Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
HÁROM NEMZEDÉK I k eztetni, hogy ma a fiatalok a házasságkötéskor valamelyik szülőhöz költöznek, de a szülőkkel együtt azon fáradoznak, hogy megteremtsék az elköltözés ... feltételeit. Eközben azonban rászorulnak a szülők segítségére, nemcsak a lakás megszerzésében, hanem a megszületendő gyerekek ellátásában, gondozásában is.” (H. Össnének a gépészmérnök öccsét és feleségét elsősorban azzal segítik a leányági szülők, hogy otthont, esetleg ellátást is nyújtanak a fiataloknak. Ez pedig anyagi támogatást is jelent, hiszen éppen a drága albérlettől való mentesség révén tehetnek szert a fiatalok olyan megtakarításra, amely a fészekrakást majdan lehetővé teszi. De Össéknél sem csak a gyermekekre való felügyeletben merül ki az a segítség, amit Heidfogeléktől kapnak, holott ők már valóban két család. — Itt van például a baromfi — gyűjtögeti Össné az adalékokat. — Ők nevelik, vágják, a mi dolgunk csak az, hogy megegyük. — És amikor az autót befizettük — teszi hozzá a férje —, bizony, megkérdeztük tőlük, tudnak-e segíteni, ha esetleg szükség lenne rá. — Tudják mindezt viszonozni? Esetleg viszontsegítség formájában? — Tudod, mi a te bajod? — kérdezte tőlem a minap egyik kollégám. — Az, hogy folyton-folyvást a tipikusról írsz. Soha semmi extra, soha semmi különleges . . . Szavamra, nem tehetek róla, hogy a baráti tanácsot nem sikerült megfogadnom. Hiába kerestem, kutattam, csakis olyan falusi családokra bukkantam, amelyeknek összetétele, „szerkezete”, életmódja illusztrációként szolgálhatott volna neves — és a következőkben néhányszor idézett — családszociológusunk. H. Sas Judit tanulmányához. Áll ez a nagydobozai őss famíliára is. „ A család termelői közösség volt. Család és termelőüzem egybeesett. A tulajdon léte és továbbadása, a család és termelési szervezet egybeesése szükségessé tette a tulajdon szétaprózódásának megakadályozását, a földtulajdon, és ezzel együtt a termelő családi egység egybentartását. A kiterjedt nagycsaládban több generáció — sőt oldalági testvércsaládok — éltek együtt... A termelési szervezet nem teszi többé szükségessé és az általánosan elterjedt normák pedig nem követelik meg a hagyományos többgenerációs falu. si parasztcsaládok tradicionális együttélési szokásait. ... Az országos adatok szerint az olyan családok aránya, amelyekben két felnőtt generáció él együtt. 17,7 százalék. A községekben ez az arány 20 százalék.” (H. S. J.) — Az óvónéni azt mondta, hogy holnap vigyek mozipénzt! — jelenti ki Ildi, Árpi pedig: — Ha megettem a jégkrémet, kérem a ruhámat, mert át szeretnék menni az Őmamához. — Ildi azonnal csatlakozik: — Én is megyek, és viszem a babámat. A jelekből ítélve, és a „tanúk” — a két gyermek és szülei — vallomása szerint tehát, ha külön-külön házban élnek is, az első és a harmadik nemzedék meglehetősen összetart, gyakori közöttük (a középnemzedékkel szemben) az ideiglenes véd- és dacszövetség is. Igaz, nem nagy a két porta között a távolság, mindössze nyolc ház van őss Árpádék és Heidfogel Gézáék között; így azután, ha kell, a nagyszülők felügyelnek a kicsikre. — Ha este szülői értekezletet tartok — mondja őssné — vagy amikor kirándulunk a férjemmel, éppen most szombaton is így volt, akkor édesanyám átjön, foglalkozik velük, lefekteti őket. Mi pedig nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, jó kezekben vannak. Olyannyira jó kezekben, hogy nyaranta lejjebb költöznek a gyermekek kilenc házzal. Mert ott jobban lehet homokozni vagy focizhi, hiszen tágasabb az udvar, a kert, és talán kisebb a szigor, bár 1 2 Az Őss családnak ahány tagja — annyiféle foglalkozású. Őss Árpádné édesapja szövetkezeti raktáros, édesanyja a téeszben növénytermesztő. (Azért az anyaágat vizsgálom, mert — érdekes módon — a családi összetartás a második és a harmadik nemzedéknél elsősorban a feleség és szülei között erős, s ez az összetartás a férjre is hat.) Őss Árpád mezőgazdasági technikumot végzett, a szigetvári konzervgyár nyersanyagátvevője. Felesége matematika—fizika szakos általános iskolai tanárnő. Őssné idősebb öccse mezőgazdasági mérnök, a gőrösgali állami gazdaság tehenészetének műszaki vezetője, öccse pedig — és itt az egyetlen „ismétlődés” a nővére nyomdokaiba lépett: a pécsi tanárképző főiskola elsőéves hallgatójaként matematika—technika szakot tanul. A harmadik generáció — a hétéves Árpi és a háromesztendős Ildi — életpályája még természetesen nyitott. Hiába faggatom őket, még olyan átmeneti döntést sem hoztak, mint mi annak idején, hogy tudniillik kocsisok, mozdonyvezetők, pilóták stb. leszünk. Terveik egészen rövid időre szólók: Őssék sem látszanak afféle zord szülőknek. — Míg nincs több, csak ez a kettő — vélekedik Őssné, célozva idősebbik öccsére és feleségére —, addig túlságosan is a központban vannak! A másik család éppen őssékkel szemben, az út túloldalán lakik, mégpedig — és ez ismét az anyaágon való szorosabb kötődés bizonyítéka — az asszony szüleinél. Ők tehát ahhoz a bizonyos húsz százalékhoz tartoznak, akik együtt élnek, jobban mondva még együtt élnek a fölmenő nemzedékkel. I „Ha a három generáció együttélése, a többgenerációs család aránya a házasságban eltöltött idővel, illetve az életkorral előrehaladva viszonylag gyorsan csökken ..., akkor ez azt jelenti, hogy ma a házasságkezdéskor jellemző együttes élet átmeneti... Az adatok arra engednek követ-6
