Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

AMERIKAI

MAGYAR ÜNNEPSÉG

A New York-i magyarság megünnepelte az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját. A közönség zsúfolásig megtöltötte a városi egyetem Hunter College-ának 2500 személyes színháztermét. Az est ünnepi szónoka Fekete Gyula, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke volt.

Az összejövetelt személyesen és táviratilag számos amerikai politikus köszöntötte, köztük Charles H. Percy, az Egyesült Államok szenátusa külügyi bizottságának elnöke.

Az ünnepi megemlékezést — amelynek művészi programjában többek között a hétvégi magyar iskolák diákjai és amerikai magyar néptáncegyüttesek léptek fel — Kálmán László rendezte. Az ünnepségen jelen volt Kocziha Miklós, a Magyar Népköztársaság New York-i főkonzulja. «

Az egyházak életéből

Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek látogatást tett Szépvölgyi Zoltánnál, a Fővárosi Tanács elnökénél, aki Budapest gazdasági és kulturális fejlődéséről tájékoztatta dr. Lékai Lászlót.

*

Dr. Andrew Dóig, a skót egyház moderátora — a református egyház meghívására — hazánkba látogatott. Magyarországi programja során református egyházi intézményeket keresett fel, s találkozott a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vezetőivel is. A skót egyház vezetője ellátogatott az Állami Egyházügyi Hivatalba, ahol Miklós Imre államtitkárral és dr. Bartha Tibor református püspökkel folytatott eszmecserét a nukleáris háború elkerüléséről.- *

Negyven évvel ezelőtt — 1942. február 15-én — alakult meg a magyar református egyház Soli Deo Gloria (SDG) Kabay Márton-köre, amely a második világháború éveiben jelentős szerepet játszott a nemzeti ellenállási mozgalom létrejöttében. A kör megalakulásáról, máig tartó szellemi hatásáról beszélt dr. Tóth Károly püspök a Hazafias Népfront közelmúltban megtartott emlékülésén.

*

Stefan László kismartoni (Eisenstadt) megyéspüspök a közelmúltban hivatalos tájékoztatást kapott a római Szenttéavatási Kongregációtól, hogy megkezdődött Batthyány- Strattmann László boldoggá avatási ügye. (Batthyány 1931-ben hunyt el, hatvanegy éves korában. Kölöpcsényi birtokán kórházat alapított, s maga is szemműtétek ezreit végezte. A betegek a kórházban a kezelésen és teljes ellátáson kívül gyakran még az útiköltséget is megkapták.) A boldoggá avatási per előkészítését 1951-ben fejezte be a bécsi és a szombathelyi egyházmegye, a szombathelyi anyagot Ijjas József kalocsai érsek 1971-ben terjesztette a kongregációhoz, a bécsi egyházmegyei anyag 1981. márciusában került elő.

AZ MTA NEMZETKÖZI RENDEZVÉNYEI

Az 1982-es esztendőben 126 tudományos tanácskozást rendez a Magyar Tudományos Akadémia. Többségük külföldi szakemberek részvételével zajlik. Ezek közül az alábbiakban a jelentősebbeket soroljuk fel, a dátum mellett feltüntetve a szervező akadémiai intézet nevét is. Érdeklődő olvasóink e helyekre fordulhatnak információért. Az angolul közölt rendezvények hivatalos nyelve angol.

Neutrino ’82: Balatonfüred, jun. 14—19 (Központi Fizikai Kutatóintézet) — Legújabbkori műemlékek védelme: Budapest, június (Országos Műemlékvédelmi Bizottság) — American-Eastern European Chromatographic Symposium: Szeged, jún. 16— 18. (Szegedi Biológiai Kutató Központ) — Nemzetközi Rekultivációs Szeminárium: Gyöngyös, júl. 15—17. (MTA Talajtani Bizottság) — INHIGEO Szimpózium: Budapest, augusztus (MTA X. Osztály, Geokémiai Kutató Laboratórium) — Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság Vili. Kongresszusa: Budapest, aug. 16—21. (Történeleifrtudományi Intézet) — The Combation Institute Szimp. és a Kinetikai Katalízis pb-ülése: Budapest, aug. 18—22. (Központi Kémiai Kutatóintézet, MTA VII. Oszt.) — 22. Nemzetközi Koordinációs Kémiai Konferencia (ICCC): Budapest, aug. 23—27.) MTA VII. Oszt., Műszaki Kémiai Kutató Intézet) — Neurons and neuron assemblies symposium: Pécs, aug. 30.—szept. 1.) Pécsi Orvostudományi Egyetem, Semmelweis Orvostudományi Egyetem) — II. Nemzetközi Kézműves Ipartörténeti Szimp.: Veszprém, aug. 21—25.

