Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
//Zene nélkül nincsen teljes ember // A KODÁLY EMLÉKBIZOTTSÁG FELHÍVÁSA Gondoltunk arra is, hogy hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segíteni s remélhetően a közeljövőben speciális programokat ajánlanak majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és harmadik nemzedék bár magyarul már nem, vagy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Hangsúlyozottabban kell támogatnunk a nyugati országokban működő magyar kultúrcsoportokat. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat és nemcsak a magyar származásúakat. Olyan tervet forgatunk a fejünkben, hogy kellő előkészítés után néhány év múlva meghirdetjük Budapesten a magyar népi együttesek, tánccsoportok reprezentatív bemutatkozását. Nemcsak azokra gondolunk, akik velünk kapcsolatban állanak, hanem az egyházak, cserkészek által a világ minden részében működtetett csoportokra is. Mindezzel a népek közötti barátság ügyét szolgálnánk, ha a hazai részvétel egyik feltétele az volna, hogy a befogadó országok népdal-, népzene-, vagy néptánc-kincséből is mutassanak be valamit. Szólni kell az idősebbekről is. Ezzel a réteggel is speciális módon kell foglalkozni az MVSZ-nek. Bennük egyre több a nosztalgia és a honvágy. Sokan haza szeretnének települni. Még többen vannak olyanok, főként Európában, s különösen a skandináv országokban, akik nem akarnak hazatelepülni, de nyugdíjas éveikből bizonyos időt, egy-két hónapot Magyarországon akarnak tölteni. Mivel ingatlant nem vásárolhatnak, arra gondoltunk, hogy a Világszövetség, vagy a Világszövetség támogatásával valamelyik más intézmény létrehozhatna olyan nyugdíjas otthonokat, penziókat, amelyek ezt az igényt kielégítenék. Egy ilyen vállalkozásnak természetesen van üzleti oldala is. Ugyanakkor legalábbis a Világszövetség szerint, ennek mindenekelőtt humánus tartalma van, mert a sok kínlódás között, ami az embert érheti, az egyik legkomiszabb a honvágy. Végezetül azt kérem, az Elnökség járuljon hozzá, hogy nevében két felhívást bocsássunk ki: az egyiket a világ magyarjaihoz a külföldi temetőkben nyugvó jeles magyarok sírjainak felkutatására, illetve gondozása érdekében; egy másik felhívásban hazánk lakosságához szólnánk, hogy akiknek a korábbi korok kivándorlásaira, emigrációira vonatkozó dokumentumértékű emlékek, levelek, más tárgyak vannak birtokában, azokat eredetiben vagy másolatban küldjék el nekünk, vagy bocsássák a múzeumok, gyűjtemények, levéltárak rendelkezésére. Előbbutóbb találnunk kell egy olyan országos intézményt, múzeumot, ahol gyűjtemény, kiállítás formájában mutatjuk be annak a másfél millió magyarnak azt útját, aki elment innen, muszájból vagy anélkül, de akiknek a dolgaival való törődés a Világszövetség alapvető feladata. Ez év december 16-án ünnepeljük Kodály Zoltán születésének századik évfordulóját. Alkotói és emberi nagysága előtti tiszteletadásra készül hazánk és a nagyvilág. Emlékezzünk rá mindenekelőtt mint a huszadik századi zene történetének kimagasló egyéniségére, aki Bartók Bélával együtt megteremtette és nemzetközi rangra emelte az új magyar zenét. Alkotásai a hangversenyek immár klasszikus darabjai a világ minden táját, s valahányszor felhangzanak, nemcsak szerzőjüknek, hanem hazájának a tekintélyét is öregbítik. Mert a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum, a Galántai és a Marosszéki táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto csakúgy, mint a Háry János és a Székelyfonó, vagy a kamaraművek, a dalok, a kórusok bármelyike félreismerhetetlenül a magyar népi, nemzeti hagyományokban gyökerezik, s ugyanakkor eltéphetetlen szálakkal kötődik Európához. Kodály művészete azért válhatott az egész emberiség egyetemes kincsévé, mert saját népe és kora igazságait fejezte ki egyéni módon. A század elején s a két világháború közt egy pusztulásra ítélt társadalom legjobbjainak gondolat- és érzésvilágát