Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 13. szám
Történelmünk képekben 58. n RomnniiKn nmonvn A reformkor és a forradalom lázas időszakában, majd az önkényuralom nehéz éveiben a nemzeti tudat s a közhangulat teljes összhangban állt a romantikával. A szabadság harcainak, az örömnek és a gyásznak Petőfi versei, Barabás és Madarász képei, Erkel operái, a Hunyadi László és a Bánk bán feleltek meg. A bukott harc utáni kétséget, az emberélet értelmének keresését pedig Madách filozófiai drámája, Az ember tragédiája (1860) fogalmazta meg. Még a népi-nemzeti irányhoz tartozó Arany János e korabeli eposzait, balladáit is a romantika ihlette meg. 1867-tel azonban lezárult a forradalmi korszak. A vezető osztályok nagy része megbékélt a kiegyezéssel, beköltözött az osztrák —magyar dualizmus historizáló középületeibe, palotáiba. Az alapítás és az építkezés józan kora jött el. Eötvös József, a jeles író, gondolkodó, kultuszminiszter és utóda, Trefort Ágoston lerakták a polgári iskolarendszer, és a kultúra sok palotájának alapjait. Az elemi iskolák száma e korban 13 ezerről csaknem 17 ezerre nőtt, színvonaluk erősen javult, amit az is jelez, hogy a tanítók száma kétszeresre, az állami és községi iskolák aránya 3,5 százalékról 28 százalékra emelkedett. S amíg a kiegyezés korában az 1,1 millió iskolaköteles gyerek több mint a fele nem járt iskolába, a világháború előtti 2,5 millió iskolakötelesnek már csak egytizede volt a kimaradó. Több mint kétszeres a középiskolai diákok számának növekedése is, és az egyetlen, provinciális egyetemünkből e korszak jeles kultúrpolitikusai és tudósai teremtik meg a modern főiskolai rendszert. A pesti egyetem orvosi és bölcsészeti kara európai rangra emelkedik; 1871-ben alapítják a Műegyetemet, egy évvel később a kolozsvári tudományegyetemet, a korszak végén a pozsonyi és a debreceni egyetemet. Ugyanezekben az években születik a Képzőművészeti (1872) és a Z >neművészeti Főiskola (1875), csak futólag említve itt a jogi, az állatorvosi főiskolákat, a múzeumokat, könyvtárakat, a már a reformkor óta működő Nemzeti Színházat ekkortájt követő fővárosi és vidéki színházak sorát. A műveltség színvonala tehát — fejezzük ki ezt az analfabéták több mint kétharmados arányának egyharmadra való csökkenésével — kétségtelenül emelkedett, tartalma azonban lassan, vontatottan változott. Az a népinemzeti irány, amelyet a költészetben Petőfi és Arany jelölt ki, a csekély tehetségű epigonok versezeteiben szívósan élt tovább. A Jókai által népszerűsített lebilincselő romantikus regényirodaimat pedig ő maga folytatta. Műveiben, a magyar nemzeti ébredés és szabadságküzdélem fényes lapjait idéző regényekben — Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az arany ember, a kortörténeti Fekete gyémántok — a legszebb hazafias és hősies erények ragyogtak: lángoló szabad- 1 2 ságszeretet, önzetlenség, lovagiasság, polgári eszmények, ahogy a nemesi vezető réteg és a középrétegek magukat látni kívánták — persze, sok adomával, kalanddal, derűvel és honfibúval. Jókai Mór példátlanul népszerű volt, több mint író, szerkesztő, politikus: a nemzet képviselője, mesélője és iskolamestere — fél évszázadon át. A legkiválóbb utód és megújító, Mikszáth Kálmán ugyancsak romantikus ihletésű elbeszélésekkel, fordulatos, könnyes-édes történetekkel kezdte — A tót atyafiak, A jó palócok, Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma. A cselekménysorozat egy-egy anekdota köré szövődik, a középpontban egy nagy „stikli” áll. Az anekdota azonban lassacskán megkesere-14
