Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-15 / 10. szám

Brazíliai nagykövetségünk munkatársa az elmúlt év decemberében részt vett a Chaco tartományban lévő Villa Angela-i Magyar Segély- és Kultúr Egyesület tekepálya ünnepélyes avatásán. A környék magyarjai közül csaknem négyszázan jelentek meg az ünnepségen, valamint a város vezetői és más nemzetiségek képviselői. Nagykövetségünk munkatársa tolmácsolta honfitársainknak a MVSZ üdvözletét és beszámolót hallgatott meg az egyesület munkájáról. A vezetőségben, amelynek az új székházát a közeljövőben avatják fel, számos fiatal tevékenykedik.

*

Vető Tamás, a Koppenhágai Királyi Operaház karmestere három szezonra a mannheimi Nationaltheater első karmesterének szerződött el. Első premierként Reimann: „Lear”jét dirigálta. Vető Tamást a dániai zenei életben való kiváló működéséért az Öve Christensen emlékdíjjal tüntették ki.

*

Kutasi Kovács Lajos, a jelenleg Londonban élő brazíliai magyar író, ameriikanista a hollandiai Mikes Kelemen kör meghívására február 28- án az Utrecht közelében lévő „Magyar Otthon”-ban előadást tartott „Az indiánok Amerikája” címmel. Kutasi Kovács, akinek az elmúlt években három könyve jelent meg Budapesten Brazíliáról, több mint két évtizede foglalkozik az amerikai indiánokkal. Az előadást vetítés követte, majd a szépszámú hallgatóság köréből feltett kérdésekre válaszolt az író.

*

Kanadában, a Guelph-i Kossuth Házban az elmúlt évben nagy sikerrel szerepelt egy négytagú magyar művészdelegáció. „Évszázadok dalban, zenében és versben” című öszszeállításuk levélírónk Francis Török szerint igen nagy sikert aratott. Az alábbi felvételt is ő küldte szerkesztőségünknek .

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

A Kritika című folyóirat — Vezér Erzsébet tollából — a száz éve született Polányi Lauráról, a két világhírű Polányi testvér, Károly és Mihály nővéréről emlékezik meg. Polányi Laura a század első felében előbb a polgári radikális, majd a szocialista nemzetközi nőmozgalomban játszott jelentős szerepet. Később, 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, s az amerikai történelembe is kitörölhetetlenül beírta nevét. Erről Vezér Erzsébet a következőket írja: Komoly tudósi tette volt, amikor az idős történész asszony rehabilitálta Amerika nemzeti hősének, John Smith-nek szavahihetőségét. Kimutatta, hogy a kapitány, Virgínia megalapítója és új Anglia hőse valóban harcolt Erdélyben Báthori Zsigmond oldalán, amit az amerikai történészek hosszú ideig kétségbe vontak. Magyarországi forrásokból bizonyította be, hogy John Smith True travels CÍMŰ ÚTLEÍRÁSÁBAN az igazat mondta.

*

Torontói magyarok. Róluk szól az Új Tükörben Vigh Károly írása. Néhány érdekes adat, név és szín a riportból... Torontóban csaknem ötvenezer magyar él; csupán Nagy nevű előfizetőből százötvenhat található a helyi telefonkönyvben. A Magyar Ház kulturális rendezvényeknek és kitűnően működő hétvégi iskolának egyaránt otthont nyújt. Fontos magyar központok az egyházközségek, még ma is maguk köré vonzzák a magyar lakosság egy részét. A magyar reformátusok templomában Vatai László, a kiváló Ady-szakértő prédikál. Az egyetemi könyvtárban Béky Halász Ivánnak, a jeles költőnek köszönhető a hungarológiai anyag fejlesztése és népszerűsítése, az egyetem hungarológiai intézetét pedig Bisztrai György professzor vezeti.

