Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-01 / 9. szám

A Magyarok Világszövetsége már postázta honfitársainknak az Utazás Magyarországon cí­mű honismereti sorozat hetedik kötetét. Rendre érkeznek a köszönő levelek, amelyeknek lénye­gét Joseph Tasnády Zürichben (Svájc) élő hon­fitársunk foglalta össze. Leveléből idézünk: „Az alapos írói felkészültséggel, fáradságos kutató­munkával összeállított füzetek tartalma helyes megvilágításban mutatja be az öt kontinensen szétszórtan, idegen környezetben élő új magyar generáció fiatalságának nemzetünk kimagasló alakjait, történelmi szerepüket, nevezetes táj­egységeinket, történelmi városainkat, de bepil­lantást nyerhetünk irodalmi értékeink örökérté­kű műveibe is. Érezhető az is, hogy a múltunkba való visszapillantás az idősebb honfitársakban az esetleg meglazult nemzeti együttérzés gyökereit erősíti és a régi hazához közelebb hozza. Rövi­den: a felejthetetlen tájegységeink és az idevo­natkozó kultúrtörténeti eseményeink iránt érdek­lődők számára minden füzet elkerülhetetlen al­kalmat nyújt egy nyugodt »-hazapillantásra«, mert a füzetekben felsorolt történelmi, kulturá­lis és földrajzi adatok és események hozzánk szólnak, hiszen él bennünk egy magasabb rendű igény a megelevenítés mécseinek kiolthatatlan ébrentartására.” * öt külföldi ösztöndíjas levelét közli a Refor­mátusok Lapja. Bázelből (Svájc) Lenkey István, Bethelből (NSZK) Németh Dávid és Tatai Ist­ván, Princetonból (USA), ifj. Kocsis Attila, Chi­cagóból (USA) Bória Zoltán számol be tanulmá­nyairól, eredményeiről. Ifj. Kocsis Attila írja: „Hamza András lelkipásztor, a mindenkori prin­­cetoni diákok .atyja’ mindig hasznos tanácsokkal lát el. Nyári szabadságom alatt ér. is szolgálhat­tam gyülekezetében. Az istentiszteletek idejére szinte otthon érezhettem magam.” tfc A Bartók-jubileum során négynapos zenei fesztivált rendeztek a princetoni (USA) West­minster Choir College-ban; előadások hangzottak el Bartók Béla életéről, munkásságáról és zene­oktatói módszereiről. Műveit külföldön élő ma­gyar művészek és a College ének- és zenekara tolmácsolták. * Wass Sándorról írt cikket a Magyar Nemzet­ben akadémiai tagságának 120. évfordulóján, „író, tudós, aranyásó” címmel dr. Dojcsák Győ­ző ny. egyetemi tanár. Egyebek közt ezt írta: „Tennünk kell azért, hogy a feledés ne borítsa be végleg az emlékét annak a kiváló férfiúnak, akit Kossuth küldött Amerikába, egyrészt azért, hogy a független magyar kormány elismerését kérje, másrészt pedig, hogy fegyvereket és hajó­kat szerezzen a szabadságharc megsegítésére. New Yorkban szerzett is egy hajórakomány fegyvert, amit útnak indított az Adria felé, aztán sikeresen tárgyalt a hajók ügyében is, amelye­ket a Karib-szigetek között akartak összegyűj­teni és az Amazonas torkolatvidékéről útbaindí­tani ugyancsak az Adriára. Ott derült ki, hogy a tervet valaki elárulta és akkor kezdődött mene­külése a világ legnagyobb dzsungelén keresztül az Orinoco felé, hogy lerongyolódva, betegen, éhezve Caracasba érkezzen, ahol megtudta, hogy fegyverszállítmánya az osztrákok kezére került és a szabadságharc is elbukott. Mint száműzött 1849 novemberében jutott vissza New Yorkba, ahol mindent elkövetett az utána érkező mene-22 kültek fogadásának előkészítése érdekében. Vál­tozatos, mozgalmas életének 1879. március 20-án vetett véget a halál, amely annyit kerülgette ka­landos útjain. A Kerepesi úti temetőbe temet­ték, de síremlékét már nem sikerült megtalál­nom” — írta dr. Dojcsák Győző a Magyar Nem­zetben. * Egyedi