Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
cLubuilliiS LATTA MAR? A „Kástu" Szalofőn FOTÖ: BOROS JENŐ A Vas megyébe érkező, népi emlékek iránt érdeklődő vendégek ma már nem csupán a szombathelyi falumúzeumban tanulmányozhatják a paraszti élet egybegyűjtve megőrzött tárgyi emlékeit, hanem a jugoszláv határszéli dombvidéken, a műemléki védettségű Szalafő községben is. A falu, amely Körmendről vagy Szentgotthárdról — Öriszentpétert érintve — közelíthető meg, dombtetőkre épült házcsoportokból áll. Ezeréves e településszerkezet. A honfoglalás után a nyugati határt védő őrök lakható, művelhető területet irtottak maguknak az itteni erdőrengetegben, a víz mosta, mocsaras völgyek fölött. Ezeken az erdő védte irtásokon azután házat emeltek a ledöntött fákból, s ahogy a család nőtt, egyre több lakó és melléképületet húztak föl. Az évszázadokon át megmaradt „szer”-ekben ma tíz-tizenöt ház található. A szerek többsége nevében is megőrizte a hajdan letelepült családokat, így a környéken, Öriszentpéteren a Siska-szer, a Baksa-szer. Szalafőn a Pityerszeren ránk maradt épületegyüttesben rendezték be az Őrségi Néprajzi Múzeumot, (a házak egyikének még lakója is van). Az eredeti helyükön meghagyott épületek közt az U alakban épült, úgynevezett kerített ház a múlt számos, ma már ritkán fellelhető vonását őrzi. A mindennapi életet a gazdálkodás fogta egységbe. A konyhában, ahonnan csak az ajtón át távozott a füst, nemcsak főztek, étkeztek, hanem a téli szerszám ja vitást, kosárfonást is elvégezték. Sőt, a férfiak itt, a nők a kamrában aludtak, s nagycsalád lévén, egy-egy ilyen házban tízen-tizenöten is laktak. Kizárólag fából építkeztek, s sárral tapasztott boronafalak fölé zsúpból (rozsszalmából) emeltek fődéit. A famegmunkálás mesterei voltak: maguk ácsoltak asztalt, ágyat, ládát, faragóművészetükről a házoromzatok, a boronavégek díszítései tanúskodnak. Az építkezéshez kiásott föld helyén összegyűlt a víz, s e mesterséges tárolóból — tókából — merítettek itatásra, mosásra, esetleg tűz oltására. Az egyik tóka mellett emeletes faépület látható, a hazánkban egyetlen épségben maradt kétszintes „kástú”, amely alpesi tájakon honos, s erre a vidékre szlovén, stájer közvetítéssel jutott el. Alsó részében hombárok, hordók őrizték a termést, a nyitott színben a szekeret, az ekét, a boronát tartották. Felső szintjén rudakon lógott a sonka, a szalonna. Furfangos zárószerkezetet szereltek ajtajára; főznivalóért — hajdináért, babért — is csak a családfő nyithatott be ide, asszony soha. A századvégen az állattartás, később a fakitermelés lendített a szalafőiek életén. A bővülő gazdaság nyomán nyitottabb téglaházak készültek, a nagycsaládok szétoszlottak. A korábbi századok életébe már csak a megőrzött emlékek segítenek bepillantani Szalafőn — hazai ritkaságként —, az eredeti környezetbe. SOÖS KALMAN KÖNYVESPOLC Ántologíd de la poesíd húngdrd A magyar költészetet első ízben mutatjuk be spanyolul a kezdetektől napjaink derékhadáig ebben az antológiában, amelyet a Corvina Kiadó az UNESCO Reprezentatív Művek sorozatában jelentetett meg. (A válogatás, nyersfordítások, a bevezető tanulmány és a jegyzetek Tóth Éva munkája.) Az antológia 68 szerző 230 versét (több, mint 8500 sort) tartalmazza. A fordításban kiváló kubai költők működtek közre, s tiszteletadásul bekerült korunk egyik legnagyobb költőjének, Pablo Nerudának egy fordítása is. Nem könnyű vállalkozás egy olyan nép költészetét spanyolul bemutatni, amelynek hazája távol esik Latin- Amerikától, hát még ha a nyelve is olyan messze van a