Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 11. szám
KÉT KONFERENCIA BLOOMINGTONBAN „Soha nem rendeztek még ilyen nagyméretű tudományos tanácskozást a magyar gazdasági életről az ország határain kívül” — állapította meg Simái Mihály, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettese, egyike a tizenöt magyar közgazdásznak, aki részt vett a bloomingtoni magyar tanszék által rendezett négynapos tanácskozáson. Nehéz lenne megérteni, hogy a magyar közgazdászokon kívül miért jött további több, mint 80 közgazdász az Egyesült Államokból, Kanadából, Franciaországból, Angliából, a Német Szövetségi Köztársaságból, a távoli középnyugati kis, amerikai egyetemi városba, ha nem vennénk figyelembe a magyar gazdasági élet. és magyar közgazdaság iránt mutatkozó páratlan érdeklődést. A konferencia szervezői — Paul Marer. a bloomingtoni közgazdasági fakultás professzora, és e sorok írója — ezt az érdeklődést vették figyelembe, mikor tudományos programjába — a tavaly megrendezett történésztanácskozás után — a közgazdasági kérdések vitáját iktatták be, és ezt összekapcsolták a már évek óta rendszeresen sorra kerülő amerikai —magyar kerekasztal-konferencia esedékes rendezvényével. Mikor a tanácskozás terve kialakult, három témát tartottunk különösen fontosnak: a magyar közgazdasági reformok újabb szakaszát a tervezés és vállalatvezetés szempontjából. a magvar mezőgazdaság fejlődésének kérdését, továbbá a kelet-nyugati Dénzügyi s kereskedelmi kapcsolatok kérdését. A magyar gazdasági reformok vitája Berend T. Iván előadásával kezdődött, aki a probléma történeti értékelésével kezdte. Berend nem a gazdaság történeti leírását helyezte előadásának középpontjába, hanem a gazdaságpolitika és a gazdasági mechanizmus kölcsönös összefüggését. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt huszonöt esztendő folyamán — kétszer is, 1957-ben, majd 1973 után — politikai körülmények miként gátolták a szükséges gazdasági reformok kibontakoztatását, és rámutatott arra, hogy a különböző szakaszokban hol a gazdaságpolitika, hol a mechanizmus javítására vagy lényeges megváltoztatására került sor. de ezek zömmel nem estek egybe. Véleménye szerint az 1978 óta bevezetésre kerülő lényeges újabb reformok kapcsolódnak leginkább össze az erőteliesen úi gazdaságpolitikai orientációval. mely elsőként a szocializmus gazdaságtörténetében az importhelyettesítő iparosításról a külgazdaságra orientált fejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Balassa Béla, a baltimore-i John Hopkins egyetem professzora, a Világbank vezető munkatársa mélyreható elemzését nyújtotta az 1968 óta bekövetkezett magvar gazdasági fejlődésnek. Rámutatott, hogy a hetvenes évek második felétől mutatkozó nehézségek részben a reformok következetlen végrehajtásából, megtorpanásából. részben az úi világgazdasági jelenségek speciális kombinációjából fakadtak. Az úi intézkedéseket elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az árreform következetes bérreform nélkül nem hozhatja meg a várt eredményt. mint ahogy akkor sem tudjuk a nehézségeket leküzdeni, ha a bérek és a munka produktivitása között nem teremtünk szorosabb összefüggést. Balassa három tényezőben látta a magyar ipar gyengeségét: a megfelelő kisvállalatok hiányában, az úgynevezett háttéripar elégtelenségében és a túlzott centralizációban. Balassa előadásának nagy előnye volt, hogy a magyar gazdaság problémáit nemcsak belülről nézte, hanem einelyezte a hasonló fejlettségű országok gazdasági problémáinak széles nemzetközi skálájában. Ebben az összefüggésben világosabban értékelődtek az eredmények, és megfogalmazódtak a reform további követelményei. nem utolsósorban a jelenleg még fennálló következetlenségek leküzdésének igénye. Hogy ezek a kettősségek, következetlenségek milyen erősek, az nagy tudományos igényességgel