Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Képeink - egykorú metszeteken - a koronázás ceremóniáit mutatják be 1. A királyné hintája a koronázási menetben 2. Simor János hercegprímás és Andróssy Gyula miniszterelnök reszkető kézzel teszi Szent István koronáját Ferenc József lejére 3. Királyi eskü és kardvágás a négy égtáj felé 4. Az uralkodói ebéd 5. Pénzszórás és ... 6. ... mindenféle mulatságok az „alsóbb" néposztályok körében REPRODUKCIÓK: SZVOBODA FERENC 6 felelős magyar kormány kinevezése esetén hajlandó volt a külügy és a hadügy közösségének, vagyis közös intézésének és ellenőrzésének elismerésére. Ferenc József jószándéka jeléül felfüggesztette az 1861. évi februári alkotmányt, 1865 végére összehívta a magyar országgyűlést. Az országgyűlési tárgyalások közepette tört ki 1866 júniusában a Németország feletti hegemónia miatt a porosz—osztrák háború. Ebben Ausztria Königgrátznél súlyos vereséget szenvedett, végképp kiszorult az egyesülő Németországból. A königgrátzi vereség meghatározó jelentőségű volt a Habsburgbirodalom sorsára. A megrendült hatalom már csak a kiegyezéssel állíthatta helyre egyensúlyát, tekintélyét. Így aztán, bár sok vonakodással és módosítással, végül is, elfogadták Deák kiegyezési koncepcióját: a Monarcia két központú, dualista állammá alakult, közös külüggyel, hadüggyel és az ezek fedezésére szolgáló pénzüggyel, de két külön kormánnyal és parlamenttel. A közös ügyeket a két parlament által kiküldött delegációk ellenőrizték. A két rész vám- és kereskedelmi szövetségét, jegybankjának szabadalmát a két kormány és parlament tízévenként újíthatta meg vagy mondhatta fel. Ferenc József 1867 februárjában nevezte ki Andrássy Gyula, az 1848-as huszárkapitány, a halálra ítélt forradalmár elnökletével a felelős kormányt. Az országgyűlés május végén fogadta el — nagy többséggel — a kiegyezési törvényt. Ezen már nem változtatott Kossuth számos figyelmeztetése, óvása. Ö a kiegyezésben a nemzet halálát” látta, mert ezzel az ország „idegen érdekek vontatókötelére” akasztatott. A kiegyezés — írta 1867 májusában, híres Kasszandra-levelében — szomszédainkat minden irányban ellenségeinkké teszi, a „nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását... lehetleníti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat vetélkedő ambícióknak céltáblául tűzi ki.” A vezető réteg, a középosztály zöme nem hallgatott Kossuthra. Örömmel fogadta a kiegyezést, a megbékélést. Június 8-án, hatalmas pompával, megyei lovasbandériumok, díszes hintók, főurak és főpapok kíséretében koronázták meg a Mátyás-templomban a királyt és a magyarokkal rokonszenvező hitvesét, Erzsébetet. A történelem milyen fintora: az egykoron akasztásra ítélt huszárkapitány, Andrássy segíti a huszártábornoki egyenruhában feszítő akasztató, Ferenc József fejére a magyar koronát. Volt aztán kivilágítás, pénzosztás, ökörsütés, evés-ivás. Ahogyan Ady írta: A fátyol borult, az asztal terült, örült az úr-rend a deáki tettnek. Fecerunt magnum áldomás ... hanak Péter 13
