Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Amott a szerencsi hegy tövében az uralkodó szín egyfajta barnásbordó árnyalat, amelyet a környék monoki színként emleget. A falu kőművesei messze földön híresek, terméskőből falaznak, s e tudományuk egészen a legutóbbi időkig apáról fiúra szállt. Ám változnak az idők, a legtöbb gyerek manapság divatosabb szakmát tanul, szakközépiskolába, gimnáziumba iratkozik be. Sokan aztán vissza se térnek, elszippantja őket Miskolc, Ózd, Kazincbarcika, Szerencs. A szövetkezet törzstehenészete, meg a szőlő — ahol a permetezést helikopterre bízták — nem sok új munkahelyet ad, s a fiatalság az ingázást sem igen kedveli. Pedig a közlekedés jónak mondható: napjában 12 pár busz viszi és hozza az embereket. Ennyit dióhéjban a mai Monokról, melyet tán csak egy dolog emel ki községeink sorából: Kossuth Lajos emlékezete, ami nem csupán az utcák, intézmények nevében él. Monokon még faluszerte így emlegetik: Kossuth apánk . .. Patakról Monokra Bárkinek is hoztam szóba a falu nagy szülöttét, kisvártatva egy mai monoki neve, Zsuffa Tiboré is felmerült. Mondták Tibor bácsinak, igazgató úrnak, tanár úrnak, meg élő lexikonnak is a hetvenéves embert, hozzátéve, hogy aki Kossuthra, Kossuth s e táj kapcsolatára kíváncsi, annak csakis hozzá érdemes fordulnia. Az Andrássy-kastély, a mai általános iskola udvarából nyílik lakása ajtaja. A konyhába, ahol hellyel kínál, behallatszik a gyerekzsivaj, ám ahogy a szikár, ősz ember beszélni kezd, csakhamar kiszorul a külvilág. — Az igazgató titulus jogos — gyújt rá az első méregerős cigarettára — tíz évvel ezelőtt adtam át az iskola vezetését, a múzeumot pedig huszonöt éve bízták gondjaimra. Tanár azonban nem vagyok, hanem ped. univ., azaz néptanító. Az oklevelet — hozzá még a református lelkészit, orgonista-kántorit és leventeoktatóit — Sárospatakon szereztem, a Bodrog-parti Athénban. Összesen 26 évet töltöttem ott, a diákévek után mint a kollégium gazdasági titkára és számvevője. Monokon harminc esztendeje élek. — Nem volt-e törés a nagy hírű szellemi központból falura költözni? — Ellenkezőleg! Hiszen ez a kis falu világhírű! Egy ilyen történelmi miliőbe kerülni nem törés volt, inkább emelkedés. Ezt egy Patakon diákoskodó, majd szolgáló ember nem is érezhette másként. — Miben nyilvánult meg ez a történelmi miliő a harminc év előtti Monokon? — Tíz napja voltam a községben, amikor Kossuth születésének százötvenedik évfordulóját ünnepeltük. így hát első benyomásaim közé tartozott a helyi Kossuth-kultusz ereje, elevensége. Az emlékmúzeumunk akkor már megvolt. Alapítását még Darvas József kezdeményezte Kossuth halálának 55. és a szabadságharc 100. évfordulóján, a szülőházban, amelyet már hetven évvel ezelőtt emléktábla jelölt. Múzeumunk — adományozások és vásárlások révén — folyamatosan gyarapodott. Huszonkét személyes emléktárgyat őrzünk. egyebek között Kossuth kormányzói díszkardját, pénzügyminiszteri pecsétnyomóját, dolgozószobájának két karosszékét, a turini időkből faragott elefántcsont sakk-készletét. Az Országgyűlési Tudósítások kéziratos példánya évfordulóra emlékeztet bennünket: idén decemberben lesz 150 éve, hogy az első szám megjelent. Kitárom az ablakomat — De szülőház-e a Kossuth-ház? Mert Monokon és környékén többféle hagyomány él a születés körülményeiről. . . — Minden igazán nagy ember életét mondákkal, hagyományokkal, népi tradíciókkal is övezik előbb-utóbb. Kossuthról mondják például, hogy Tállya és Monok között, útközben született, e történet egy pár napos korában elhalálozott leánytestvéréről szállt át Kossuth Lajosra. Meg azt is mesélik, hogy amikor hazafelé hozták a keresztelőről, az egész falu kiment a Kossuth család elé a fehér keresztig. Hát honnan tudhatta volna bárki is, hogy az uradalmi főügyész fiacskájából Kossuth apánk lesz? Nem