fogalmazódott meg Kornai János előadásában. Kornai hatalmas, belső anyagot — jelentéseket, elemzéseket, statisztikai számításokat — felhasználva mutatott rá arra a kettősségre. amely a 78 óta meghirdetett gazdasági reformok végrehajtásában mutatkozik. A nyereség motívumának túlságosan rugalmas kezelése, az önköltség és az árak megállapításának következetlenségei miatt változatlanul nem sikerült megteremteni a megfelelő költségvetési nyomást. Az árhivatal megnövekedett szerepe a minisztériumokkal szemben ugyan az adminisztratív irányítás helyett erősebben a piaci hatások figyelembevételére ösztönözhetne, ha nem alakulna ki a nagyvállalatok és az árhivatal között olyan kapcsolat, mely az árképzésben ismét a vállalatok árkialakító lehetőségének adna nagy teret. A reformok Kornai által sokoldalúan értékelt eredményei így leértékelődnek, mivel az adminisztratív kapcsolatok — az eladó árigénye, illetve a vevő árajánlata közötti kapcsolat — nem került piaci harmóniába. Paul Haare, az angol Stirling egyetem tanára a gazdasági reformok intézményes hátterét elemezte. Következtetései szerint a reformok intézményes bázisa még nem elég szilárd. Az angol professzor szintén 1968-tól tekintette át a gazdaságpolitika és az intézményes változások összefüggését, hangsúlyozva, hogy a konvertibilis valuta-deficit, a vállalatok egy részének nem megfelelő piacorientáltsága és a hiánygazdaság továbbélése a változtatásokat erősen igényelte. Nyers Rezső rendkívül nagy figyelmet kiváltó előadásában a gazdasági reform és a politikai fejlődés közötti összefüggéseket elemezte. Abból indult ki. hogy a reformokban egy közelebbi — közvetlen gazdasági feladatok — és egy távolabbi cél — megfelelő gazdasági modell — kapcsolódik össze. Ezeknek megvalósítása azonban elválaszthatatlan a belpolitikai és a nemzetközi összefüggésektől. Ma már a hagyományos szocialista gazdasági modell az intenzív növekedési szakaszra való áttérés nyomán átalakításra szorul, s a fejlesztési célok és a gazdasági mechanizmus jobb összehangolása többé-kevésbé mindenütt napirendre került. A reformok, melyek nem helyettesíthetők pótcselekvésekkel — hangsúlyozta Nyers Rezső — természetesen elválaszthatatlanok a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatoktól. Az előadás a magyar politikai vezetési stílus és a gazdasági reform összefüggéseit elemezve, rámutatott, hogy bár „felülről kezdeményezett” reformról van szó. de ez az alul felmerült szükségleteket veszi figyelembe, és ezért nyert alulról is támogatást. A szocialista szövetségi rendszer és a KGST bázisán nemzeti érdekeink következetes képviseletével, gyümölcsöző együttműködéssel, a nyugati világgal és a fejlődő országokkal oldhatjuk meg a külkereskedelemtől való függés problémáját, a kétpiacos külkereskedelem és a külső áruforgalom szerkezeti változásának igényét. Ma már a gazdasági reformok folytatása Magyarországon nem csupán alternatív lehetőség (mint 1968-ban volt), hanem politikai szükségszerűség. A magyar gazdasági reform helyzetéről. az újabb intézkedésekről adott elemzések, melyek kiegészültek a magyar reformokat leíró Paul Milch kaliforniai. Ágota Guellette párizsi és Drechsler László budapesti közgazdász, valamint Laura Tysonnak, a kaliforniai Berkely egyetem tanárának a magyar és a jugoszláv gazdasági struktúrát öszszehasonlító előadásával, igen mélyreható vitát indítottak el a tanácskozás több mint száz részvevője között. A magyar gazdaság problémáinak elemzése mellett itt természetesen bőven esett szó — különösen M. Bornstein detroiti, J. Montias yale-i és E. Hewett washingtoni, H. Racha leedsi professzor vitahozzászólásában — arról, hogy a magyar gazdasági reform mennyiben képes a szocialista gazdálkodás sajátos, tartós modelljét kialakítani. Ügy tetszik, hogy ebben az öszefüggésben a körvonalak a mezőgazdaságban határozottabb