(MTÄ II. Oszt.) — IV. Lumineszcencia Konf.: Szeged, aug. 25—29. (MTA III. Oszt.) — CEISAL Nemzetközi Konferencia: Budapest, aug. 23—27.

— International Training Course on Electrogenic Effects in Bioenergetics: Szeged, szept. 9—19. (Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézete) — „Az Anjouk Kelet-Közép-Európában" című konf.: Székesfehérvár, szept. 13—15. (MTA. I. Oszt.) — Pannónia Symposium on Mathematical Statistics: Visegrád, szept. 13—18. (MTA III. Oszt. Számítástechnikai Kutatóintézet), Defect Structures in Semiconductors: Budapest, szept. 13—17. (MTA III. Oszt. Műszaki Fizikai Kutatóintézet)

— European Muon Collaboration Main Meeting: Budapest, szeptember (Központi Fizikai Kutatóintézet)

— Pattern Recognition in Analytical

Chemistry: Mátrafüred, okt. 17—20. (MTA VII. Oszt., Analitikai Kémiai Bizottság) — Európa-kutatási kollokvium: Budapest, október (Közgazdaságtudományi Intézet) — International Conference on Cometary Exploration: Budapest, nov. 15—19. (Központi Fizikai Kutató Intézet) — Ethnographia Pannonica Szimp. : Nagykanizsa, ősszel (MTA Néprajzi Kutató Csoport) — Városodás-városfejlődés c. konferencia: Pécs, őszszel (MTA II. Oszt. Magyar Történelmi Társulat) —b—

Címlapunkon:

Kádár János meglátogatta a Belváros új létesítményeit

FOTO: MTI

Véleményem szerint...

Az utóbbi időben elég sokat olvashatunk a külföldi lapok hasábjain a „magyar csodáról”, valamiféle titokzatos képességünkről, amellyel „sajátos magyar modellt” teremtettünk és hatásos „gyógyírt” találtunk a világgazdaság „begyűrűző” válságai ellen. Ezek a vélekedések időnként arra a régi és nemegyszer látványosan kudarcba fulladó elvre emlékeztetnek, amely az Extra Hungáriám non est vita ... Magyarországon kívül nincs élet... jelmondatot hangoztatva rövidlátó nemzeti begubózásunkat jelezte vagy éppen okozta.

Csodák ugyanis nincsenek.

Különösen nincsenek gazdasági csodák. A történelmietlen és délibábos képzelgések birodalmába kell utalnunk azokat az állításokat, miszerint a magyar népnek örök tulajdonsága és csalhatatlan képessége, hogy mint hajdan a Meótisz ingoványában a csodaszarvas nyomába eredve, most is biztosan megtalálja a kivezető utat a huszadik század világgazdaságának az útvesztőjében. A csodákra hivatkozók a magyar nép sok évszázados, sőt, ezeréves megújuló képességét emlegetők szívesen hivatkoznak történelmünk kiemelkedő figuráira és eseményeire. Meg irodalmunk, szellemi életünk számos alkotására és megnyilvánulására, mintha ezek azt bizonyítanák, hogy a konkrét magyar államtól, hazától, országtól, néptől, nemzettől függetlenül létezne, létezhetne egy másik haza, egy másik nemzet is, amely államformától, társadalmi berendezkedéstől elvonatkoztatva hozza létre a gazdasági, kulturális értékeket és eredményeket.

Egyik tengerentúli történész barátommal évek óta levélcsatákat vívunk: hosszú oldalakon fejtegetjük egymásnak, mi a nemzet, kik a magyar nemzet tagjai. Röpködnek az érvek az óceán fölött, s teljességgel érthető, hogy mi, itt a létező Magyarországon, és azok a honfitársaim, akik már nem a szülőhazájukban laknak, hanem csak gyerekkoruk képzeletbeli Magyarországán élnek, önvizsgáló igazságkereséssel, önzetlen tárgyilagossággal és vívódó jövőféltéssel törekszünk a helyes válaszokra. Mert a válaszok megtalálása közös érdekünk.

