Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-01 / 9. szám

SAKK LEMEZ­BEMUTATÓ EMLÉKÉRMEK Még nem hódította meg az or­szágot a sakk-komputer, de az első csatát már megnyerte. A Gellért­­szállóban nemrég megrendezett bemutatót szinte hadvezérként irányította dr. Lindner László, aki vezető szerepet vállal a Magyar Sakk Szövetség keretein belül mű­ködő komputerbizottságban. Mintegy ezer jelentkező közül játszhattak a legszerencsésebbek a hongkongi Scisys-cég által gyár­tott és a londoni Vulcan Elektro­mos Ltd. által forgalomba hozott Mark V-ös típussal, az 1981-es II. mikrokomputer világbajnokság győztesével. A budapesti eseményre érkező külföldi szakértők jelenléte is már eleve azt ígérte, hogy a bemutató a tudomány, a technika, a sport és nem utolsósorban az emberi elme leleményének különös keveréke révén magas színvonalú lesz. A főszereplő David Levy volt, aki munkatársaival a Mark V. prog­ramját is elkészítette. Ott volt Ro­bert Stein, a Vulcan Elektronics export-import vállalat igazgatója, a Scisys nemzetközi forgalmazója. Nyüzsgő-zúgó méhkashoz ha­sonlított a Gellért-szállónak az a terme, ahol a sakk-komputereket bemutatták. Több érdeklődő ma­gával hozta angol, amerikai, vagy éppen hongkongi gyártmányú ké­szülékét, hogy összehasonlíthassa a világbajnok Mark V. típussal. Barátkoztak vele a jövő sakkre­ménységei, az ifjúságiak, a felnőt­tek, hírességek is, mint például Adorján András és Bilek István, a férficsapat kapitánya. Nevezetes nap volt a magyar sakkozás történetében, amikor négy versenyzőnk mérkőzött a Mark V-tel: szabályos versenyfel­tételek között, vagyis két óra alatt negyven lépést kellett megten-Dr. Lindner László niük. A komputer ellenfelei kö­zül három mesterjelölt volt (Schartner Ágoston, Novák Lász­ló és Petrás Gábor). A Mark V. l1/*—2V2-es vereséget szenvedett. A negyedik játékos, Adorján And­rás kedveli a feltűnéskeltő pro­dukciókat: nem nézte a táblát, és úgy mérkőzött meg a Mark V-tel. Egy lépésen 10 másodpercig le­hetett gondolkozni. A játszma mindenképpen érdekes. Mark V. Adorján András (világos) (sötét) 1. d4, Hf6 2. c4, c5 3. d5, g6 4. Hc3, Fg7 5. e4, 0—0 6. e5, He8 7. f4, d6 8. Hf3, Fg4 9. Vd3, Hd7, 10. AbCPEfGu 11. Fd2, b5! 12. ex b5, c4 13. Ve2, Hc5 14. 0—0—0, Hd3| 15. Ke2, Ff5 16. a4, Hc5f 17. He4 és világos fel is adta. David Levy véleménye: — A komputer mindig erős centrum kiépítésére és támadásra tör. A fi­nom védekező stratégia ellen azonban nem tehet semmit. MOLNÁR KÁROLY FOTÖ: PÁLFFY JUDIT PAUL ARMA a Ä LA MÉMOIRE DE BÉLA BARTÓK ONZE CONVERGENCES USZT reaENC CHAMBER ORCHESTRA, BUDAPEST LEADER 1ÁNOS ROLLA PÉTER GAZDA, CONDUCTOR Mestere szelleme előtt hódolt Paul Arma, a Bu­dapesten tanult, majd 1930 óta külföldön élő és 1936-ban Párizsban vég­leges otthonra lelt kitűnő komponista, zongoramű­vész és zenetudós. A Bar­tók Béla emlékére című, vonószenekarra és ütő­hangszerekre írt kompo­zíció 1980-ban keletke­zett, és most a Hungaro­ton lemezén hallható. Paul Arma 1920 és 1924 között volt Bartók tanít­ványa, ekkor azonban baloldali politikai nézetei miatt kizárták a budapes­ti Zeneművészeti