbet látják, a családjukat, mint én, de aki egyszer tengerre szállt, az többé nem tud tőle megszabadulni. Ugyanígy vannak a pilóták is. Jó, jó, tudom, ez csak villanyszerelés, de azért ezt is lehet nagyon szeretni, és ez is olyan, hogyha valaki belekóstolt és nemcsak mesterségként, hanem hobbyként is csinálja, akkor lehetetlen abbahagyni. Aztán mindig vannak célok is. Volt az autó, most a lakás, ha ez meglesz, akkor be kell majd rendezni, aztán az autót ki kell cserélni, majd a lakást renoválni ... Szóval mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé az ember, és az a jó, hogy amíg munka van, amíg dolgozik valaki, addig a célokat el is lehet érni.

De végül is, minek érzi-tartja magát Kilbertus Vilmos: munkásnak vagy maszeknak?

— Azt hiszem, amíg harminc-negyven forintokért is elmegyek oda, ahová hívnak, mert érdekel, amit csinálok, addig kisiparosként is munkásnak érezhetem magam. Mert amikor már valóban maszek valaki, akkor először a dolgok anyagi oldalát kezdi vizsgálná-boncolgatni: megérd-e vagy sem. És ha osak nagyon megéri, akkor kezd el dolgozni. Elnézést a maszekoktól, akik nem így tesznek.

GARAMI LÁSZLÓ

13