Érdekünk, hogy tisztán lássunk, ne csak jelent, hanem múltat is.

Ne csak múltat, hanem jövőt is.

Mi a tisztánlátás és a tárgyilagos véleményformálás elsőrangú ismérve? Ragaszkodjunk a valósághoz. A tényékhez. A történelemhez. A történelemhez, amely naponta velünk van, naponta oktat és nevel bennünket. Még a hétköznapi események kapcsán is. Csupán egy ilyen „hétköznapi” esetet hadd említsek. A közelmúltban a Hazafias Népfront és a lyiagyar Hanglemezgyártó Vállalat közös kiadásban ismét megjelentette a Himnuszt és a Szózatot. Mondhatná bárki, ez teljesen rendjén van: időnként megjelenik a magyar irodalom két remeke, színészek előadásában, valamint Egressy Béni és Erkel Ferenc hangszerelésében, miért kellene erről különösebben sokat beszélni. Most azonban egyetlen mozzanatra illő nyitottsággal és okos értéssel kell felfigyelnünk. Mint ezt

a hazai lapok is megírták, a két vers énekelt szövege az elmúlt fél évszázad alatt sokat kopott, változott. Például a „Hozz rá víg esztendőt”, valamiféle tévesen értelmezett könynyebb énekelhetőség kedvéért „hozz reá’-vá torzult. Mondhatná bárki, mit számít a „rá’ vagy a „reá” közti különbség.

Ám nem szavakról, hanem elvekről beszélünk: a múltat, jelent állandó restaurátori gondossággal kell óvnunk a megmásításoktól, a tényekkel, a hagyományokkal nem egyező szemlélettől. Mert a szavak torzítását a tények, elvek hamis értelmezése is követheti.

A helyes értelmezés pedig mindig a lényeges kérdésekre adott válaszoktól függ. A hanglemezfelvétel irodalmi szerkesztője összehasonlította Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály költeményét, s csupán három közös szót talált bennük. Ezek pedig: magyar, haza, szabadság.

Mindez történelmi múlt? Irodalmi hagyomány? Igen. És mégis több ennél. Történelem, de jelen. Irodalom, de jövő. Mert az „áldjon vagy verjen” komor intése arról vall, hogy a 19. század elején és közepén még a vátesz költők sem láthatták előre a történelemnek ezt az elágazását, miszerint az ország területétől fizikai mivoltukban elrugaszkodók is hűségesek maradhatnak szellemi, erkölcsi és cselekvésbeli egységgel szülőhazájukhoz, ha annak valóságos életét legalább olyan magától értetődőnek tartják, mint azt, hogy anyanyelvűk magyar. Mert ha nem így volna, akkor a külföldön élő magyar hazafiak aligha énekelnék itthoni rokonaikhoz, barátaikhoz és ismerőseikhez méltó buzgósággal, hogy „Itt élned, halnod kell!”

Mert ebben a költői felszólításban a hangsúly az élned-en van. S hazájában él az is, aki szellemi alkotásait versét, festményét, találmányát, életművének sikerét büszkén vallja magyarnak, s örömmel tárja az ország és a nagyvilág értékelő közvéleménye elé.

És ezzel vissza is kanyarodhatunk a magyar „csodát” és magyar „modellt” emlegetők tévedésére: a „magyar”, a „haza”, a „szabadság” nem történelemfeletti fogalmak, csakis a korokból, a mindenkori világeseményekből magyarázhatóak. Mert hiszen kinek jutna eszébe most, a huszadik század utolsó negyedében ugyanazokat a politikai eszméket vagy netán gazdasági igényeket megfogalmazni, mint amelyek mondjuk Mátyás király idejében voltak korszerűek. A kor kérdéseire korszerű válaszokat kell adni.

Véleményem szerint ilyenkor tavasztájt, március 15. és április 4. évfordulóin tanulságos és hasznos eltöprengeni azon, hogy csodák nincsenek, még gazdasági csodák sem, csak munka van és szorgalom van. A nemzet, a haza sem elvont magasságokban lebegő Felhőkakukkvár, hanem létező államiság és szocialista módra alakított társadalmi életforma.

7