Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 9. szám
A Magyarok Világszövetsége már postázta honfitársainknak az Utazás Magyarországon című honismereti sorozat hetedik kötetét. Rendre érkeznek a köszönő levelek, amelyeknek lényegét Joseph Tasnády Zürichben (Svájc) élő honfitársunk foglalta össze. Leveléből idézünk: „Az alapos írói felkészültséggel, fáradságos kutatómunkával összeállított füzetek tartalma helyes megvilágításban mutatja be az öt kontinensen szétszórtan, idegen környezetben élő új magyar generáció fiatalságának nemzetünk kimagasló alakjait, történelmi szerepüket, nevezetes tájegységeinket, történelmi városainkat, de bepillantást nyerhetünk irodalmi értékeink örökértékű műveibe is. Érezhető az is, hogy a múltunkba való visszapillantás az idősebb honfitársakban az esetleg meglazult nemzeti együttérzés gyökereit erősíti és a régi hazához közelebb hozza. Röviden: a felejthetetlen tájegységeink és az idevonatkozó kultúrtörténeti eseményeink iránt érdeklődők számára minden füzet elkerülhetetlen alkalmat nyújt egy nyugodt »-hazapillantásra«, mert a füzetekben felsorolt történelmi, kulturális és földrajzi adatok és események hozzánk szólnak, hiszen él bennünk egy magasabb rendű igény a megelevenítés mécseinek kiolthatatlan ébrentartására.” * öt külföldi ösztöndíjas levelét közli a Reformátusok Lapja. Bázelből (Svájc) Lenkey István, Bethelből (NSZK) Németh Dávid és Tatai István, Princetonból (USA), ifj. Kocsis Attila, Chicagóból (USA) Bória Zoltán számol be tanulmányairól, eredményeiről. Ifj. Kocsis Attila írja: „Hamza András lelkipásztor, a mindenkori princetoni diákok .atyja’ mindig hasznos tanácsokkal lát el. Nyári szabadságom alatt ér. is szolgálhattam gyülekezetében. Az istentiszteletek idejére szinte otthon érezhettem magam.” tfc A Bartók-jubileum során négynapos zenei fesztivált rendeztek a princetoni (USA) Westminster Choir College-ban; előadások hangzottak el Bartók Béla életéről, munkásságáról és zeneoktatói módszereiről. Műveit külföldön élő magyar művészek és a College ének- és zenekara tolmácsolták. * Wass Sándorról írt cikket a Magyar Nemzetben akadémiai tagságának 120. évfordulóján, „író, tudós, aranyásó” címmel dr. Dojcsák Győző ny. egyetemi tanár. Egyebek közt ezt írta: „Tennünk kell azért, hogy a feledés ne borítsa be végleg az emlékét annak a kiváló férfiúnak, akit Kossuth küldött Amerikába, egyrészt azért, hogy a független magyar kormány elismerését kérje, másrészt pedig, hogy fegyvereket és hajókat szerezzen a szabadságharc megsegítésére. New Yorkban szerzett is egy hajórakomány fegyvert, amit útnak indított az Adria felé, aztán sikeresen tárgyalt a hajók ügyében is, amelyeket a Karib-szigetek között akartak összegyűjteni és az Amazonas torkolatvidékéről útbaindítani ugyancsak az Adriára. Ott derült ki, hogy a tervet valaki elárulta és akkor kezdődött menekülése a világ legnagyobb dzsungelén keresztül az Orinoco felé, hogy lerongyolódva, betegen, éhezve Caracasba érkezzen, ahol megtudta, hogy fegyverszállítmánya az osztrákok kezére került és a szabadságharc is elbukott. Mint száműzött 1849 novemberében jutott vissza New Yorkba, ahol mindent elkövetett az utána érkező mene-22 kültek fogadásának előkészítése érdekében. Változatos, mozgalmas életének 1879. március 20-án vetett véget a halál, amely annyit