Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

„Hivatásos fotós vagyok, de munkaidőm alatt nem madarakat fényképezek. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem bőrklinikáján készítek felvételeket a betegekről az oktatás számára, vagy cikkek, tanulmányok illusztrálására. Eredetileg nem indultam fotósnak. Jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, nem vettek föl, aztán kerestem valamit, amiben ambícióimat kiélhetem. így lettem amatőr madárfényképész. Ügy kezdődött, hogy vagy tíz éve, — akkor 22 éves voltam — egy barátommal »belopakodtunk« Gemencre, a Tolna megyei vadrezervátumba. Rengeteg állatot láttam, szarvasokat, őzeket, vaddisznókat. Gyors elhatározással vettem egy teleobjektívet, és elkezdtem nagyvadat fényképezni. Ezt folytattam egy darabig, amíg valahogyan be nem csöppentem a

8

Magyar Madártani Egyesület egyik természetvédelmi és ornitológiái táborába. A cél itt az, hogy a résztvevők egy hét alatt föltérképezzék az adott területet: milyen madarak élnek rajta, milyen az állat- és növényvilága, milyenek a táplálkozási lehetőségek .. . Ennek éppen nyolc esztendeje. Akkor szerettem bele a madárfényképezésbe, pontosabban a madarakba.

Az első két évben csak próbálgattam, kísérletezgettem. Legkönnyebb dolgom, a vízimadarakkal volt: ők kinn élnek a nyílt, napsütötte vízen, míg a kicsiny énekesek a sűrű nádban, a dús fű között vagy a sötét erdőben fészkelnek. Kisebbek is, közelebb is kell menni hozzájuk, hosszabb teleobjektívekkel vagy éppen közgyűrűkkel kell dolgozni, gyakran vakut kell használni. Egy szó,