Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
MINDEN KAPCSOLATUNKAT MEG KELL TARTANUNK" A Magyarok Világszövetsége az elmúlt években, évtizedekben széles körű kapcsolatokat épített ki a külföldön működő magyar egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, személyiségekkel, tudósokkal, művészekkel, írókkal, a magyar nyelvű lapok, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőségével, magyar nyelvet tanító iskolákkal, egy-két ország esetében a nyelvtanítás érdekében a hivatalos szervekkel, állami főhatóságokkal is. Tavaly múlt tíz esztendeje, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvimozgalom és a Világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Azóta négy Anyanyel vi Konferenciát rendeztünk, a legutóbbit tavaly nyáron, Pécsett. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége több tankönyvet adott ki, és jó munkát végez módszertani folyóirata, a „Nyelvünk és Kultúránk ’. A Védnökség több esztendeje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben, a diákok nyári kollégiumát Sárospatakon, és a gyerekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Balatonnál. Már három alkalommal került sor a tánccsoportvezetők tanfolyamára Budapesten, s a külföldi magyar néptánccsoportok is háromszor mutatkoztak be idehaza. Mi is rendszeresen küldünk művészcsoportokat a nyugat-európai országokba. Néhány éve különféle értelmiségi csoportok találkozóinak, konferenciáinak a szervezésével tyővült tevékenységi körünk. Magyar, illetve magyar származású amerikai üzletemberek, közgazdászok, könyvtárosok tanácskoztak Budapesten, illetve katolikus és protestáns lelkészek egy-egy kisebb csoportjának rendeztünk találkozókat. Tiszteletben tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését A Világszövetség feladatainak 1982. évi meghatározásánál a már meglévő jó alapra építünk. Mindenekelőtt azt akarjuk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Másodszor, azt tartottuk szem előtt, hogy a nehezebbé váló nemzetközi viszonyok ne késztessenek minket visszahúzódásra. Minden kapcsolatunkat meg kell tartanunk, sőt, ha lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján szeretnénk idén a Világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, a különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonatkozik — legutóbbi elnökségi ülésünkön is volt szó erről — az ifjúságnál a cserkészekre. örvendetes, hogy a kapdr. Gosztonyi János főtitkár beszámolója FOTÖ: GÁBOR VIKTOR csolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi emberek és a cserkészvezetők is. Az elmúlt hónapokban kontaktusokat teremtettünk az Izraelben élő nagyszámú magyar zsidóság több képviselőjével. Fontos feladatunknak tekintjük a kapcsolatok továbbfejlesztését. Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Változatlanul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyarországot, legyenek jó állampolgárai befogadó országaiknak, tartsák meg azok törvényeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését. Ez nem is lehet másként. Amit mi az együttműködés feltételeként megszabtunk, s amit'a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt és ezen belül annak tudomásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét. A jövőben is mindenekelőtt azt nézzük a kapcsolatteremtésnél, ami összeköt bennünket: közös anyanyelvűnket, anyanyelvűnkre és hagyományainkra épülő kultúránkat, az egyforma érzelmeket keltő tárgyi és nem tárgyi emlékeinket. Több segítség a külföldi magyar egyesületeknek Több segítséget akiarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének teljes 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról: az egyesületek video-bazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodály-életrajzot, az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába ugyanis megemlékezést javasolunk Kodály Zoltán születése 100. évfordulójáról. Mellékeltük Kodály Zoltánnak a távol élő magyarokhoz intézett levelét, amely a Magyar Hírek 1961. november 15-i számában jelent meg. Ma is megható olvasni e levelet. A Kodály-évfordulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Kodály-kiadványát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát s ezt az egyesületek rendelkezésére bocsátjuk. Csatoltunk az anyaghoz egy részletes Arany János életrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Az egyesületi vezetők régi kívánságának kívánunk eleget tenni azzal, hogy szeptember első hetében néhány napos találkozót szervezünk számukra Budapesten. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége idén is megrendezi szokásos nyári akcióit. Meghirdettük a nyelvműveléssel egybekötött balatoni gyermeküdültetést, a diákok részére a sárospataki nyári kollégiumot és Debrecenben a pedagógus-továbbképző taniolyamot. A IV. Anyanyelvi Konferencia ajánlásait figyelembe véve kulturális szaktanfolyamot indítunk a klubműsorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó csoportok vezetőinek. A pedagógus továbbképzőn külön szekciót nyitunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és támogatásunkkal a szombathelyi Tanárképző Főiskolán levelező oktatási formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadjuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egyetem hallgatóinak egy csoportját nyári továbbképzésre. „Tisztelet a Szülőföldnek /" „Tisztelet a Szülőföldnek” címmel a Művelődési Minisztériummal közösen decemberben a Műcsarnokban megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, ,a népművészet, a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Máris nagy az érdeklődés, és reméljük, hogy a tárlat lehetőséget ad közgyűjteményeink gyarapítására, valamint értékes dokumentumokkal járul hozzá a művészeti hungarikák gyűjtéséhez. További értelmiségi találkozókat tervezünk bányamérnökökkel, észak-iamerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. A tanácskozás témája előzetes terveink szerint „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez”. Röviden szeretnék szólni kiadványainkról is. Évente huszonhat alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek. A Magyar Hírek olvasói minden évben megkapják a Világszövetség Kincses Kalendáriumát. Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Az elmúlt hónapban megjelent az „Utazás Magyarországon” című füzetsorozatunk utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 ezer példányban mutattuk be az egyes megyéket, városokat. Most új vállalkozásként s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen sorozatot indítunk „Néprajz mindenkinek” címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll. A Népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésében is. Magyarul tanulnak az unokák A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a külföldön élő magyarságnak ma már csak mintegy egy harmada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar”, azaz valamelyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második, illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségült szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanak, hosszabb-rövidebb ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják — Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt. Tárgyaltunk már ebben az ügyben, de nem könnyű egy ilyen terv megvalósítása. Az erőfeszítések eredményeként most reméljük, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az intézményt. A gyermekek és az unokák magyar tanulását más módon is elő kellene segítenünk. Például a jelenlegi nyugdíjrendelkezések szerint a nyugdíjas magyar állampolgárnak, ha külföldre távozik, a nyugdíját csak három hónapig folyósítják. Indokolt esetben természetesen kivételt lehet tenni. Mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek jobban megtanulják a magyar nyelvet, ha a nagymama, vagy a nagypapa velük van, kívánatos volna rendelkezéseinket kicsit rugalmassá tenni. Folyósíthatnánk a folyamatos nyugdíjat — természetesen forintban — mindazoknak a nagyszülőknek, akik nyugaton élő unokáikkal akarnak foglalkozni. 4