Béla Kanadában élő honfitársunk, aki egyszemélyben író, költő, műfordító, vers-gra­fikák szerzője, kiváló fotóriporter „Kanada — 30 éve” címen kiállítást rendezett, amelyen az itt közölt képe is szerepelt. A Reformátusók Lapja riportban számolt be Caracasból (Venezuela) a református és katoli­kus egyház együttműködéséről. A caracasi Gua­dalupe római katolikus kápolnában ökumenikus istentiszteleten prédikált dr. Domjár. János ma­gyar protestáns lelkész, valamint misét celebrált N. Delgado caracasi római katolikus püspök. * Tavaly ünnepelte fél évszázados jubi­leumát az Első Magyar Baptista Templom Sao Pau­­lóban. Az ünnepsé­gen készült felvéte­leket Monori Hele­na tanárnő küldte el szerkesztősé­günknek. GOMBÁS MIHÁLY (Budapesten született 1952. február 14-én, anyja neve: Bíró An­géla) édesanyjával ment külföldre, az USA-ban telepedtek le, iskoláját St. Clair Ligonier-ben (PA) végezte. Utoljára 1973-ban írt. Nagy­anyja is az USA-ban Mária Svanda, P.O. Box 303 Woodside, Ny. 11377) ő talán ismeri a keresett jelenlegi tartózkodási helyét. Gombás Mihályt édesapja keresi Budapestről HERMAN LÁSZLÓNÉT (leányneve: PÁZMÁN ILONA), aki Jászjákóhalmán vagy annak környékén született 1924 körül, keresi Boross Gyuláné (Pólyák Eleonóra) az USA-ból. A keresett és a kerestető utoljára 1965-ben Budapesten találkozott. HALÁSZ ERNŐ (Budapesten szüle­tett 1924. március 15-én, anyja neve: Briczki Erzsébet) 1956-ban távozott kül­földre. Életjelt soha nem adott magáról. Keresi felesége fia és unokája Buda­pestről. SZALAI GYŐZŐ JÁNOS (Szombat­helyen született 1950. augusztus 18-án, anyja neve: Schnitzer Magdolna) 1967- ben külföldre távozott. 1974-ben írt utoljára, akkor Ausztráliában élt, címe: 1/138 Edgecliff Road, Sydney, N.S.W. Keresik szülei Szombathelyről. VASI ISTVÁN (Szabolcson született 1883-ban, anyja neve: Ónodi Márta) és VASI JÁNOS (Szabolcson született 1892-ben, anyja neve: Ónodi Márta) le­­származottait keresi Tiszabercelen élő rokonuk, Kovács Béla. A kerestető úgy tudja, hogy rokonai Trentonban tele­pedtek le és éltek halálukig, leszárma­zottaik is feltehetően Trentonban élnek. MARKOVICS IGNÁCNÉ, született POTOSNYÁK BORBÁLA családjával (férje és két leánya: Relli 1931-es és Márta 1933-as születésű) 1937—38-ban Amerikába vándorolt ki. Jelenlegi élet­kora kb. 70 év. Keresi Beregszászról testvérhúga, aki a család bármely tag­jával boldogan venné fel a kapcsolatot. TOLNAI ENDRÉT keresi ifjúkori is­merőse, Baranyai Rozália Budapestről. A keresett 1909-ben született, 1937—38 óta él külföldön. 1939—40-ben írt utol­jára a kerestetőnek, akkor Algírban az idegenlégióban szolgált. NÁNAI ISTVÁN (Budapesten szüle­tett 1945. június 26-án, anyja neve: Varga Irma) 1956 novemberében távo­zott külföldre, Svájcban (Hornhaldestr. 1. 8802 Kilchberg) telepedett le. Utoljá­ra 1979. márciusában írt Zürichből Bu­dapesten lakó édesanyjának, aki ezúton keresi. KŐVÁRY KÁLMÁNT keresi Dónál McQuillan Dundalkból. A keresett Bu­dapesten született 1908—18 között. Vég­zettsége: jogi doktor. 1948-ban érkezett Írországba, ahonnan 1957 után az USA- ba költözött, feltehetően ma is ott él. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik is­merik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MA­GYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE kész­séggel továbbítja leveleiket a kereste­­tőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁG­SZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905. él, (címe: Emma 1

Next

/
Thumbnails
Contents