öntötte zenébe. Már 1905-ben felismerte a magyar népdal kettős arcát: hagyományőrző s egyben jövőt építő szerepét. Ezért vált egész életművének alapjává, gerincévé népzenekutató tevékenysége. Erre épült nagyszabású művelődéspolitikai-pedagógiai koncepciója is: a népzenén alapuló egységes és általános, nemzetközi színvonalú és hatású nemzeti zenekultúra megteremtése. Hazánk felszabadulása tette lehetővé eszméinek társadalmi méretű érvényesülését. A szocialista fejlődés útjára lépett ország szerencséjére több mint két évtizeden át folytathatta még tevékenységét, mint a szellemi megújulás egyik irányítója. Az évforduló arra is kötelez bennünket, hfogy jobban megismerjük, s a maga teljességében értékeljük sokrétű munkásságát. A művészetek történetében ritka az ilyen összetettségében is egy tömbből faragott életmű. Egységét nem csupán Kodály szintézist teremtő ereje, rendkívüli műveltséger széles látóköre biztosította, hanem mindenekelőtt elhivatottsága, népe iránti elkötelezettsége. És mert gondolkodásától idegen volt a szűkkeblű nacionalizmus, a kicsinyes provincializmus, eszméi világszerte egyre jobban terjednek napjainkban is. Ünnepeljük ezért születésének századik évfordulóján a kultúraszervező, közösségformáló művészt is Kodályban, aki küldetésének tekintette, hogy hazájában minél nagyobb tábort teremtsen az értékes művészetnek a világban pedig minél több hívet szerezzen a magyar kultúrának. Vállaljuk fenntartás nélkül meggyőződését, hogy „a zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza”, mert igaz, hogy „zene nélkül nincsen teljes ember”. Ünnepeljük hát az évfordulót azzal a felelősséggel, ami őt mindvégig áthatotta, mert így szolgálhatjuk legjobban törekvéseinek megvalósulását: hazánk javát „s az emberiség hőn óhajtott testvérré válását” Kodály Emlékbizottság Kodály Zoltán emlékhangversenyt rendeztek a Zeneakadémián, képünkön Kodály Zoltánné Péczely Sarolta fotö: molnár edit — mti MAGYAR MŰVÉSZEK AZ IDEI KODÁLY-HANGVERSENYEKEN A Nemzetközi Koncertigazgatóság a Magyar Zeneművészek Klubjában sajtótájékoztatón számolt be idei feladatairól, munkájáról. Orosz László igazgató elmondta, hogy a Kodálycentenárium alkalmából több mint 100 előadáson tolmácsolják az idén magyar művészek, együttesek a nagy mester műveit a világ legrangosabb zenei központjaiban, hangversenytermeiben, operaházaiban és zenei fesztiváljain. A Nemzetközi Koncertigazgatóság kiemelt feladatának tartja, hogy a Kodály Zoltán tiszteletére külföldön rendezendő rangos zenei eseményeken minél több kiváló magyar művész és együttes közreműködéséről gondoskodjon. Szeptemberben az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus Ferencsik János vezényletével Linzben; októberben a Debreceni Kodály Kórus Berlinben és a Szovjetunióban, decemberben az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara Fischer Ádám vezényletével Bécsben és Linzben ad hangversenyt. December közepén a Szlovák Filharmónia Oberfrank Géza vezényletével játszik Kodály-műveket Pozsonyban, Pöstyénben és Trencsénben. Ugyanabban az időszakban Doráti Antal vezényletével hangzik el Londonban a Budavári Te Deum és a Háry János — ez utóbbinak előadásában közreműködik: Tokody Ilona, Takács Klára és Polgár László. A londoni Royal Academy of Musicban a Győri Leánykar, valamint Lantos István és Perényi Miklós ad hangversenyt. Az idén — a Kodály-programokon kívül — sok országban tartanak magyar napokat-heteket zeneművészeink részvételével. A hamburgi magyar napokon Kocsis Zoltán és Erdélyi Miklós, valamint a Bakfark Consort, a svédországi magyar héten — augusztusban — a Délibáb Együttes és a Hajdú Táncegyüttes vendégszerepei; A magyar zene két hete elnevezésű franciaországi rendezvényeken és a lille-i fesztiválon az ELTE Bartók-kórusa, s a Camerata Hungarica és több szólista vendégszerepei. Sok neves külföldi művészt, együttest köszönthetünk az idén ’hazánkban. FOTÖ: VÁMOS LÁSZLÓ 5