kerülgette kalandos útjain. A Kerepesi úti temetőbe temették, de síremlékét már nem sikerült megtalálnom” — írta dr. Dojcsák Győző a Magyar Nemzetben. * Egyedi Béla Kanadában élő honfitársunk, aki egyszemélyben író, költő, műfordító, vers-grafikák szerzője, kiváló fotóriporter „Kanada — 30 éve” címen kiállítást rendezett, amelyen az itt közölt képe is szerepelt. A Reformátusók Lapja riportban számolt be Caracasból (Venezuela) a református és katolikus egyház együttműködéséről. A caracasi Guadalupe római katolikus kápolnában ökumenikus istentiszteleten prédikált dr. Domjár. János magyar protestáns lelkész, valamint misét celebrált N. Delgado caracasi római katolikus püspök. * Tavaly ünnepelte fél évszázados jubileumát az Első Magyar Baptista Templom Sao Paulóban. Az ünnepségen készült felvételeket Monori Helena tanárnő küldte el szerkesztőségünknek. GOMBÁS MIHÁLY (Budapesten született 1952. február 14-én, anyja neve: Bíró Angéla) édesanyjával ment külföldre, az USA-ban telepedtek le, iskoláját St. Clair Ligonier-ben (PA) végezte. Utoljára 1973-ban írt. Nagyanyja is az USA-ban Mária Svanda, P.O. Box 303 Woodside, Ny. 11377) ő talán ismeri a keresett jelenlegi tartózkodási helyét. Gombás Mihályt édesapja keresi Budapestről HERMAN LÁSZLÓNÉT (leányneve: PÁZMÁN ILONA), aki Jászjákóhalmán vagy annak környékén született 1924 körül, keresi Boross Gyuláné (Pólyák Eleonóra) az USA-ból. A keresett és a kerestető utoljára 1965-ben Budapesten találkozott. HALÁSZ ERNŐ (Budapesten született 1924. március 15-én, anyja neve: Briczki Erzsébet) 1956-ban távozott külföldre. Életjelt soha nem adott magáról. Keresi felesége fia és unokája Budapestről. SZALAI GYŐZŐ JÁNOS (Szombathelyen született 1950. augusztus 18-án, anyja neve: Schnitzer Magdolna) 1967- ben külföldre távozott. 1974-ben írt utoljára, akkor Ausztráliában élt, címe: 1/138 Edgecliff Road, Sydney, N.S.W. Keresik szülei Szombathelyről. VASI ISTVÁN (Szabolcson született 1883-ban, anyja neve: Ónodi Márta) és VASI JÁNOS (Szabolcson született 1892-ben, anyja neve: Ónodi Márta) leszármazottait keresi Tiszabercelen élő rokonuk, Kovács Béla. A kerestető úgy tudja, hogy rokonai Trentonban telepedtek le és éltek halálukig, leszármazottaik is feltehetően Trentonban élnek. MARKOVICS IGNÁCNÉ, született POTOSNYÁK BORBÁLA családjával (férje és két leánya: Relli 1931-es és Márta 1933-as születésű) 1937—38-ban Amerikába vándorolt ki. Jelenlegi életkora kb. 70 év. Keresi Beregszászról testvérhúga, aki a család bármely tagjával boldogan venné fel a kapcsolatot. TOLNAI ENDRÉT keresi ifjúkori ismerőse, Baranyai Rozália Budapestről. A keresett 1909-ben született, 1937—38 óta él külföldön. 1939—40-ben írt utoljára a kerestetőnek, akkor Algírban az idegenlégióban szolgált. NÁNAI ISTVÁN (Budapesten született 1945. június 26-án, anyja neve: Varga Irma) 1956 novemberében távozott külföldre, Svájcban (Hornhaldestr. 1. 8802 Kilchberg) telepedett le. Utoljára 1979. márciusában írt Zürichből Budapesten lakó édesanyjának, aki ezúton keresi. KŐVÁRY KÁLMÁNT keresi Dónál McQuillan Dundalkból. A keresett Budapesten született 1908—18 között. Végzettsége: jogi doktor. 1948-ban érkezett Írországba, ahonnan 1957 után az USA- ba költözött, feltehetően ma is ott él. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905. él, (címe: Emma 1
