Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL KERESTETÉS Az Élet és Irodalomban Hamza Gábor „Egy hazájá­ban elfeledett tudós” címmel Schwarz András Ber­talanról ír. A cikk előzménye: tavaly a Magvető Kia­dó kötetben jelentette meg Lukács György 1902 és 1917 közötti levelezését; ebben szerepel az egykori barát, a későbbi világhírű tudós. A szerző, aki a bu­dapesti Tudományegyetem állam- és jogtudományi ka­ra római jogi tanszékének docense, sajnálatosnak tart­ja, hogy a kötet életrajzi mutatójában a Schwarz pro­fesszorra vonatkozó adatok hézagosak és pontatlanok. Ezeket részletesen helyreigazítja, majd kommentár­ként megjegyzi: „A kötet mutatója Schwarz profesz­­szor széles körű magyarországi kapcsolataira sem utal, holott — élete végéig tartó emigrációjában — tudományos és társadalmi vonalon egyaránt megma­radtak; a szülőhazával a távolból is kapcsolatot ápoló világhírű tudós személye és munkássága nagyobb fi­gyelmet érdemelne itthon.” sfc Selye János nevére a Magyar Tudományban, az Akadémia folyóiratában figyeltünk fel, Botos Katalin cikkében, amely a hazai tudományos vitákat az etika nézőpontjából elemzi. Ebben a szerző — többek kö­zött — a neves orvosprofesszort is idézi. Ezt írja: „Se­lye János Az álomtól a felfedezésig című munkájában élettapasztalatait összegezve azt mondja: legtermé­kenyebb viták nem a szabályos szemináriumok, ha­nem olyan emberek előre át nem gondolt eszmecseréi, akik történetesen beszélgetni kezdenek arról, ami fog­lalkoztatja őket.” Az Élet és Irodalomban a nyolcvanéves Kerényi Györgyöt, népzenénk jeles kutatóját Széli Jenő kö­szönti. Pályafutását ismertetve megemlíti, hogy a Ze­neakadémián Kodály Zoltán növendékeként többek között Doráti Antal, Seiber Mátyás és Serly Tibor voltak az évfolyamtársai. * Itamár Jáoz-Keszt. Ez a név az Üj Tükörben, egy oldal élén, címként szerepel. Alatta az írás — Mezei András tollából — a magyar irodalom külföldi barát­ját mutatja be a hazai olvasóknak. Itamár Jáoz-Keszt — olvasható a cikkben — negyven évvel ezelőtt Szarvasról került Tel Avivba és Jeruzsálembe, s ma­gyarságával a távolban is gyökeret eresztett. A Bib­lia nyelvén szólaltatja meg Arany Jánost, Tóth Árpá­dot, Babits Mihályt, József Attilát, önálló kötetekben adja ki Radnótit és Karinthyt, most pedig Illyést. Az Űj Tükör a költő két versét is közli, Mezei András for­dításában. * Somlyó György, a költő és műfordító, nemrégiben tért haza több hónapos tengerentúli felolvasó-kőrút­járól. Erről az Űj Tükör ad hírt, egy interjúban. Arra a kérdésre, hogy találkozott-e magyarokkal Ameriká­ban, Somlyó György ezt válaszolta: „Természetesen. Chicagóban, New Yorkban, Pittsburgban, Columbus­­ban tartottam felolvasásokat a rendkívül bonyolultan rétegződött magyar emigráció felkérésére. Chicagó­ban megismerkedtem Mózsi Ferenccel, aki egy új iro­dalmi lapot szerkeszt, a Szivárványt, mely máris a legjobb magyar nyelvű nyugati folyóiratok közé tar­tozik.” ck „Keveset beszélünk a politikai határainkon kívül, a világ különböző közeli vagy távoli tájain nagyon is élő, nem egyhelyütt virágzó magyar irodalomról-köl­­tészetről. Ez a sokhangú külhoni magyar irodalom ta­lán nem magyar? És ha magyar, akkor nem a miénk?” Ezt az állítást és kérdést Hegedűs Géza fogalmazza meg az Élet és Irodalomban, Tűz Tamás „Szemünktől kék az ég” című verseskötetéről szóló írásában. Tűz Tamás már ifjan, idehaza is irodalmi körökben is­mert költő volt — írja a bevezetőben —. Győrből ve­tődött ki a nagyvilágba, ahol aztán — verseskönyvről verseskönyvre nyomon követhetően — bontakoztatta ki egyre gazdagabb, egyre szélesebb gondolat- és hang­skáláját. Az olvasónak, aki nyomon követte művészi pályaképének változatait, most a „Szemünktől kék az ég” című új kötete olvastán kell megállapítania, hogy egy igazán jelentékeny költő elérkezett alkotókészsé­ge teljességéhez. Hegedűs Géza a következőket írja: „Ez a költő foglalkozása és hivatása szerint pap, ám sehogy sem illenék rá a „pap-költő” címke. Hiszen csak példa gyanánt is jellemző, hogy éppen egy kato­likus paptól kapjuk — a kötet nem is jelentéktelen hányadát kitöltő — lángoló hevületű szerelmes verse­ket, a test és lélek együtt-lángolásának himnikus meg­fogalmazását.” ^ Az Üj Tükörben a Bécsben élő Breuer Mária beszél nemrégiben elhunyt testvéréről, Breuer Marcell Lajos­ról. Szavaiban — Kiskalmár Éva kérdéseire válaszol­va — megemlíti: világhírű fivére nagyon örült annak, hogy Budapesten, immár egy évtizede díszdoktorrá avatták, mivel szerette Magyarországot, s a szíve mé­lyen sohasem szakadt el tőle. Szó esik a beszélgetésben Moholy-Nagy Lászlóról is, továbbá arról, hogy ked­venc alkotásainak a franciaországi IBM- és az UNES­­CO-palotát tartotta. ^ Dr. Lakatos György, a Magyar Asztalitenisz Szövet­ség elnöke a Magyarország ban — az újság úgyneve­zett fórum-oldalán — a következőket írja: „Érdeklő­déssel olvastam a lapban az Ausztráliában élő magya­rokról szóló cikket. Innen tudtam meg, hogy Kelen István kitűnő író lett, s elnöke az ottani PEN-klubnak. Bellák Lászlóval és Boros Istvánnal, volt világbajno­kainkkal, máig is jó a kapcsolatunk, időnként haza is látogatnak.” ^ A Film Színház Muzsika részleteket közöl Ingrid Bergman My Story című könyvéből, amelynek meg­írásában Alan Burgess volt a társszerzője. A folytatá­sokban megjelenő írás két főszereplője Irwin Shaw, a világhírű író, és Robert Capa, a magyarországi szüle­tésű világhírű fotóriporter. A népszerű hetilap a könyvből érdekes epizódokat villant fel, mindenek­előtt Ingrid Bergman és Robert Capa romantikus meg­ismerkedéséről és nagy szerelméről. Az Élet és Irodalom „Volt egyszer egy színház” címmel, Máriássy Judit tollából, a száz esztendeje született Bárdos Artúrra, az egykori Belvárosi Szín­ház igazgatójára emlékezik. Arra a Bárdos Artúrra, aki nagyon fiatalon előbb progresszív lapszerkesztő­ként, majd színházat alapítva „lépett színre”, holott voltaképpen sohasem lépett színre; Bárdos Artúr ugyanis ritkán nyilatkozó, a néző számára láthatatlan direktor volt, akinek arcképe nagyszerű tehetségva­dászként a színészarcok sokaságából rajzolódik ki. Ö fedezte fel — olvasható a megemlékezésben — Baló Elemért, Békássy Istvánt, Bulla Elmát, Dajka Margi­­tot, Mezei Máriát, Páger Antalt, Rátkay Mártont, So­mogyi Erzsit: Szende Máriát és Tőkés Annát. Az Egyesült Államokban halt meg, kilencvenhárom éves korában. Néhány nagy színészt és sok tanulságot ha­gyott maga után. ^ „Kérem, ha lehet, szólítson építőmesternek.” Ez a mondat a Nők Lapjában olvasható, Kormos Valéria „Érzelmes építészet” című riportjában. Az idézett fel­hívásra a kulcsot a következő, a riportból idézett sza­vak adják meg: „Miért szebb a kopottas homlokzatú épület — a kertjében csorba orrú szobrokkal, elva­dult fákkal —, mint az új? Mert „lelke” van. Izgal­mas. És mégis otthonos. Ezt a lelket, az épületekét, otthonokét nemcsak mi keressük. Hiányzik azoknak is, akik papírra vetik az „álmokat”. Alkossanak bár hazai földön vagy kissé távolabb, mint a Svájcban élő Füzesi Ferenc, akit jeles építészként tartanak szá­mon.” * A rádió és televízió műsorában ugyancsak sűrűn