Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

1. A királyi palota Budapesten

2. A Vencel tér Prágában

3. Klasszicista stílusú a bécsi Parlament

4. Pöstyénfürdő, a középosztály kedvelt üdülőhelye

5. Katonazenekar a bécsi Fráterban

6. A bécsi polgárok köszöntik a császárt

7. Az Osztrák-Magyar Lloyd épülete Triesztben

SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI

7

re zárva tartották, ám a szükségállapot-paragrafus értelmében elkormányozgatták parlament nélkül is. S „valahányszor már az abszolutizmusnak tapsolt mindenki, a Korona elrendelte, hogy újra vissza kell térni az alkotmányos kormányzáshoz”.

Roppant ellentétek feszültek a Monarchia gazdasági-társadalmi rendszerében is. A kapitalizmus felvirágzása ellenére fennmaradt a nagy hatalmú arisztokrácia, fél megyényi latifundiumokkal, az ispánok és cselédek hadával. Fennmaradt a katolikus egyház szellemi és an^igi birtokállománya, politikai befolyása, Magyarországon pedig a dzsentri közigazgatási uralma. A villanyfényes világvárosok, Bécs, Budapest, Prága háta mögött, a híres egyetemek, klinikák, a nagy áruházak, az autóforgalom és a vasútközlekedés mellett évszázados mozdulatlanságban, elnyomatásban maradtak fenn a galíciai, a bukovinai, a felvidéki, az erdélyi, a dalmáciai falvak ezrei, a földtelenek, a nincstelenek, a nyomorra vagy kivándorlásra kárhoztatottak millióival.

A Monarchia legtöbb ellentétét a nemzetiségi kérdés okozta. A két uralkodó nemzet közül is az osztrák—német előnyösebb helyzetben, gazdasági fölényben volt a magyarral szemben. Ausztria 15 tartományának volt némi autonómiája, a legtöbb kedvezménnyel a lengyelek, a legjobb gazdasági pozícióval a csehek büszkélkedhettek, de ők is alá voltak vetve az osztrák hegemóniának. A magyar uralkodó osztály 1868-ban kiegyezett a horváttal: Horvátország belügyeiben autonómiát, országgyűlést kapott, bár Budapesttől függött. A többi nemzet ennyi kedvezményben sem részesült, velük szemben erősebb politikai és kulturális elnyomás érvényesült. A Monarchia struktúráját tehát az abszolutizmus és a feudalizmus hatalmi erődéinek fennmaradása mellett a nemzetek hierarchikus függésrendszere jellemezte. Ez módot adott az „oszd meg és uralkodj” kormányzati elv gyakorlati alkalmazására. Ennek ellenére, a nemzeti ellentétek robbanóanyaga kezdettől aláaknázta a dualista Monarchia szilárdnak látszó épületét.

Felvetődött persze a kiegyezéskor, és utána is a nemzeti struktúrának megfelelő föderatív berendezés terve is. 1871-ben a Hohenwart-kormány elő is készítette a cseh kiegyezést, Csehország egyenrangú államrésszé emelését, a trializmust. Ezt azonban a vezető osztrák és magyar körök — meg Bismarck német kancellár — együttes erővel meghiúsították.

Ez a soknemzetiségű, sokarcú birodalom a történelem kísérleti laboratóriuma lehetett volna, ha a nemzeti és népelnyomáshoz ragaszkodó vezetői minden érdemleges kísérletet meg nem akadályoztak volna — mindaddig, amíg az egész fel nem robbant.

hanak Péter

25