*

A Magyarországban egy olvasói levél — a budapesti dr. Nagy Károly tollából — az újság egyik korábbi cikkéhez fűzi mondandóját. Azt kifogásolja, hogy a nemrégiben megjelent Ki, kicsoda? című lexikonból több Olyan személy is kimaradt, akit meg kellett volna említeni, mivel a reá vonatkozó adatokra az igényes újságolvasó, rádióhallgató, televíziónéző 'bármikor kíváncsi lehet. Dr. Nagy Zoltán a véleményét nevekkel is alátámasztja. Névsorában a nagyvilágban élő magyarok közül — sorrendben — Aczél Tamás írót, Varga Bélát, a koalíciós idők nemzetgyűlési alelnökét, Keleti Ágnes, Korondy Margit és Szőke Kató olimpiai bajnokokat, Szörényi Éva színésznőt és a kilencvenéves Zitát, az utolsó magyar király özvegyét említi.

* '

Mesics Ferenc negyed évszázada él Säo Paulóban. Amíg bírta, ott rúgta a labdát. Amikor pedig nemrégiben hazalátogatott, első útja az FTC-pályára vezetett. Mindezt abban a beszélgetésben olvastuk, amely az Új Tükörben jelent meg. Ebben Mesics Ferenc — Molnár Károly kérdéseire — a többi között elmondta, hogy távolban élő honfitársaink örök témája a foci, gyakran emlékeznek az egykori nagyokra. Néhányan azok közül, akiket a leggyakrabban emlegetnek: Takács II. József, Bukovi Márton, Lázár Gyula, Túrád József, későbbi nemzedékekből pedig Puskás, Bozsik, Kocsis, Czibor és Albert Flórián.

*

Az elmúlt hetekben a rádióban és a televízióban ugyancsak sűrűn hallhattuk, láthattuk honfitársainkat. A rádió Magyar szerzők muzsikájából című műsorában Dohnányi Ernő egyik szimfonikus műve hangzott el. A centenárium alkalmából gyakran elhangzó Kodály-művek közül a Háry János Intermezzója — a Londoni Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában — Kertész István vezényletével szólalt meg a rádióban. A televízió A vándor címmel Nemes Endre festőművészről vetített portréfilmet. A modem művészet újító mestere, a jelentős művészetpedagógus 1927-ben hagyta el Magyarországot és Svédországban talált új otthonra.

K. GY.

Frei Éva Wiesendangen-ben (Svájc) élő honfitársunk porcelángyűjteményének egyik értékes darabjáról készült fotókópiát küldött szerkesztőségünknek, úgy tudja, hogy az Zádor István festőművész munkája és valószínűleg egyedi példány.

*

A Mainzer Allgemeine című lap beszámol egy magyar származású zongoratanárnő sikeréről. Karsai-Károlyi Katalin 15 esztendős korában került az NSZK-ba, majd a hamburgi zeneművészeti főiskolán szerzett diplomát, most a Hochheim am Main-i zeneiskolában tanítja a fiatalokat, s igyekszik terjeszteni körükben a magyar zenekultúrát. Alkalmazza a Kodály-módszert, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásaival ismerteti meg növendékeit, és a fiatal muzsikusok koncertjein — amelyeken a lap szerint nemcsak a szülők, hanem a helyi zenebarátok is megjelennek — gyakran felcsendülnek Bartók művei is.

*

Tavaly év végén nyílott meg a brazíliai Rio de Janeiro Galerio Europa nevű kiállítási csarnokában Aszmann Ferenc retrospektív tárlata. A Debrecenből elszármazott 74 esztendős művész — e kiállítással — ahogyan írja — tulajdonképpen jubileumot ünnepelt, ugyanis ezelőtt hatvan évvel nyert először díjat akvarelljeivel a debreceni Fazekas Mihály Állami Főreáliskolában. Azóta mintegy négyszáz kiállítási díj jelzi festői pályájának állomásait.

A kiállítás bemutatta Aszmann négy alkotási periódusát — az akadémikust, az impresszionistát, az expresszionistát és a szimbolistát —, s a közönség magyar tájakban, illetve motívumokban is gyönyörködhetett, így például a Vadvirágok, a Balaton, a Hortobágy, a Pásztorvacsora című műveikben.

Levelében a művész beszámol arról, hogy a tárlat megnyitóján megjelent a Magyar Népköztársaság brazíliai nagykövete, Varga Sándor is.

— Sz —

23