Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 13. szám
re, tisztaságra, s igencsak igényli a rutinos kezeket, fejeket. A negyvenes éveiben járó műszaki igazgató csak hallomásból ismeri a hajdani viszonyokat, ám hasonlókhoz neki is lehetett „szerencséje”, az elmúlt időszakban, Fehérgyarmaton. E szabolcs-szatmári kisvárosban ugyanis gyáregységet épített a Metripond, s a munkásgárdát — megannyi almáskert-tulajdonos — ott helyben toborozták. A munkafegyelem — almaszüret idején gondokat okozott — s okoz még ma is. >* Vajon hányféle területen használják a Metripond mérlegeit? — Ne kívánja, hogy felsoroljam! — mondja Mészáros Lajos. — Könnyebb volna összeszedni azokat a területeket, ahol nem használják mérlegeinket. Labormérlegekkel például nem foglalkozunk. De szállítunk mérlegeket a postának, a repülőtérnek, kohóknak, konzervgyáraknak, szénosztályozóknak, takarmánykeverőknek, betongyáraknak ... — Holott — vetem közbe —, sokak véleménye szerint az a jó egy gyárnak, ha kevés termékre szakosodik, s azokból aztán minél nagyobb sorozatokat ér el... — Meglehet, van, ahol igaz ez a tétel — válaszol Dorotovics Antal kereskedelmi igazgató —, ám mi épp a sokszínűség miatt vagyunk tartósan nyereségesek. Ha „leül” egy iparág és nem vásárol, vásárol a másik. Ha általános a receszszió, s a termelés, a vásárlóerő százról visszaesik, mondjuk nyolcvanra, a mi grafikonunk csak kilencvenre tér vissza. Ugyanis termékeink nem csak új beruházásokon kelendőek. Manapság mindenütt egyre fontosabb a hatékonyság, a minőség, a takarékos anyagfelhasználás. S ebben a mérlegeknek kulcsszerepük van. Nem egy olyan új partnerünket említhet-1. Az osztrák Florenz cég licence alapján készülnek az üzletekben használatos számkijelzős mérlegek 2. Műszerrekeszek beszerelésre várva 3. Postai mérlegek sorakoznak a készáruraktárban 4. Erről a számlapról az öntési sebességet olvassák majd le egy német demokratikus köztársaságbeli kohóüzemben 5. A Metripond egyik újdonsága, a kézműtőasztai sikeresen vizsgázott a szentesi kórházban 6. Részlet a Metripond BNV-beli kiállításáról: erő és nyomásmérő oktató berendezés FOTÓ: GESZTI ANNA ném, akik azelőtt „gavalléros” könnyedséggel bántak anyagaikkal, ma már azonban szigorúan mérlegelnek. — Boldog üzem a Metripond — jegyzem meg csöndesen, amit a két igazgató természetesen nem hagy szó nélkül. — Azt azért mi is tapasztaljuk — így Dorotovics Antal —, hogy a régebbi mérlegeket mostanában lassabban cserélik ki újabbra, korszerűbbre, ezért igencsak igyekeznünk kell, a kereskedőknek, műszakiaknak egyaránt, hogy meggyőzzük partnereinket. — Meg kell azonban jegyeznem — veszi át a szót a műszaki igazgató —, hogy műszaki fejlesztésre akkoriban is igen sokat áldoztunk, amikor azt nem a napi kényszer diktálta, hanem tartós túlkereslet mutatkozott termékeink iránt. Műszakilag is meg kellett alapozni, hogy valóban gazdaságos legyen sokfélét gyártani, ehhez önmagában a piac természete nem elegendő. Tipizáltunk, ahol csak lehetett, a legkülönfélébb mérlegekbe építhetők be részegységeink. — Egy-egy mérlegük, adagolóberendezésük nyilván sajátos szerkezet, tehát szót kell érteniük a kohászokkal csakúgy, mint a takarmánykeverők működtetőivel. Polihisztorok lennének? — Ha kérkedésnek hangzik is, azt kell mondanom, valóban kicsit polihisztorok