Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
SAKK KÖNYVESPOLC 1981 legutolsó magyarországi női sakkversenyén a bajnokság élcsapatából hiányzott Petronicsné Verőci Zsuzsa, Ivánka Mária és a 12 és fél éves Polgár Zsuzsa. Távollétükben Porubszky Mária és Csonkics Tünde holtversenyben szerezte meg az elsőséget. Porubszky Mária, nemzetközi mester Zalaegerszegen él, tehát ott, ahonnan Portisch Lajos, az első számú magyar sakkozó elindult a világhírnév felé, csaknem végig vezetett a budapesti Csonkics Tünde nemzetközi mester előtt, aki az utolsó öt játszmában öt pontot szerzett. A két sakkozónő márciusban páros mérkőzésen dönti el az elsőség sorsát. Csonkics Tünde számára az volt a kritikus pillanat, amikor fel kellett adnia a Porubszky Mária elleni játszmáját. Lelkierejét jól jellemzi, hogy az utolsó öt partiban ötször tudott nyerni, így utolérte vetélytársnőjét. — Bizonyosra vettem, hogy a vége jól sikerül — mondja Csonkics Tünde, Flórián Tibornak, a Magyar Sakk Szövetség főtitkárának a tanítványa. — Amikor az ötös sorozatra készültem, egy pillanatig sem gondoltam mind az öt partira, hanem mindig csak egyetlenegyre. Talán ezért tudtam megnyerni valamennyit. — Foglalkozása? — Építészmérnök vagyok. — Miért szereti a sakkozást? — önállóan lehet benne alkotni. Több óra fárasztó munkája után kialakul egy állás, ami az enyém, én hoztam létre. Minden játszma egy megoldandó feladat. Időnként azonban a sakkozás kegyetlen is. Tudom előre, hogy az ellenfelem sírva fakad, ha legyőzöm. A sakkozás bizonyos szintig jellemfejlesztő, de bizonyos szinten felül már nem mindig ilyen kedvező a hatása. Legalábbis én így látom. KIRÁLYIN DIAI VÉDELEM Makai Zsuzsa Porubszky Mária 1. Hf3, Hf6 2. c4, g6 3. Hc3, Fg7 4. e4, c5 5. d4, cd4: 6. Hd4: d6 7. Fe2, 0—0 8. Fe3, Hc6 9. 0—0, Fd7 10. Vd2, a6 11. Bad, Hd4: 12. Fd4:, b5 13. a3, Va5 14. f3, bc4: 15. Fc4:, Bfc8 16. Fe2, Fe6 17. b4?, Va3: 18. Bal, Vb4: 19. Ba4, He4:! 20. He4:, Va4: 21. Fg?, Kg7: (Lásd az ábrát!) 22. Vb2t, Kg8 23. Bal, Vc2 24. Vb7?!, Ve2: 25. Ve7: Ve3| Világos feladta, mert 26. Hf2, Bet 27. Bel:, Vcl:t 28. Hdl, Vdl: következik. MOLNÁR KÁROLY Csonkics Tünde és Porubszky Mária FOTO: PALFFY JUDIT Bános Tibor „Pályák és sorsok” című könyvének a borítóját tizenkét legendás hírű művész fényképe díszíti. Az olvasó, akiben ezek a szép fotográfiák várakozást keltenek, nem csalódik, ha végiglapozza a kötetet: érdekes, szórakoztató és egyben elgondolkoztató könyvet tart a kezében. Bános Tibor a közelmúltban a televízió „Színészmúzeum” sorozatában emlékezetes sikerrel idézte elénk néhány nagy színészünk életútját, régi filmrészletek, fényképek és kortársi viszszaemlékezések segítségével. Most tollával alkotta meg a kiválasztottak portréit, Bajor Gizi, Törzs Jenő, Rátkai Márton, Tőkés Anna, Rajnai Gábor, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Kiss Manyi, Sárdy János, Básti Lajos, Dómján Edit és Latinovits Zoltán kel életre elbeszélése nyomán. Szerepeik, szerepléseik füzérét végigpergetve érzékelteti, mi volt sajátosan egyéni alkotóművészetükben, miért lettek külön-külön valamennyien egyszeri jelenségek, senki mással össze nem téveszthetők a színészet csillagrendszerében. Művészetükön kívül teljes képet kapunk emberi sorsukról, egyéni természetrajzukról is. Ezek a nagyszerű aktorok valamikor nyilván úgy szerepeltek a köztudatban, mint kivételes halandók, akiket rendkívüli tehetségük mentesít a hétköznapok sok szürke gondjától-bajától. Hiszen létük lényege a csillogás, ragyogás. Bános Tibor a nagyra hivatottak sorsának hátterét is megfesti, olykor komor tónusokkal. Emlékezetesek például Kabos Gyula életkörülményei, aki hazájában a közönségkedvencek egyik legnépszerűbbike volt. Mikor azonban otthonról távozni kényszerült, többé nem tudott gyökeret ereszteni. Zaklatott szíve az őt be nem fogadó, idegen színpadon játék közben mondta fel a szolgálatot. Mintegy ellenpélda Rátkai Márton pályafutása. A rendkívül sokoldalú művészt nagy népszerűsége évtizedeken keresztül úgyszólván hozzáláncolta a táncos-komikus szerepköréhez. De midőn megváltozott társadalmi körülmények közt, 1945 után mint a Nemzeti Színház tagja lépett ismét színpadra, drámai színészetünk egyik legnagyobb rangjára emelkedett. Az életrajzok közt valóságos sorstragédia is akadt: Bajor Gizi váratlan halálát orvos-férjének esztelenségig féltő, óvó, rajongó szerelme, egy vélt betegség szenvedéseitől megváltani akaró imá-Básti Lajos FOTO: IKLADY LÁSZLÓ data okozta. Tragédiába illő befejezést ért Latinovits Zoltán és Dómján Edit káprázatos sikerekben gazdag pályája is. Mindkettőjük életútja mintha azt példázná, hogy vannak kivételes tehetségek, akiknek lobogásában sok tízezrek úgy gyönyörködnek, mintha csak tűzijátékot látnának. Pedig ennek az ezerszínű tűzpompának emésztő, belső lángolás a forrása, amely végül elhamvasztja őket. Szerencsére a könyvben elmondott tizenkét színésztörténet többsége nem ilyen megrendítő kimenetelű. (A legjava derűs, mulatságos, színházi életünkre rendkívül jellemző epizódokban gazdag. Ugyanakkor mindenik világosan tükrözi, hogy aki ezen a pályán érvényesülni akar, annak akadályversenyen kell győzedelmeskednie. Egyes művészeknél a kezdeti lépések ösvénye volt a szokottnál rögösebb. [Básti.] Másoknak a már elért művészi rang megőrzéséért kellett újra és újra nehéz harcot vívni. [Tőkés Anna.]) Az életrajzokból mégis kiderül, hogy szerencsés hivatás ez, mert boldogító tartalma nem csupán a siker, hanem maga a művészi munka. Fájdalmas velejárója viszont, hogy a legsikeresebb színész halhatatlansága is múlandó. Filmek, hangfelvételek csak az alkotások halvány fotográfiáit őrizhetik meg. Ami bennük valóban élményszerű volt, csupán addig él, amíg élnek azok, akik eleven valóságukban gyönyörködtek. Ezért is értékes az olyan szép és okos könyv, amilyen Bános Tibor „Pályák és sorsok” című munkája. Becses, mert segít megőrizni a tegnap színművészeiének könnyen illanó értékeit a holnap számára. GÁSPÁR MARGIT 26
