Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

az 1920-as évek végéig, xj festőies fényképezést magas szinten művelő fotósok, valamint az első világháború — nemegyszer névtelen — fotóriporterei. (Pécsi József, Kerny István, Feledi Dezső, illetve Jelfy Gyula, Vydarány Iván, és az ismeretlenek.) Az első világháború nagy hatással volt a fényképezés alakulására is: a szenvedésnek, a csúnyának, a rútnak az ábrázolási témák körébe való bevonása kitágította a látásmódot. Változást hozott a technikai fejlődés, a kisgépek feltalálása, amelyek rövidebb gyújtótávolságú lencséikkel észrevették mindazt, ami addig a szem számára láthatatlan volt: az anyag, a faktúra szépségét.

Két nagy fotóművész, Moholy-Nagy László és Munkácsi Márton új témákat, ábrázolási módokat, műfajokat hozott létre: a fénnyel való alakítást (Árnyékok, illetve Bérház), a fotogramot (Önarckép), a montázst (Vigyázzunk a gyerekekre), a karikatúrát (Sokorópátkái Szabó István). Ehhez az avantgarde irányzathoz kapcsolódott Kassák Lajos és Hevesy Iván (Politikai fotómontázs, illetve Futurit pohár).

Az 1920-as évek végétől a társadalmi-politikai helyzettel szoros összefonódásban a fotósok világlátásának megfelelően kettévált a magyar fotóművészet. Egyesek, mint például Kassák Lajos Munkakörének tagjai, rajtuk kívül Escher Károly, Kálmán Kata, Sugár Kata a világgazdasági válság sújtotta Magyarország kétkezi munkásainak, szegényeinek nyomorát, mindennapjait örökítették meg megrázó erővel. Mások, a ..gyöngyös-bokrétás” Magyarország fényben fürdő tájait, népviseletbe öltözött parasztasszonyait ábrázolták artisztikus, ragyogó fényjátékkal. (Balogh Rudolf, Vadas Ernő, Csörgeő Tibor.)

A felszabadulás után egy ideig a fényképezéstől, akárcsak a képzőművészettől az aktuális politikai gyakorlat szolgálatát várták. E korszak fényképészei elsősorban az ember és a táj harmonikus kapcsolatára, a fizikai munka, az újjáépítés nehéz, de felemelő erejére összpontosították figyelmüket. E korszakban a fotózás műfaji követelményeit figyelembe vevő művészi alkotásokat készített Berekméri Zoltán, Horling Róbert, Járai Rudolf, Vámos László.

A legtöbb vitát a kiállítás befejező szakasza, a hetvenes évek művészetének bemutatása keltette. A fiatal fotósok látásmódja és a megvalósítás eszközei erősen eltérnek a korábbi generációkétól, a szándékosan életlen, a bemozdult, a modern képzőművészet törekvéseihez közelítő, semmilyen tabut nem ismerő felvételek erősen megosztják a közönséget. Újszerűségükkel mindannyiunk számára emlékezetesek maradnak Timár Péter, Vető János, Kerekes Gábor, Schmall Károly felvételei.

E. CSORBA CSILLA

39