vagyunk. Annak kell lennünk, ha egyenlő partnerként akarunk tárgyalni vevőinkkel és még inkább akkor, ha sugallni is akarjuk igényeiket. De azért is nélkülözhetetlen ■számunkra a sokféle szaktudás, mert a nehéz vasszerkezetektől a finom üvegprizmákig, nyomtatott áramkörökig és mikroprocesszorokig igen eltérő természetű alkatrészekből áll össze egy-egy mérlegünk. Ezért aztán diplomás gárdánkban a kohómémöktől a vegyészig és a fizikusig tucatnyi szakma képviselője tevékenykedik. A legfontosabb azonban — bármi álljon is a diplomán —, hogy olyan ember legyen a munktársunk, aki képes váltani, mást csinálni holnap, mint ma. — Például — mint hírlik — kézműtőasztalt ... — Régi törekvésünk, hogy kialakítsunk a mérleggyártás mellett — legyen bármilyen „biztos” is ez a cikk — egy kiegészítő profilt, ami azonban valamiképpen magán viseli a Metripond-arculatot — fejtegeti Dorotovics Antal. — Évekkel ezelőtt kezdtünk gyártani képeslap-árusító automatákat, csőben áramló folyadékok méréséhez használatos műszereket, kapcsolatot kerestünk a szegedi klinikákkal diagnosztikai műszerek kifejlesztésére. — A kézműtőasztal egy szentesi kisiparos, és az ottani kórház egyik főorvosának szabadalma — tájékoztat dr. Mészáros Lajos. — Szinte forradalmasítja a kézsebészet munkáját, jelenleg a világpiacon nincsen semmi hozzámérhető. — Nagy nyereséggel kecsegtet tehát... — Az majd elválik, mekkora lesz a nyereség, hiszen sok szellemi energiát, s nyilván anyagiakat is be kellett fektetnünk. Most a próbagyártásnál tartunk és a világpiac megdolgozásán. — Prospektusokat, szórólapokat és filmet is készíttettünk — sorolja a kereskedelmi igazgató. — Meglehetősen zárt, megfogható a vevőkör, ezért is döntöttünk úgy, hogy erre a termékünkre önálló külkereskedelmi jogot kérünk, amit meg is kaptunk. — Egyébként termékeink fele kerül külföldre, több külkereskedelmi vállalat közreműködésével. — Számos nyugat-európai országban és a tengeren túl alkalmaztuk a névre szóló reklámot, azaz a direct mail módszert. Párizsban az ottani technika házában mutathattuk be a kézműtőasztalt a Magyar Kereskedelmi Kamara jóvoltából és felhasználtuk a Medicor orvosi műszergyár szerteágazó piaci kapcsolatait. Kísérletezünk véglegesen beültethető ízületpótló protézisek gyártásával is, melyeket jelenleg még csak külföldről szerezhetnek be a magyar kórházak. Bízunk benne, hogy megéri, többet azonban nem mondhatunk. Ismeri a közkeletű bölcsességet: kockázat nélkül nincs üzlet. * Így festenek hát a mérleggyári „manőverek”. De beszélhetünk-e „manőverezési szabadságról”, mint Anouilh teszi? Esetünkben nyilván nem nagyobbról, mint amit a hazai gazdasági szabályozók, s a világpiaci helyzet megenged. Ám ezen belül akkoráról, amekkorát a Metripond „kiügyeskedik” magának. S nekem úgy tetszett, mindehhez korántsem az adja az erőt, hogy „nem tudjuk, mit akarunk”. Nem a „szándékok mélységes bizonytalansága”, sokkal inkább a mélységes bizonyosság érződik taktikájukon: figyelni kell a piacot, s ha az igények és lehetőségek úgy diktálják, ki kell lépni a begyakorolt-bejáratott gyártmányok köréből — például az orvostechnika felé. Én úgy vélem, öniróniának tekinthetjük a marketing osztály irodájában olvasható idézetet, öniróniának, amely egy vidéki középüzem önbizalmát, vállalkozókedvét tükrözi. BALÁZS ISTVÁN 11