beszélve arról, hogy azt a bizonyos fehér keresztet Kossuth születése után huszonöt évvel állították. Az olaszliszkaiak is mutogatnak egy Kossuth-házat, azzal, hogy ott született volna Kossuth Lajos. És hiába mutattam meg a liszkai református anyakönyv bejegyzését, miszerint Kossuth egyéves korában elhunyt Károly nevű testvére született Liszkán, az ottani helytörténész széttárta a karját: engem meggyőztél, de a falu továbbra is mondja majd. —- Kossuthot Monokon keresztelték, a tállyai evangélikus templom táblája jóhiszemű tévedést hirdet, miszerint ott történt a jeles családi esemény. Anyakönyvezve azonban valóban Tállyán kellene hogy legyen, mert akkor is, ma is csak filiája működött itt az evangélikus egyháznak, a tállyai evangélikus lelkész járt át Monokra. Az anyakönyv, sajnos, egy tűzvész alkalmával elpusztult. Ezt a fájó veszteséget kívánta pótolni Hajász Pál lelkész, aki levélben kérte a turini remetét: írja meg. mikor született. Kossuth válasza: ,,1802. szeptember havában születtem, hogy 16-án vagy 19-én, nem tudnám megmondani, alkalmasint 19-én.” Ez utóbbi dátumot fogadta el aztán a történettudomány. A keresztelés körülményeiről útbaigazít a Vasárnapi tJjság egy 1876. évi száma, mely Schmidt Károly öregkori visszaemlékezéseit közölte. Elmondja, hogy hajdani principálisa, Radnóti Mayer Mátyás evangélikus alesperes úr Kossuth László uradalmi főügyész úr hívására átment Monokra, újszülött fiacskáját Lajos névre megkeresztelte, hazamenvén a keresztelés tényét ékes latin nyelven a matrimóniumba bevezette, megjegyzésül odaírta: domo — azaz háznál. Ez egyébként — a házi keresztelés — évszázadokig íratlan előjoga is volt a nemesi rendnek . . . — Igazgató úr bizonyára sokat utazik, bújja a könyvtárakat, levéltárakat. . . — Sosem utaztam sokat, most meg már Szerencsre is alig járok be, mert van borbély a faluban. Kitárom az ablakom, és jön be hozzám a világ. A múzeum 110 kötetes könyvtárral indult, ma 1700 kötetünk van, mindahány Kossuthtal, a szabadságharccal, a 48-as emigrációval foglalkozik. — Kossuth-életrajz egyébként eleddig ötvenhét jelent meg. — Segít aztán háromezer kötetes magánkönyvtáram is, naponta elolvasok vagy nyolc-tíz újságot, folyóiratot és van egy kis levelezőhálózatom is. Nemrégiben Szegedről küldött öt, Kossuth vonatkozású, a Dél-Magyarországból kivágott cikket egy gyémántdiplomás tanítónő. Ez meg — mutatja — az „Amerikai Magyar Szó”-ból való kivágás: Mrs. Mary Simon írja le benne magyarországi élményeit, egyebek között azt, hogy múzeumunknak átadott egy Philadelphiában. 1853-ban nyomott Kossuth-forintot. Ha megtudják, hogy monokiak vagytok A szobor előtt állunk, amelynek állíttatásához alig kellett központi segítség: Monok és a környező községek lakói gyűjtötték össze a szükséges összeget. Kisfaludi Strobl Zsigmond művét 1960. szeptember 18-án avatták. Talapzatán ez olvasható: „MONOKON SZÜLETTEM AMOTT A SZERENCSI HEGY TÖVÉBEN AHOL A REGE SZERINT ÁRPÁD A honalapitAs első Áldomásait MEGÜLLÖTTE” TURIN 1890. II. 12. Zsuffa Tibor tovább idézi a turini levelet: „ ... de engemet még mint kisgyermeket elvittek szüleim Monokról, és nincs az emlékezetemben semmi, ami arra vonatkoznék.” — S mióta áll a szobrunk, nem csupán a születés, a halálozás évfordulójáról is minden esztendőben megemlékezünk. A szobor környékét, a parkot a gyerekek gondozzák. És mindannyiójuktól elvártam-elvárom, hogy szorul szóra tudják a fekete márványba vésett Kossuth-idézetet. Annak idején én vezettem be, hogy a reformkorról szóló történelemórákat a Kossuth Múzeumban tartsuk, s ez azóta hagyománnyá vált. Bárhová kerüljetek is — szoktam mondani a gyerekeknek, — ha megtudják, hogy monokiak vagytok, biztos, hogy Kossuthról kérdeznek benneteket. Nektek pedig úgy kell tudnotok Kossuthról, hogy abból mások is tanulhassanak. BALÁZS ISTVÁN 10