szerepeltek a nagyvilágban élt, vagy élő honfitársaink. Egy cím a rádió egyik irodalmi műsorából: Magyar költő, aki Angliában él — Gömöri György. Az így lát­tam Kodályt című memoár-sorozatban legutóbb Do­ráti Antal emlékezését hallhattuk a rádióban. Több Dohnányi-mű is elhangzott, Solti György a Bécsi Filharmonikus Zenekart vezényelte, az Űj Ze­nei Űjság adásában Cziffra György budapesti vendég­­szereplését felsőfokon méltatta a kritika. A képernyőn Lengyel Menyhért A Waterlooi csata című vígjátéká­nak televíziós újjászületését láthatták a nézők, szelle­mes rendezésben, kitűnő színészek előadásában. Ugyancsak a televízióban megismerkedhettünk John Halassal, azaz Halász Jánossal és feleségével, a neves angol rajzfilmproducerekkel, valamint portréfilmet láthattunk Amerigo Tótról. K. Gy. JALGÓCZY FE­RENC (1948. ápri­lis 3-án született, anyja neve: Dö­­mölky Mária) 1973 májusától él kül­földön. Utolsó is­mert címe: 2846 E 120 St, Cleveland, Ohio 44120 USA volt. 1979-ben írt utoljára, ekkor San Diegóból jelentke­zett, többé nem adott élet jelt magáról. Ke­resi édesapja és édesanyja Budapestről. TAKÁCS GYULA (kb. 58 éves) órást, aki 1956 óta él külföldön, keresi budapesti ismerőse, Nemes Jenőné. A keresett utolsó ismert címe: 38, Ent­­wood Avenue, Scarboro, Ont, Canada. 1972 óta nem írt, de 1981-ben Buda­pesten járt, amikor a kerestetővei is találkozott. NÉMETH IMRE (Vállajon született 1932. október 26-án, anyja neve: Berta Mária) 1969-től él külföldön. 1976 de­cemberében adott utoljára életjelt ma­gáról, akkor Ausztráliában (11/00 Brougham) élt. Keresi testvére, Egresi Miklósné Bátorligetről. BACSA ZOLTÁN (Nyíregyházán szü­letett 1924. február 7-én) hegesztőt, aki 1956 óta él külföldön, keresi leá­nya, Erzsébet (Geösel Rudolfné) Bu­dapestről. Bacsa Zoltán 1977 májusá­ban írt utoljára, akkori címe: 5049 N. Eideshall Ave, Lakewood, Calif. 00712. USA — volt. UTAS KLÁRÁT — akit 1944 őszén a Kékgolyó utcai Postás kórházban tar­kólövés és mellüregi vérzés miatt mű­tötték, majd a Wesselényi utcai szük­ségkórházban gyógyítottak — keresi or­vosa, dr. Galambos József Budapest­ről. A keresett felgyógyulása után 1945-ben külföldre került, 1947-ben hal­latott magáról utoljára, akkor London­ban élt. Dr. GULYÁCSI ZOLTÁNT, aki 1931- ben Szegeden volt főorvos, keresi Vági Babi (Veres Elemémé) Dél-Afrikából. KÖNYVES ILONÁ-t (született Bu­dapesten 1914. október 5-én), KÖNYVES IRÉN-t és KÖNYVES IRMÁ-t keresi dr. Keme­­nes Kettner Béla Kanadából. (Édes­anyjuk leánykori neve: Dobronyi Gi­zella). Mindhárman a Hangya Szövet­kezet Központi Irodájában dolgoztak. Utolsó ismert címük: Budapest, Práter u. 22. III/2 volt. MÜLLER ALAJOS-t (Budapesten született 1883-ban, anyja neve: Juhász Erzsébet), aki 1908-ban vándorolt ki az USA-ba, s Chicagóban telepedett le, vagy fiát, aki Erdélyben született 1908- ban, keresi Budavári (Müller) Gusztáv, Budapestről, aki keresett unokája, ill. unokatestvére. GOLDNER JÓZSEF (Sárosdon szüle­tett 1920. március 15-én, anyja neve: Krausz Margit), hentes és mészáros 1944 áprilisában került külföldre (Kisasz­­szonyfa, Barcs, Auschwitz) 1945. utáni években Schaffhausenből jelentkezett, illetve üzent. Keresi testvére, Erzsébet (Kovács Józsefné) Pécsről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik is­merik keresett honfitársainkat, közöl­jék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a keres­­tetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VI­LÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H — 1905. 7

Next

/
Thumbnails
Contents