Főisko­láról; eltávolítása ellen a tanári karból csupán ket­ten szavaztak, Bartók és a teljes szellemi frissesé­gében köztünk élő, jelen­leg 92 esztendős Molnár Antal. A zeneszerzői munkás­ságában a gyakori stílus­beli megújulás útját járó művész a Bartók születé­sének századik évforduló­jára írt művében utalá­sok, reminiszcenciák for­májában, de a hangszeres összeállításban is — a vo­nószenekar és az ütő­hangszerek a Zenét idézik az emlékezetbe — egyko­ri tanárának művészete előtt tiszteleg. Mind a Bartók emlékére című kompozíciót, mind az 1974-es keltezésű, vonós­együttesre írt Tizenegy konvergenciát, ezt az ér­dekes és a komponista kísérletező kedvéről ta­núskodó alkotást a Liszt Ferenc Kamarazenekar adja elő, Gazda Péter ve­zényletével. A világjáró együttest 1963-ban Sán­dor Frigyes alapította és 1979-ben bekövetkezett haláláig vezette; azóta a zenekar hangverseny­­mesterének, Rolla János hegedűművésznek irányí­tásával működik. GÁBOR ISTVÁN A Magyar Nemzeti Bank 1975-ben és 1977-ben kiadott 200 forintos em­lékérméi a magyar tudományos élet két reprezentatív intézményének, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Magyar Tudományos Akadémiának évfordulójára készültek. Széchényi Ferencnek, a felvilágo­sodott főúrnak, István apjának gyűj­teményéből, illetve annak a nemzet részére történő odaajándékozásából létesült 1802-ben a Magyar Nemzeti Múzeum, amely Európa legrégibb múzeumai közül való. Az 1837—1847 között Pollack Mihály terve alapján épült klasszicista stílusú palota nem­csak a nemzet kincseinek őrhelye, hanem a magyarság, a nemzeti köz­tudat jelképe is volt: 1848-ban itt szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt, itt gyülekezett Pest népe, amikor Kos­suthot, majd Adyt utolsó útjára kí­sérte. A 175 éves évfordulóra 1977-ben kiadott 200 forintos ezüst érme elő­lapja (Csíkszentmihályi Róbert terve) a múzeum-épület főbejáratának rész­letét ábrázolja. A hátlapon (Tóth Sándor térve) a múzeum egyik kin­csének, a X. századból való rakamazi korongnak madár-motívuma látható. A sólyom csőrében életfa ágát tartja, karmaiban pedig egy-egy vízimada­rat. A Magyar Tudományos Akadémia fennállását Széchenyi István 1825-ös országgyűlési megajánlásától számít­juk, s így léte összefonódik egy nagy jelentőségű történeti korszaknak, a reformkornak a nyitányával is. Az anyanyelv ápolására, fejlesztésére létrehozott intézményből — hosszú fejlődés eredményeként — az egész magyar tudományos életet irányító és koordináló szervezet lett. A 150 éves jubileumra megjelent 200 forintos ezüst érmének mindkét oldalát Garányi József szobrászmű­vész tervezte. A hátlap a Magyar Tu­dományos Akadémia Roosevelt téri palotájának stilizált képét ábrázolja, fölötte és alatta oszcilloszkóp-jelekből álló görbével. Az előlap síkját homo­rú és domború, egymással szemben elhelyezett hullámvonalak tagolják két szabálytalan félkörre: a felsőben az értékjelzés, az alsóban a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG felirat látható. Mindkét érme BU és proof kivitelben készült. LIENERNÉ, KRASZNAI KRISZTINA 26

Next

/
Thumbnails
Contents