spanyoltól, mint a magyar. A földrajzi távolságból ellentétes előjelű jelenségek következhetnek: ami távoli, idegennek, különösnek, egzotikusnak és vonzónak tűnhet fel egyidejűleg, a távolság pedig áthidalható a történeti fejlődés párhuzamaival, a történeti kulturális kapcsolatokkal. A Magyarország és a hispán világ közötti kapcsolatok sem szorosak, sem bőségesek nem voltak. Magyarország mint valami távoli, mesés birodalom szinonimája szerepel a Romanceroban, akárcsak Lope de Vega majdnem tucatnyi drámájában. Ez — noha Magyarország és Spanyolország abban az időben ugyanannak a Habsburgbirodalomnak volt a része — minden történetiséget nélkülöz. Minden bizonyai Garcilaso de la Vega az első spanyol költő, aki a Dunát, „az isteni folyamot” magasztalja, de a száműzetésének színhelyén élő népre nem fordít több figyelmet, mint Ovidius a barbárokra Tomiban. A Habsburgok által levert 1848—49-es forradalom és szabadságharc ráirányította a figyelmet Magyarországra (emigránsaiból Kubába is jutott), s Kubában fordítják először spanyolra Petőfit, akit Jósé Marti együtt emleget Munkácsival és Liszttel. Magyarország azonban Pablo Neruda enciklopédikus költészetében nyerte el jogait először spanyolul s ma már állíthatjuk, hogy Petőfi és József Attila neve nem cseng ismeretlenül a spanyol nyelvű olvasó számára. Remélhetőleg a nemrégiben kiadott Madách és Ady is hamarosan csatlakozik hozzájuk. Természetesen igyekeztünk felmutatni a tanulmányokban is, a válogatásban is a szórványos kapcsolatokat, a hangsúlyt azonban a magyar lírának, a magyar irodalom uralkodó műfajának történeti folyamatosságára, a nemzeti tudat és a világirodalmi színvonal egyidejű jelenlétére helyeztük. TÓTH ÉVA Egy érdekes adat Rubik Ernő, a bűvös kocka feltalálója szerkesztésében megjelent kötetből. „Ha valaki másodpercenként egy tekerést végezne, és így a kockán vaktában mindig más mintát hozna létre, a 43 252003 274489 856000 lehetőség megvalósítása 1400 évmilliárdig tartana. Ez alatt egyszer így kiáltana fel a fáradhatatlan tekergető: »Elértem a célt, megvalósítottam a rendet!« De az egész univerzum, az atomok, a csillagok mindössze 14 milliárd évesek. Véletlen tekergetéssel a kocka nem rendezhető.” A 200 oldalas, több tanulmányt, elemzést tartalmazó, fehér-fekete és színes ábrákkal, sőt karikatúrákkal is illusztrált könyv előszavában David Singmaster, londoni professzor — aki szerint a kocka valószínűleg a legnevelőbb hatású játékszer, amit ember valaha is kitalált —, a többi közt azt firtatja, hogy miért olyan népszerű Rubik Ernő kockája. Miért járulhattak hozzá tulajdonságai olyannyira roppant vonzóerejéhez, hogy a „Rubik-kocka” címszó szerepel az Oxford English Dictionary új kiadásában, a New York-i Museum of Modern Art a kockát felvette építészeti és design-gyűjteményébe, több ízben részesült „Az év játéka” kitüntetésben és így tovább. Mint írja: „Van, akit a kocka szerkezete bűvöl el, másokat alakjának és a színeiből kialakuló mintáknak az esztétikai élvezete, vagy az az öröm, amit a lapok forgatásának harmonikus mozdulatai szereznek. Sokakat a megoldás nehézségével járó szellemi erőfeszítés vonz, az ebben rejlő matematikai problémák szépsége és érdekessége köt le, másokat az, hogy versenghetnek; vagy azok a további lehetőségek, amelyeket a kocka problémáinak megoldása felvet bennük. Mindegyikük megtalálja benne azt, ami a számára a legvarázslatosabb.” És mit mond a szerző a cikkében a hallatlan népszerűségről, az óriási nemzetközi visszhangról? — Elképzelni sem tudtam. Még ma is alig hihető számomra. — h — 56
