Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

Az MVSZ Elnöksége Cosztonyi János beszámolóját hallgatja

FOTO: NOVOTTA FERENC

lások is, amelyek együtt járnak a politikai egyensúly elvesztésével, s amely után egy-egy rendszernek csak arra van ereje, hogy fenntartsa önmagát. Néha talán arra sem. Vagyis nem képes a világgal azonnal széles fronton kapcsolatokat építeni, mert úgy érzi, hogy ránézve azok még kedvezőtlen következményekkel járhatnak. A konszolidálódási időszakban azonban egyre nagyobb mértékűvé válik a nyitás, a párbeszéd, és nem kell tartani a kapcsolatok növekedésétől, mert azok az adott államokat nagyobb mértékben erősítik, mint amennyi problémát, vagy nehézséget okoznak nekik. A kapcsolatok nemépítésének mindig sokkal nagyobb veszélyei vannak, mint a kapcsolatok építésének. A kapcsolatok nemépítése elszigetelt helyzetet jelent, és a mai világban az elszigetelt helyzet a legveszélyesebb.

Mivel az ország és a társadalom kiépítette nemzetközi kapcsolatait, az emigrációs politikában is sok új eltolódásnak és változásnak kellett bekövetkeznie, hiszen már természetessé váltak bizonyos kapcsolatok a nem magyar származásúakkal is, és a politikailag velünk egyet nem értő emberekkel is. Ez a békés együttélés és a békés együttműködés körülményeiből következett.

Természetesen erős és szilárd kapcsolatok jöhetnek létre azokkal, akik hajlandók ezeket a kapcsolatokat tartani, akik magyar származásúak a világ1 különböző országaiban, és akik lojálisak velünk. A szónak abban az értelmében, hogy bizonyos véleményeltéréseknek és nézetkülönbségeknek a tudomásulvételével ki tudjuk számítani egymás tevékenységét, reagálásait, és nem igyekszünk egymásnak ártani, sőt, ahol lehet, használni akarunk.

Nagy változások mentek végbe a fejlett országokban is, a jóléti társadalom állapotából átmentek a krízis állapotába. Ez természetesen nagyon sok problémát vet fel ezeknek az országoknak az életében, és a belső társadalmi, gazdasági cselekvési rendszerüknek a felülvizsgálatát követeli. Amikor erre sor kerül, ez érinti a külpolitikai kapcsolatokat is.

Ezek a nagy változások alakították ki a politikánkat, a kapcsolatok tartamát, formáját, jellegét, módszerét, és azt is, hogy kikkel, és milyen szervezetekkel léptünk kapcsolatba. Magában az emigrációban is felmerült az utóbbi időben az a koncepció, hogy sokan úgy érzik, ők az anyaország és a saját országuk között a közvetítők, a potenciális közvetítők. Ez teljesen egybevág azzal, amit mondtunk a hídelméletről. A külföldön élő magyar etnikumoknak a jelentőségét abban látjuk, hogy hidat építhetnek számunkra a különféle országokkal. Elsősorban természetesen azzal az országgal,

amelyben élnek, hiszen nekik van a legjobb lehetőségük arra, hogy mindkét kultúra, mindkét nyelv ismeretében közvetítsék egyik ország kultúráját a másikhoz, vagy tudományos eredményeket is közvetítsenek, sőt hasznos kapcsolatokat építsenek, mert aki magyar származású, és megfelelő súlya van a gazdasági életben, több helyismeret birtokában könnyebben tud kapcsolatokat építeni a magyar gazdasággal.

Jelenleg rendkívül nehéz és ellentmondásos a világhelyzet, és senki sem látja előre ennek a lehetséges fordulatait és változásait. Egyben biztosan nem lehet változás: benne élünk a világban, és kölcsönösen függünk egymástól, s teljesen nyilvánvaló, hogy az elzárkózás, vagy -a kapcsolatoktól való tartózkodás csak rosszra vezet. Mivel a helyzet nehéz, ellentmondásos, azért is kapcsolatokat kell építeni, mert a kapcsolatokon keresztül befolyásolni tudunk különböző erőket, amelyek talán a számunkra kedvezőtlen fejlemények ellen vannak. Esetleg azokat is befolyásolni tudjuk, akik a kedvezőtlen fejleményeknek az elindítói.

Ebben a nagyon megváltozott helyzetben újra végig kell gondolni mindent, hogy miként alakítsuk a Világszövetség politikáját, most már természetesen az emigráció képviselőinek bevonásával. Folytatnunk kell azokat a

kezdeményezéseket, amelyek jó eredményekkel jártak. Ezek közül kiemelem az Anyanyelvi Konferenciát. Rendkívül nagy hatást ért el, és valóban olyan kötőerővé vált a külföldön élő magyarok között és közöttünk, amelyet semmiféle politika nem adhatott.

Egy másik formát is megemlítek : találkozunk a szellemi élet vezető egyéniségeivel, vagy a különböző szakmák képviselőivel, például könyvtárosokkal, közgazdászokkal, orvosokkal, stb. Ebből a hazai társadalomnak is sereg előnye származik, túl azon, hogy a rokonok vagy a barátok kapcsolatot tarthatnak egymással. Megítélésünkhöz a világban a különféle országokban élő magyarok a dolog természeténél fogva nagyban hozzájárulnak.

A már kialakult jó módszereken kívül természetesen szükség van újakra is. Különösen ki szeretném emelni a műszaki tudományos fejlesztés szükségességét. Olyan összetételű elnökségünk van, amelyben nemcsak a szellemi, tudományos, kulturális élet kiválóságai foglalnak helyet, hanem amely éppen sokszínűségénél fogva képes arra, hogy ezekben a kérdésekben kezdeményezzen, új elgondolásokat alakítson ki és a Világszövetség ezen az alapon folytassa tovább a maga tevékenységét az ország és a külföldön élő magyarok javára.