kontúrokat nyertek, mint az iparban. Csáky Csaba igen alapos elemző áttekintést nyújtott a magyar mezőgazdaság eredményeiről és szerkezetének problémáiról. A magyar mezőgazdaság eredményei nemcsak azért keltettek érdeklődést, mivel Magyarország nem szenved ellátási nehézségektől, bár ennek fontosságát aligha lehet mellőzni, de azért is. mert a kollektív gazdaságok és az ezekhez kapcsolt többletmunka speciális, s így számos tekintetben, különösen az egy főre jutó termelés területén a világ élvonalába küzdötte fel magát. Gabriel Erchler. a legnagyobb amerikai magánbank, a Bank of Amerika alelnöke szintén a keleteurópai országok adósságállományát elemezte és arra a következtetésre jutott, hogy a visszafizetések átcsoportosítását még akkor kell megkezdeni, mielőtt az adósok komolyabb fizetési nehézségekbe kerülnek. Utalt azonban a bankárok kialakuló óvatosságára és a hitelezői magatartás változásaira is. Bácskai Tamás az új pénzügyi világrendszerrel kapcsolatos elképzelések keretében elemezte a kelet-nyugati pénzügyi kapcsolatokat, és ebben a keleteurópai országok helyzetét. Simái Mihály hangsúlyozta, hogy a világgazdasági és politikai kapcsolatok fókuszában változatlanul a Szovjetunió és az Egyesült Államok áll. A magyar gazdaság számára, mint ezt strukturális összefüggésben Kádár Béla és Palánki Tibor, a különösen kényes energiaellátás szempontjából pedig Dobozi István elemezte, azt jelenti, hogy az ország gazdasági függése a nemzetközi gazdasági viszonyoktól aligha csökken. A konferencia utolsó ülését nem az Indiana Egyetemen tartottuk, hanem Columbusban, a Cummins Gépgyár helyiségében. A Cummins gyár ugyanis évekkel ezelőtt létesített kooperációs kapcsolatot az Ikarussal, s a vállalat vezetői végig részt vettek a konferencián. RÄNKI GYÖRGY (Részletek a Magyar Nemzetben megjelent cikkből) Zenei szimpozion Hatásos zárókoncerttel véget ért az indianai egyetem háromnapos Bartók-szimpozionja, amelyen sok magyar zenei szakértő is részt vett. és bemutatták a budapesti televízió Szinetár Miklós rendezte A kékszakállú herceg vára című filmjét. A koncert egyik szólistája különben a tavalyi budapesti Bartók-versenyen díjat nyert zongorista, Hortense Cartier-Bresson volt. Három napig a zenei centrumnak is számító Bloomington érdeklődésének középpontjában állt e fontos tudományos esemény. Délelőttönként előadások hangzottak el és azokat délután élénk, olykor heves tudományos vita követte. Az első nap főtémája a két világháború közti Magyarország intellektuális és kulturális élete, valamint Bartók és Kodály munkássága volt, s a két főelőadást Mary Gluck amerikai és Laczkó Miklós budapesti történész tartotta. Kiegészítő előadást tartott Glatz Ferenc, ugyancsak hazai történettudós. Ivan Sanders Lukács György, Illyés Gyula és mások Bartók-portréját elemezte. A második nap témája a közép-keleteurópai népzene és annak jelentősége volt Bartók és Kodály életében és munkásságában. Előadást tartott még Vikár László budapesti zenetudós, Benjamin Suchojf, a New York-i Bartók-archívum kutatója és elhangzott több korreferátum is. A harmadik napon meghatározni igyekeztek Bartók helyét és szerepét a XX. századi zenében. Mindhárom előadást Budapestről érkezett tudósok tartották: Talián Tibor. Kárpáti János és Kroó György. Ekkor szólalt fel ifjú Bartók Béla is, aki óvta a szakértőket a bármely irányban túlzott megítélésektől, főleg édesapjának a kortársaihoz fűződő személyes kapcsolatait tekintve, ö is, a vitázók is külön foglalkoztak Dohnányi Ernő szerepének árnyaltabb értékelésével. Részt vett a vitában a tekintélyes New York-i folyóirat, a Music Quarterly főszerkesztője, Joan Fewer is. A szimpoziont az indianai egyetem zenei tanszéke közösen rendezte az urál-altáji tanszék magyár tagozatával, s valamennyi előadásnak szép számú hallgatósága volt. A. J. (Magyar Nemzet) 6
