Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 9. szám
AGACSKA ÍRTA: CSUKÁS ISTVÁN RENDEZTE: TÍMÁR BÉLA SZEREPLŐK: ÁGACSKA---------PEREMARTONI KRISZTINA BERCI BÉKA---------TÍMÁR BÉLA PÖSZE EGÉR---------HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ DANI KACSA---------MÁRTON ANDRÁS FESTŐ---------KOLTAI JÁNOS A festő a műtermében együtt játszik a barátaival. Különös varázslatok után megelevenedik egy történet a békák és a kacsák háborújáról, amelybe véletlenül belecsöppen a hencegő Pösze Egér és Ágacska, akit egy vihar lesodort az öreg tölgyfáról. Barátságot kötnek egymással, és bár mindegyikük rossz véleménnyel van az Emberről, mégis felkeresik őt. Az Ember szeretettel fogadja őket, meggyógyítja Dani Kacsa kancsalságát, pótolja Pösze Egér fogát, meggyógyítja Berci Békát, és Ágacskát is hasznos tanácsokkal látja el. A négy jópajtás barátjává fogadja az Embert. BESZÉLGETÉS TÍMÁR BÉLÁVAL, — Tímár Béla színművész, a Magyarok Világszövetsége szervezésében jó néhányszor fellépett már az Európában élő magyarok előtt. Mit jelentettek az ön számára ezek a találkozások külföldön élő honfitársainkkal? Azért kérdezem ezt, mert hiszen, ön mindössze 34 éves. — Minden esetben nagy és megtisztelő feladatnak éreztem. 1945- ben még nem éltem, 1956 eseményeit gyerekként éltem át vidéken, tehát a diaszpóra számomra ismeretlen összetételű közönség. Olykor egyetlen közös tulajdonságuk, hogy mélyebben, másképpen élik át magyarságukat, mint mi idehaza. Ez volt eddig számomra a legnagyobb tapasztalat. Akár verset mondok, akár énekelek, mindig érzem, hogy a magyar szó, a szépen megszólaltatott magyar nyelv, mint híd feszül közöttünk, ívelve. Azt éreztem, ők úgy látnak engem, mintha az arcomra, ruhámra, cipőmre rá lenne tapadva „valami”, ami magyar, talán a levegő és szavaimnak, mintha ritkán kóstolt íze volna számukra. Ügy hiszem, ez az, ami összeköt bennünket tekintet nélkül korra, vallásra, világszemléletre. — Pályája a főiskola elvégzése óta a Madách Színházban töretlenül ível. Talán csak filmben látjuk kevesebbet. — Békéscsabán és Gyulán nevelkedtem, ott végeztem iskoláimat, állandóan a színházak körül lebzseltem. Mégis inkább tanár szerettem volna lenni, vonzott a Az öt jóbarát: Érzek édes meleget Szívemben a szeretet azt dúdolja, azt dalolja hogy milyen jó veletek Ha megleli a társát elönti a vidámság azt dúdolja, azt dalolja nincs szebb, mint a barátság FOTO: GABOR VIKTOR AZ ÁGACSKA RENDEZŐJÉVEL pedagógusi pálya. Aztán mégis színész lettem és diplomásként nyomban igen megtisztelő feladatokat kaptam. Első szerepemben Shaw Candida-jában Dómján Edit és Mensáros László partnere lehettem. Hihetetlenül sokat tanultam tőlük. Aztán egymást követően jöttek a szerepek, és ha a színház sokat foglalkoztatja a színészt, akkor nem marad idő filmezésre. Én pedig még nyáron is játszom a szabadtéri előadásokon. — Legutóbb pedig Csukás István Ágacska című zenés gyermekdarabját rendezte a Játékszínben ... — Egyik legnagyobb vágyam teljesült ezáltal. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy nem elég jók a gyermekeknek készült színielőadások. Túlságosan didaktikusak, „szájbarágósak”. Én másfajta gyermekszínházat képzelek el, olyat, amelyik „kis-felnőttnek” tekinti a gyereket; amely játszva, szórakoztatva nevel, amely működteti a gyermekek hallatlanul éles asszociációs képességét. Csukás Istvánban nagyszerű partnerre találtam e célok megvalósításához. És a gyermekeim is szinte beleszóltak a darab rendezésébe. Sokat játszom velük és látom, hogy a fantáziájuk színesebb, mozgékonyabb, mint a felnőtteké. Ez még felszabadultabb játékot engedélyez a színpadon. Az Ágacska már az ötvenedik előadás felé közelít, jegyet hónapokra előre is alig lehet kapni. — A hazai színikritika elismeréssel fogadta az Ágacskát. De vajon Tímár Béla legfőbb kritikusai, a gyermekei mit szóltak hozzá? ■— A kisfiam kilencszer látta, már gondolkoztam rajta, hogy kitiltom a színházból. Ugyanis az egész óvoda ezt játssza már, és hát ő viszi a prímet, mert hogy a fiam ... Mondtam is neki, legalább annyit hencegsz már, mint a darabbeli Pösze egér! LINTNER SÁNDOR 21
