Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
KÖNYVESPOLC LEMEZBEMUTATÓ „Maroknyi nép vagyunk Európában. De vagyunk, és nem voltunk. Petőfi azt mondta: »-Isten csodája, hogy áll még hazánk!« Illyés Gyula meg így fogalmazott: » ... ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek«. A költői túlzás sem rontja le az alapkérdés igazságát. Több mint ezer esztendeje lakjuk ezt a földet, s közel kilenc évszázada létezik a magyar állam.” E mondatokkal kezdődik a Magyar História sorozat legújabb kötete. Bakay Kornél, a szerző, a magyar állam alapításának bonyolult kérdéseit boncolgatja újszerű módszerével. Közismert, hogy ebből a korból nem maradtak fent magyar nyelvű írásos emlékek. Egyéb emlékezések pedig inkább csak torzító tükröt tartanak elénk. Tanulságul idézi a szerző Otto freisingi püspök cseppet sem hízelgő, minden bizonnyal alaptalan szavait: „A magyar oly vad és oly állatias volt, hogy nyers hússal élt és az embervért is megitta ...” Ugyanebben az időben egy arab kereskedő viszont így írt rólunk: „ . . . azon kevés országok közé tartozik, melyben legnagyobb a jólét és bőség”. Kideríthető-e hát, milyen volt és hogyan élt a magyarság a tizedik században? — teszi fel a kérdést könyvében Bakay Kornél. S a választ a legkorábbi magyar törvénykönyvek, a legmegbízhatóbb magyar krónikák adatainak, valamint az ebből a korból származó régészeti leleteknek az összevetésével igyekszik megadni. Géza fejedelem központosító intézkedéseiről több korabeli írásban találunk utalást. S ezt bizonyítják a régészeti feltárások is, mert az ország jó néhány, akkoriban hadászati kulcspontnak számító helyén találtak a Géza fejedelem magánhadseregében használt kétélű kardokat. Bakay Kornél nemcsak a régészet eredményeit, hanem a korai magyar történelem ismeretforrásait — például az etimológiát — is felhasználja. Számos történészünk próbálta felrajzolni az egykori magyar törzsek szállásterületeinek határát a fennmaradt helységnevek alapján — a mai napig kevés sikerrel. Bakay Kornél elmélete szerint egy-egy vezér neve azért fordulhat elő az ország több, egymástól távol eső pontján, mert őseink a letelepedés utáni századokban is megőrizték vándorlólegeltető életmódjukat, a törzsek állandó mozgásban voltak az ország területén belül. A magyarok életmódjáról, a kalandozások koráról, az államszervező harcokról szóló könyvet minden érdeklődő haszonnal forgathatja. (Gondolat Könyvkiadó) (pokorny) MAGYAR HISTÓRIA Bakay Kornél A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS Az alig egy esztendeje — zürichi otthonában — elhunyt világhírű basszista, Ernster Dezső 1898-ban Pécsett született. Az első világháború után külföldön folytatta tanulmányait és pályafutása 1923- ban a plaueni színházban kezdődött. Karrierje ettől kezdve gyorsan felívelt: Duisburg, Berlin, Bayreuth, majd az Egyesült Államok nagyvárosai voltak pályájának állomásai. A második világháború idején azonban hazatért Pécsre; a deportálástól csak nagy szerencsével menekült meg. A kiváló basszista, aki a világ legnagyobb karmestereivel állt kapcsolatban, sűrűn énekelt a pesti Operaházban és Pécsett is. (Az utóbbi koncertjeinek bevételét mindig jótékony célra adta.) Távozása a pódiumról is itthon zajlott le, 1966 augusztusában, a mar-Ifl’NUAltlAN AimsTS MAiiYAR KLmiMKMl'YKsZKK DEZSŐ ERNSTER HASS gitszigeti Varázsfuvola-előadáson, Sarastróként. A fővárostól azonban nem vett búcsút. E sorok írója még jól emlékszik arra a nyári szigti előadásra, ahol a nézőtéren megpillanthatta Ernster Dezső még akkor is szálfaegyenes alakját. Az ő hangja szólalt meg azon az új lemezen, amelynek részleteit 1955 és 1967 között a Magyar Rádió stúdiójában vették föl. A Magyar előadóművészek című sorozatban megjelent lemez egyik oldalán a 68 évesen, de még ereje teljében visszavonult művész Lukács Miklós vezényletével és a Rádiózenekar kíséretében Wagner műveiből, A bolygó hollandiból, a Trisztán és Izoldából, Az istenek alkonyából és a Parsifalból énekel részleteket. A másik oldal a dalirodalomé; Emster Dezső Schubert, Schumann, Hugó Wolf dalait is a művekhez és önmagához méltóan szólaltatja meg. A műsor záróakkordjaként a kiváló magyar művészt egyik legjobb szerepében, a Rózsalovag Ochs bárójaként hallhatjuk a II. felvonás fináléjában. GABOR ISTVÁN EMLÉKÉRMÉK Petőfi Sándor neve és az 1848—49. évi szabadságharc köztudatunkban elválaszthatatlanok egymástól: amikor az egyiket említjük, hozzáértjük a másikat is. Emlékérme-kibocsátásunkban ugyancsak igazolódik ez a tétel: Petőfi arcképét mindig akkor fogalmazták érmére, amikor valamilyen kerek évforduló alkalmából az 1848-as forradalomra emlékeztek (ahogyan ezt az 1973- as Petőfi-sorozat 1973. március 15-i forgalomba hozatala mutatja). Az 1948-ban kiadott, úgynevezett centenáriumi sor ötforintosán a költő arcmását balra néző profilban mintázta meg a tervezőművész, Reményi József: a meglehetősen idealizált portré a szokatlan profilábrázolással illeszkedik a sorozatba, ahol a további két érmén — a 10 forintoson Széchenyi István, a 20 forintoson Táncsics Mihály képe látható — ugyancsak balra néző profilban mintázták meg a tervezők a forradalmi gondolat elindítójának, illetve legradikálisabb képviselőjének arcmását. (A 10 forintost Reményi József, a 20 forintost Iván István tervezte.) Az 1973-as sorozat 100 és 50 forintosának hátlapján a magyar éremművészetben eddig nem alkalmazott módszer, a térkitöltés új törekvése figyelhető meg: a portré — amelyet az egyetlen, Petőfiről reánk maradt daguerrotypia alapján mintázott meg a tervező művész, Vigh Tamás — és a feliratok egymáshoz viszonyított aszimmetriája miatt a lapka síkja a 100 forintoson két, az 50 forintoson pedig négy olyan körszeletre oszlik, amelyek az érme függőleges tengelyéhez képest eltolódtak. Újszerű törekvés volt az is, hogy az érme teljes felületét ne töltse ki az éremkép: a szokatlanul sok sima felület a portré vonásait teszi hangsúlyosabbá. A 100 forintos érme előlapja a népköztársasági címert ábrázolja (Csúcs Viktória terve), míg az 50 forintosé stilizált kokárdát (Garányi József terve). SZ. N. 26
